KK BH 1987/145
KK BH 87/04/145
1987.04.01.
Katonai fegyelemsértést jelentő katona bántalmazásának jogi minősítése [Btk. 170. § (1) és (3) bek.].
A katonai bíróság a honvéd vádlottakat társtettesként aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntette miatt vonta felelősségre.
A megállapított tényállás szerint az I. r. vádlott az esti órákban engedély nélkül elhagyta az alakulat területét, majd a jogosan távol levő II. r. vádlott társaságában italozott. Az I. r. vádlott távozását észlelte a honvéd sértett, aki – miután sejtette, hogy az I. r. vádlott engedély nélkül hagyta el a laktanyát – erről az ügyeletes tisztnek jelentést tett. A vádlottak másnap hajnalban, ittas állapotban együtt tértek vissza a laktanyába, s ekkor az ügyeletes tiszt kilátásba helyezte az I. r. vádlott megfenyítését. A vádlottak arra következtettek, hogy a sértett jelentette az I. r. vádlott engedély nélküli távozását, ezért elhatározták, hogy bántalmazzák. Felmentek a hálókörletbe, a sértettet felébresztették, majd szidalmazó kijelentések kíséretében mindketten ütlegelték. A sértett ennek következtében nyolc napon belül gyógyuló zúzódásos sérüléseket szenvedett, és törvényes határidőn belül magánindítványt terjesztett elő.
A vádlottak védői a másodfokú eljárásban a cselekmény jogi minősítését támadták. Álláspontjuk szerint az aljas indok, mint minősítő körülmény nem állapítható meg. A vádlottak nehezteltek ugyan a sértettre, de ez az említett minősítést – érvelésük szerint – nem alapozza meg.
A Legfelsőbb Bíróság a jogi minősítést támadó érvelést alaptalannak találta.
Az irányadó tényállás szerint kétségtelen ugyanis, hogy a vádlottak azért támadták meg és bántalmazták a sértettet, mert jelentést tett az I. r. vádlott jogellenes eltávozásáról. Ugyanakkor a Magyar Népköztársaság Fegyveres Erői Szolgálati Szabályzatának 66. pontjában írtak szerint a katona köteles azonnal jelenteni az elérhető legközelebbi elöljárónak, feljebbvalónak vagy bárki más intézkedésre jogosult személynek, ha bűncselekmény vagy annak előkészülete, a katonai szolgálati rendet vagy a közbiztonságot veszélyeztető fegyelemsértés jut tudomására. A sértett tehát kötelességét teljesítette a jelentés megtételével. A sérelmet pedig a vádlottak emiatt okozták.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a törvényben biztosított kötelezettségek vagy jogok gyakorlása miatt kialakult bosszú megalapozza a sérelmezett minősítést. Alaptalan így az említett védői érvelés, mert figyelmen kívül hagyja a cselekmény motívumát, amely egyértelműen igazolja a cselekmény menthető erkölcsi indok nélküli, bosszúból történő elkövetését. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottak cselekményét – egyébként hivatalból üldözendő – a Btk. 170. §-a (1) és (3) bekezdésében írtaknak megfelelően aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettének minősítette. (Legf. Bír. Katf. I. 282/1986.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás