BK BH 1987/149
BK BH 87/05/149
1987.05.01.
Emberölésre irányuló szándékkal egyetlen ütés leadásával létrejött befejezett kísérlet esetén fogalmilag kizárt az önkéntes elállás megállapítása [Btk. 17. § (3) bek., 16. § 166. § (1) bek.].
A megyei bíróság végzésében megállapította, hogy a fiatalkorú terhelt elkövette az emberölés bűntettének kísérletét, és ezért próbára bocsátotta. Megállapította, hogy a terhelt pártfogó felügyelet alatt áll.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A fiatalkorú terhelt édesapja, ennek az ügynek a sértettje italozó és agresszív magatartású személy, aki jelenleg a nevelt leánygyermeke sérelmére elkövetett nemi erkölcs elleni bűncselekmény miatt jogerősen kiszabott 8 évi szabadságvesztés büntetését tölti. A terhelt – apja magatartására visszavezethető okból – rendezetlen családi körülmények között nevelkedett, és mint veszélyeztetett gyermek végezte az általános iskolát. A sértett évek óta az erejét meghaladó módon dolgoztatta a fiatalkorú terheltet, és őt a továbbtanulás lehetőségétől is elzárta. Ezen túlmenően a terheltet – miként a család többi tagját is – rendszeresen, súlyosan bántalmazta, üldözte, és megöléssel fenyegette, a terhelt féltestvérével pedig több alkalommal, erőszakkal közösült.
Mindezek a körülmények a fiatalkorú terheltet mind idegileg, mind fizikailag erősen megviselték.
Egyébként a terhelt értelmi képessége az átlagos színvonal legalsó határán van, személyiség-fejlődése a rendezetlen családi körülmények között elakadt és diszharmonikussá vált. Apja magatartása miatt évek óta feldolgozatlan indulatok halmozódtak fel benne, és az ügyben elbírált cselekményt is beszűkült tudati állapotban követte el, melynek következtében a beszámítási képessége közepes fokban korlátozott volt.
A fiatalkorú terhelt a vádbeli napon este 21 és 22 óra között – amikor az apja az ágyban félig hason fekvő helyzetben aludt – az évek óta fennálló kiélezett konfliktushelyzet következtében elhatározta, hogy megöli őt, és így szabadítja meg a családot az elviselhetetlen üldözéstől. Behozta a kamrából a 23 cm élhosszúságú, 2,39 kg súlyú fanyelű csontvágó bárdot, azt két kézzel fejmagasságig felemelve a bárd fokával, viszonylag kis erővel, egy ízben az alvó sértettet fejbe sújtotta. Ezután felébresztette a mostohatestvérét, akinek elmondta, hogy mit tett. Testvére a mentőkért telefonált, akik a sértettet a kórházba szállították.
A sértett a jobb oldali halántékfal-tájon koponyacsonttörést, ezenkívül agyrázkódást, dobüregi bevérzést, valamint a jobb fülkagyló vágott sérülését szenvedte. A sérülések nem voltak életveszélyesek, és súlyos egészségromlás nélkül 3-4 hét alatt gyógyultak.
A megyei bíróság végzése ellen a legfőbb ügyész a terhelt terhére törvényességi óvást emelt a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett.
A törvényességi óvás elbírálása végett megtartott nyilvános ülésen a legfőbb ügyész a törvényességi óvást a terhelt javára módosította, és azt kizárólag a téves minősítés miatt – súlyos testi sértés bűntette szerinti minősítés megállapítása végett – tartotta fenn.
A Legfelsőbb Bíróság határozatában – a törvényességi óvásnak helyt adva – megállapította, hogy a megyei bíróság végzése a cselekmény emberölés bűntette kísérleteként minősítése tekintetében törvénysértő, ezért ezt a megállapítást hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a terhelt által elkövetett cselekmény súlyos testi sértés bűntetteként minősül.
A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozata ellen a fiatalkorú terhelt terhére a cselekmény minősítésének törvénysértő megállapítása miatt emelt törvényességi óvást az Elnökségi Tanács alaposnak találta.
A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással megtámadott határozata indokolásában kifejtette, a terhelt egyenes ölési szándékkal, emberi élet kioltására alkalmas eszközzel, de relatíve kis erővel a sértett fejére mért egyetlen ütés nem volt alkalmas annak megölésére, és életveszélyt sem idézett elő. A terhelt kizárólag saját magában rejlő okból nem folytatta a cselekmény további végrehajtását, vagyis nem ütött többet, és ennek a magatartásának a következtében maradt el a bűncselekmény befejezése.
A Btk. 17. §-ának (3) bekezdése értelmében nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése. A Legfelsőbb Bíróság határozatának indokolásában kifejtettek szerint erre a büntethetőségi akadályra tekintettel a terhelt nem a szándéka szerinti emberölés bűntettének kísérlete, hanem a Btk. 17. §-ának (4) bekezdése folytán a maradékcselekményként jelentkező és a Btk. 170. §-ának (2) bekezdése szerinti súlyos testi sértés miatt vonható felelősségre.
Mind a büntetőjog tudomány, mind pedig az ítélkezési gyakorlat különbséget tesz a befejezett (teljes) és befejezetlen (nem teljes) kísérlet között. Ennek a különbségtételnek egyrészt a büntetés kiszabása, másrészt pedig a Btk. 17. §-a (3) bekezdésében foglalt kísérlettől való önkéntes elállás és az önkéntes eredmény-elhárítás megítélése szempontjából van jelentősége.
Befejezett a kísérlet, ha az elkövető a maga részéről mindent megtett az eredmény elérése érdekében; ezzel szemben a nem befejezett kísérlet esetében még további elkövetési magatartás kifejtése lehet csak alkalmas a szándékolt eredmény elérésére.
A kísérlettői való önkéntes elállás – amelyre a Legfelsőbb Bíróság a határozatának indokolásában hivatkozott – kizárólag a befejezetlen kísérlet esetén kerülhet szóba, vagyis olyan esetekben, ha az az elkövetési magatartás, amely az eredmény elérésére irányult, még nem teljes, hanem hiányos vagy nem elégséges ennek érdekében, tehát a következmény létrejöttéhez további tevékenységi mozzanatra van szükség. Ha ugyanis az elkövető a tárgyi oldalon jelentkező tényállásszerű elkövetési magatartást már befejezte: a cselekmény folytatásától, befejezésétől elállni nem lehet.
Az adott esetben a terhelt emberölésre irányuló szándéka egyenes volt, ölésre alkalmas eszközzel, azt fejmagasságig emelve sújtotta az ágyban alvó – így helyzetét változtatni nem képes – sértettnek a koponyájára. Elhatározása arra irányult, hogy egyetlen, irányzott ütéssel oltsa ki a sértett életét. A viszonylag kisebb erővel leadott ütés is alkalmas lehetett volna az eredmény elérésére, tekintettel az eszköz viszonylag nagy súlyára.
Így a befejezett kísérletre tekintettel a Btk. 17. §-ának (3) bekezdése szerinti kísérlettől való önkéntes elállás megállapítása és ennek folyományaként az emberölés bűntettének kísérlete helyett – mint a Btk. 17. §-ának (4) bekezdése szerinti maradékcselekmény – a terhelt magatartásának súlyos testi sértés bűntetteként értékelése téves volt. Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy az elkövetési magatartás meg nem ismétlése, – az adott esetben csupán egyetlen ütés leadása – semmiképpen sem tekinthető a kísérlettől való önkéntes elállásnak (BJD 46. szám).
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa megállapította, hogy a törvényességi óvással megtámadott határozat a fiatalkorú terhelt cselekményének a jogi minősítésére vonatkozó megállapítását tartalmazó részében törvénysértő, ezért ezt a rendelkezést hatályon kívül helyezte, egyben megállapította, hogy a terhelt által elkövetett cselekmény a Btk. 166. §-a (1) bekezdésében foglalt emberölés bűntettének a Btk. 16. §-a szerinti kísérletét valósítja meg. [Eln. Tan. B. törv. 1391/1986. sz.]
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás