PK BH 1987/16
PK BH 87/01/16
1987.01.01.
Nem tekinthető a lakás elhagyottnak, ha a bérlő abból azért van távol, mert a lakóhelyén kívül dolgozik, és ott nincs állandó lakása. Nem minősíthető állandó lakásnak – annak időleges jellege miatt – a munkáltató által a szobabérlők házában biztosított elhelyezés [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 94. § (3) bek. c) pontja, 144. §].
Az alperes egy két helyiségből álló lakás bérlője, a felperesek tulajdonában álló házas ingatlanban. A felperesek keresetlevelükben előadták, hogy az alperes 1972. óta más helységben dolgozik, gyakorlatilag mintegy tíz éve egyáltalán nem használja a lakást, azt a tényleges szükséglet nélkül tartja birtokában. Munkahelyén „mintegy 1978. februárjától az Albérlők Házában van bejelentve”. A kereseti kérelem arra irányult, hogy a bíróság állapítsa meg: az alperes lakásbérleti jogviszonya megszűnt, és kötelezze őt a lakás kiürítésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes személyes meghallgatása és az általa bérelt lakásban tartott helyszíni szemle után meghozott ítéletével megállapította, hogy az alperes lakásbérleti jogviszonya a lakás elhagyása miatt megszűnt. Kötelezte az alperest, hogy a lakást 30 napon belül ürítse ki, és adja a felperesek birtokába; elhelyezéséről maga köteles gondoskodni.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperest a munkáltatója 1978. februárjától „albérlők (szobabérlők) házában helyezte el”. Az alperes lakását rendeltetésszerűen nem használja, három éve villanyáramot nem fogyaszt, legalább két éve nem takarított. A helyszíni szemle adatai szerint a lakás használatával felhagyott, a lakást „csak formai okból, nyilván azért tartja fenn, hogy a felperesek terhére anyagi előnyhöz jusson”. Munkáltatójától „állandó bejelentésre is alkalmas” elhelyezést kapott. A lakásbérleti jogviszonya a lakás elhagyása miatt megszűnt [1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 94. §].
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helyben hagyta.
A másodfokú bíróság arra a megállapodásra helyezkedett, hogy az 1/1971. Korm. számú rendelet 94. §-ának (3) bekezdésében felsorolt okok egyike sem áll fenn, a lakást tehát elhagyottnak kell tekinteni. Bizonyított tény, hogy az alperesnek a lakásra nincs szüksége, azt ilyenként nem is használja.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (R.) 94. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha a bérlő a – nem tanácsi bér-, illetőleg fegyveres testületi szolgálati – lakást, két hónapot meghaladó időre elhagyta, a lakásbérleti jogviszonyt a lakással rendelkező szerv, illetőleg a bérbeadó kérelmére a bíróság megszüntetheti.
Az R. 94. §-a (2) bekezdésének alkalmazása során a lakást nem lehet elhagyottnak tekinteni, ha a bérlő abból – többek között – azért van távol, mert a lakóhelyén kívül dolgozik és ott nincs állandó lakása [R. 94§-a (3) bekezdésének c) pontja].
Az alperes nem lakik életvitelszerűen az általa bérelt lakásban. Az R. 94. §-a (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából azonban még sincs jelentősége a helyszíni szemle – kétségtelenül a lakás használata hiányát bizonyító – adatainak. A bérlő ugyanis – anélkül, hogy a lakás elhagyottnak volna tekintendő – az R. 94. §-a (3) bekezdésében felsorolt okokból távol lehet a lakástól. Helyesen ismerte fel a másodfokú bíróság, hogy a jogszabály e rendelkezése az irányadó a jogvita elbírálásában, megalapozatlanul helyezkedett azonban arra az álláspontra, hogy az ott felsorolt okok egyike sem áll fenn.
Mivel kétségtelen tény, hogy az alperes a lakóhelyén kívül dolgozik, az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett volna bizonyítást folytatniuk, hogy az alperesnek Budapesten van-e állandó lakása. Ilyen bizonyításra azonban nem került sor, illetőleg a per eddigi adatai nem adnak kellő alapot a jogvita megnyugtató eldöntéséhez.
Az alperes csatolta munkáltatójának az Ingatlankezelő Vállalathoz írt „kijelölő értesítés”-ét, amelynek értelmében 1985. január 1-től december 31-ig terjedő időszakra az alperest kijelölte bérlőnek, a „Szobabérlők Házába”. A kijelölés szerint: ha „beutalt személy”, a vállalattól kilép, munkaviszonyát megszünteti stb., a kijelölés érvényét veszti, és a „két hét felmondási idő figyelembevételével a kijelölt személy férőhelyét köteles kiköltözés útján elhagyni”.
Az R. 144. §-a értelmében a szobabérlők háza a lakással nem rendelkező egyedülálló személyek és fiatal házaspárok időleges elhelyezésére szolgáló lakóegységeket tartalmazó épület (önálló épületszárny, külön lépcsőházzal rendelkező épületrész).
A jogszabály e rendelkezése tehát a szobabérlők házában nyert elhelyezést időlegesnek tekinti, amely csak meghatározott időre szólhat [R. 145. §-ának (3) bekezdése]. Az a körülmény a jelen perbeli jogvita szempontjából közömbös, hogy az alperest a munkáltató annak ellenére jelölte ki a szobabérlők házában bérlőnek, hogy lakással rendelkezik. A kijelölés ténye a fennálló lakásbérleti jogviszonyt nem érinti.
Az alperes elhelyezését minkét fokú bíróság állandó lakásnak tekintette anélkül, hogy ehhez a szükséges adatok rendelkezésre állottak volna. A bíróságok akkor jártak volna el helyesen, ha megkeresik az alperes munkáltatóját az elhelyezés állandó vagy ideiglenes jellegére vonatkozó adatok közlése végett, beszerzik a szobabérlők házára vonatkozó bérleti szerződést, és az így felderített tényállás alapján foglalnak állást abban a kérdésben, hogy a felperes rendelkezik-e Budapesten állandó lakással.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az eljáró bíróságok ítéleteit a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 996/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás