BK BH 1987/154
BK BH 87/05/154
1987.05.01.
A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettét valósítja meg, aki pisztolyával a volánnál ülő sértett gépkocsija utasterébe belő [Btk. 171. § (3) bek. 1. tétel].
Az első fokú bíróság a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettében és rongálás vétségében, és ezért 10 hónapi szabadságvesztésre, 10 000 forint pénzmellékbüntetésre és 3 évre a fegyvertartástól eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy utólagos végrehajtás esetén azt börtönben kell letölteni.
Az ítéleti tényállás II. r. terheltre vonatkozó részének lényege a következő.
A vádbeli napon az esti órákban a II. r. terhelt kifogásolta, hogy az ügy I. r. terheltje gépkocsijával szabálytalanul haladt a parkolóhelyre. A II. r. terhelt nyugállományú rendőr, önkéntes rendőr és mezőőr volt.
A kialakult szóváltás kapcsán a II. r. terhelt elővette önvédelmi pisztolyát. Ezen felháborodva az I. r. terhelt a II. r. terhelttől elvette segédmotoros kerékpárjának az indítókulcsát azzal, hogy a rendőrségre megy. Mikor az I. r. terhelt beült a gépkocsijába, hogy hátramenetben elinduljon, a II. r. terhelt azzal a kijelentéssel, hogy ha el mer menni, belelő, a gépkocsi mögé állt, bal kezével a csomagtartóra támaszkodott, és jobb kezében a fegyverét tartotta. Az I. r. terhelt lassú sebességgel hátramenetben elindult, a II. r. terhelt pedig néhány lépést hátralépett, majd önvédelmi 7,65-ös kaliberű pisztolyával először felülről lefelé az I. r. terhelt gépkocsijának csomagtartóját lőtte keresztül, majd a hátsó szélvédő jobb oldalán, annak felső részéhez közel belelőtt az utastérbe. Ez utóbbi lövedék a jobb oldali első ajtó peremén gurulatot kapva, a bal oldalon a vezető ülésben ülő I. r. terhelt felé csapódott, őt azonban nem érte el, hanem a padlószőnyegben megakadt.
A fellebbezés során eljárt megyei bíróság a II. r. terhelt vonatkozásában az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét garázdaság vétségének minősítette. Ezért és a terhére megállapított rongálás vétségéért halmazati büntetésül 10 hónapi, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést és 5 000 forint pénzmellékbüntetést alkalmazott azzal, hogy a szabadságvesztést végrehajtása esetén fogházban kell letölteni.
A II. r. terhelttel kapcsolatban az eljárt bíróságok ítéletei ellen részben a cselekményt minősítő, részben a másodfokú bíróság büntetést kiszabó rendelkezései ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az elsőfokú bíróság a vádiratban írt tényállás alapján helyesen a Btk. 171. §-ának (1) bekezdése és a (3) bekezdés I. tétele szerinti minősítés mellett állapította meg a II. r. terhelt bűnösségét. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság megalapozottnak és a fellebbezési eljárásban irányadónak minősítette.
A másodfokú bíróság a minősítés megváltoztatását lényegében arra alapította, hogy álláspontja szerint az üggyel kapcsolatos szakértői vélemény egy kitételéből kiindulva, a terhelt fegyverhasználata a közvetlen veszélyt ténylegesen nem hozta létre.
Ez a jogi álláspont téves.
A II. r. terhelt – aki vadász, azelőtt sportlövő és rendőr is volt, tehát a lőfegyver kezeléséhez ért – a kezében tartott fegyverrel a hátsó szélvédő jobb oldalát lőtte át, ily módon a fegyverét nem az I. r. terhelt irányába tartva sütötte el.
Ennek ellenére nyilvánvaló és különösen a hozzáértő előtt ismert lehetőség, hogy a közvetlen közelről leadott olyan lövés, amely kemény felületű tárgyon (tárgyakon) keresztülhatol, a közelében tartózkodók életét és testi épségét feltétlenül veszélyezteti, mert a lövedék megpattanhat, gurulatot kaphat, emiatt mozgásának a további iránya kiszámíthatatlan.
Az adott esetben is ez a közvetlen veszély következett be, és csupán a véletlenen múlott, hogy a lövedék gurulata olyan volt, amely az I. r. terheltnek sérülést nem okozott. Egyébként pedig már az első lövés is veszélyt idézett elő, mert az üzemanyagtartály közvetlen közelében hatolt át a csomagtéren.
Mindebből az következik, hogy a cselekményt az első fokon eljárt bíróság minősítette helyesen, a törvénynek és az állandóan követett bírói gyakorlatnak megfelelően.
Nem irányadó az a fegyverszakértői megállapítás, mely szerint „a kilőtt lövedékek nem veszélyeztették a gépkocsi vezetőjének életét, testi épségét”. Ez a szakértői vélemény arra vonatkozik, hogy a lövések nem irányultak közvetlenül az I. r. terhelt teste felé. A közvetlen veszély kérdésének megítélése azonban nem szakértői kérdés, hanem a szóban levő bűncselekmény törvényi tényállásának eleme, vagyis büntető anyagi jogi kérdés, amelynek fogalma a bírói gyakorlatban kialakult, és amely fogalomnak a megvalósult tényállás mindenben megfelel.
A törvényes minősítésnek megfelelően az egyébként a cselekménnyel és az összes bűnösségi körülménnyel arányban álló főbüntetés végrehajtása esetén helyesen börtön fokozatban töltendő le [Btk. 43. § a) pont], másfelől pedig indokolatlan volt a másodfokú bíróság által a cselekmény súlyára tekintettel a pénzmellékbüntetésnek túlzott mértékű enyhítése, amelyet a törvénynek megfelelő mértékben szabott ki az elsőfokú bíróság.
Ugyanakkor helyes a másodfokú bíróság ítélete indokolásának az a megállapítása, amely szerint a II. r. terhelttel szemben a fegyvertartástól eltiltás mellékbüntetés kiszabására nincs lehetőség. A lőfegyver használatára és kezelésére vonatkozó szabályok foglalkozási szabályoknak minősülnek ugyan, de a fegyver tartása nem foglalkozás. A megyei bíróság azonban az ítéletének rendelkező részében elmulasztotta mellőzni az elsőfokú bíróság által kiszabott foglakozástól eltiltást. Ez pedig azt jelenti, hogy ennek a mellékbüntetésnek a kiszabását annak ellenére is változatlanul hagyta, hogy valójában nem látott rá alapot.
E körben a megyei bíróságnak – a BKT 2/1979. számú állásfoglalás szerint – az elsőfokú bíróság valamennyi – felülbírálat alá eső – rendelkezése felől helybenhagyó, megváltoztató vagy hatályon kívül helyező döntést kellett volna hoznia.
A Legfelsőbb Bíróság az előbbiekben kifejtett indokok alapján a másodfokú bíróság ítéletének a II. r. terhelttel kapcsolatos törvénysértő rendelkezéseit, a cselekményt minősítő és büntetést kiszabó, valamint a büntetés-végrehajtási fokozattal összefüggő részeiben hatályon kívül helyezte, és a II. r. terhelt cselekményét a Btk. 171. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés első tétele szerint minősülő foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettének minősítette, és emiatt, valamint a terhére megállapított rongálás vétsége miatt halmazati büntetésül 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását a Btk. 89. §-ának (1) bekezdésében és a Legfelsőbb Bíróság V. számú elvi döntésében foglaltaknak megfelelően 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint is az eddig kifogástalan életvezetésű, büntetlen előéletű terhelt esetében a büntetés célja a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhető.
Ugyanakkor a terheltet – az újabb bűncselekménytől való hatásosabb visszatartása érdekében – a Btk. 64. §-a (1) bekezdésének b) pontban foglaltakra figyelemmel a bűncselekmény tárgyi súlyával és a terhelt jövedelmi viszonyaival arányos 10 000 forint pénzmellékbüntetésre is ítélte. (B. törv. II. 152/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás