KK BH 1987/148
KK BH 87/04/148
1987.04.01.
A szolgálati helyét az engedélyezésre jogosult elöljáró hozzájárulásával elhagyó katona a szolgálat alóli kibúvás vagy az önkényes eltávozás bűncselekményét nem valósítja meg [Btk. 345., 346. §].
A katonai bíróság a sorkatona vádlottak bűnösségét – egyebek mellett – szolgálat alól hat napot meghaladó ideiglenes kibúvás bűntettében állapította meg.
Az e tekintetben irányadó tényállás szerint a sorkatonai szolgálatot teljesítő vádlottak századparancsnokuknak, az I. r. vádlottnak alkalmanként ajándékokat adtak, számára magánmunkát végeztek abból a célból, hogy ezért gyakrabban engedélyezzen számukra szabadságot, eltávozást, valamint kimaradást. Az elöljáró mindezekért állandó kimaradási, illetőleg kilépési engedéllyel látta el őket, s az engedélyezhető mértéken túl is – hat napot meghaladó tartamban – szabadságot biztosított nekik.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította: tévedett a katonai bíróság, amikor a sorkatona vádlottak bűnösségét a Btk. 346. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés I. tétele szerint minősülő és büntetendő szolgálat alól hat napot meghaladó ideiglenes kibúvás bűntettében is megállapította.
E vádlottak ugyanis a szolgálat alóli mentesség engedélyezésére jogosult századparancsnokuk engedélyével voltak távol az alakulatuktól, amikor eltávozásra, illetőleg szabadságra mentek. Az eltávozás érdekében a századparancsnokukkal szemben a Btk. 346. §-ának (1) bekezdésének tényállási elemeként szereplő megtévesztő magatartást nem tanúsították, hanem céljukat különböző ajándékok adásával érték el. Az eltávozás engedélyezésére jogosult parancsnokot tehát nem tévedésbe ejtették, hanem megvesztegették annak kieszközlése érdekében.
Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja is, amely szerint a sorkatona vádlottak magatartása azért is kibúvásnak minősül, mert a leírt módon megszerzett körletelhagyási engedély felhasználásával a kapu-ügyeletesi szolgálatot, továbbá mindazokat, akik a laktanyán kívül a sorkatonák ellenőrzésére hivatottak, fondorlattal megtévesztették, azt a látszatot keltve, hogy jogosan vannak távol szolgálati helyüktől.
A törvény helyes értelmezése és az ítélkezési gyakorlat szerint a szolgálat alóli kibúvásnál a szolgálati helyről történő eltávozás, a kimaradás, a szabadság engedélyezésére jogosult parancsnok megtévesztése jelenti a Btk. 346. §-ának (1) bekezdésében írt tényállási elemet. Az elsőfokú bíróság ítéletében felsorolt szolgálati személyek a vádlottak eltávozásának engedélyezésére viszont nem rendelkeztek jogosultsággal. Így miután az engedélyezésre jogosult századparancsnokkal szemben ilyen megtévesztő magatartást nem tanúsítottak, a tényállási elem megvalósulásának hiányában e magatartásukkal a kibúvás bűncselekményét nem valósították meg. De nem követték el az önkényes eltávozás bűncselekményét sem, hiszen nem önkényesen, hanem éppen az engedélyezésre jogosult századparancsnok engedélyével voltak távol szolgálati helyükről.
Mivel így az említett sorkatona vádlottak e magatartása bűncselekményt nem képez, a Legfelsőbb Bíróság őket – a terhükre fennmaradó bűncselekmény miatt büntetést alkalmazva – a Btk. 346. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdésének I. tétele szerint minősülő szolgálat alól hat napot meghaladó kibúvás bűntette miatt emelt vád alól a Be 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette. (Legf. Bír. Katf. III. 323/1986.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás