PK BH 1987/162
PK BH 87/05/162
1987.05.01.
I. Szerződésen alapuló haszonélvezeti jog bírósági módosítására nincs lehetőség, mert a szerződés egyszeri szolgáltatásra irányul, és a haszonélvezet létrejöttével a teljesítés megtörténik; nincs lehetőség a haszonélvezet, mint jog tartalmának vagy időtartamának megváltoztatására sem [Ptk. 157., 241. §].
II. Ha a szerződésen alapuló haszonélvezettel terhelt dolog a haszonélvezet alapítása után lényegesen növekszik, gyarapodik vagy használati értéke jelentősen megváltozik, a tulajdonos kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy határozza meg a dolog azon részeit, amelyre a haszonélvezet nem terjed ki. Ilyenkor lehetőség van arra is, hogy a bíróság a haszonélvezeti jogot az ingatlan természetben meghatározott illetőleg kijelölt részére jegyeztesse be, – feltéve, ha a felek a szerződésben nem rendelkeztek a haszonélvezetnek a dolog megváltozása utáni terjedelméről [Ptk. 157. § (1) és (2) bek.; 27/1972. (XII. 31.) MÉM sz. r. 14. §].
A peres felek közeli rokonságban állnak egymással: az I. r. alperes a felperes gyermeke, a II. r. alperes az I. r. alperes házastársa. A felperes ajándékozási szerződéssel az alpereseknek ajándékozta a tulajdonát képező „ház, udvar és kertingatlanból a beltelket és a beltelken lévő házból kikerülő bontási anyagokat”. Az alperesek az ajándékot elfogadták, és holtig tartó haszonélvezeti jogot biztosítottak az ingatlanra a felperesnek. A tulajdonváltozást és a felperes haszonélvezeti jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.
Ezt követően a felek közös elhatározással az ingatlanon levő épület nagyobb részét elbontották, és az alperesek annak helyébe kétszintes családi házat építettek. A régi épület hátsó része, amely eredetileg melléképület volt, megmaradt, és a felperes használatában van. A felperes az építkezéshez a bontási anyagon kívül saját költségén építőanyagokat is vásárolt, amelyeket az alperesek az új épülethez felhasználtak.
A felek között a kapcsolat utóbb megromlott, ezért a felperes az ajándékot az alperesektől perben visszakövetelte. Keresetét azonban a bíróság jogerősen elutasította azzal, hogy az ajándék visszakövetelésének a feltételei nem állapíthatók meg.
A felperes ezután keresetet indított, amelyben haszonélvezeti jogára figyelemmel kérte az alpereseknek havi 500 forint használati díj fizetésére való kötelezését.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték, és viszontkeresetet indítottak a felperes haszonélvezeti jogának a korlátozása iránt. Kérték, hogy a bíróság a haszonélvezetet a felperes használatában tartott helyiségekre korlátozza. Utóbb a viszont-keresetüket úgy változtatták meg, hogy a haszonélvezeti jog korlátozását az ingatlan 1/4 részére kérték, amely megközelítőleg az ajándékozott értéknek felel meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, egyben a felperes haszonélvezeti jogát az ingatlan 1/4 részére korlátozta. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes által ajándékozott érték az ajándék visszakövetelése iránt indított perben beszerzett szakvélemény szerint – 191 000 forint volt, az alperesek új házának értéke pedig 725 000 forint, így a felperes a teljes értéknek mintegy 1/4 részét ajándékozta, és a használata is ennek az aránynak felel meg. Ezért a haszonélvezeti jogát az ajándékozott értéknek megfelelően kell korlátozni. Ebből az is következik, hogy a felperes „lakbér szedésére alperesekkel szemben nem jogosult”.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Egyben felhívta a földhivatalt, a perbeli ingatlanra bejegyzett haszonélvezeti jognak az ítélet szerinti módosítására. Az ítélet indokolása szerint a haszonélvezeti jogot alkotó szerződés tartós kötelmi viszonyt hoz létre, módosítása – a Ptk. 241. §-ában írt feltételek megléte esetén – bírósági úton lehetséges. A másodfokú bíróság megítélése szerint a haszonélvezet korlátozása kérdésében az elsőfokú bíróság a felek összes körülményeinek mérlegelésével, megalapozott szakértői vélemény alapján döntött.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A felperes haszonélvezeti joga szerződésen alapszik, és azzal keletkezett, hogy azt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték [Ptk. 158. § (1) bekezdése]. A haszonélvezeti jog időtartamára és terjedelmére ezért a szerződés tartalma, a feleknek a szerződésben megnyilvánuló közös akarat-elhatározása az irányadó. A haszonélvezet tartós jogviszony ugyan, a haszonélvezeti jog bírósági módosítására mégsem kerülhet sor. A haszonélvezet ugyanis abszolút szerkezetű dologi jog, ezért a bíróság sem időtartamát, sem tartalmát nem változtathatja meg. A haszonélvezeti jogot alapító szerződés bírósági módosítására (Ptk. 241. §) sem kerülhet sor, mert egyszeri szolgáltatásra irányul, s a haszonélvezet létrejöttével teljesítése megtörtént.
Ugyanakkor az sem kétséges, hogy a szerződésen alapuló haszonélvezeti jog terjedelme a dolog szerződéskori állapotához igazodik. Ha a dolog újabb alkotórésszel vagy más módon (pl. építkezéssel stb.) lényegesen növekszik, gyarapodik, használati értéke jelentősen megváltozik, a tulajdonos kérheti a bíróságtól, hogy határozza meg a dolognak azokat a részeit, amelyekre a haszonélvezeti jog nem terjed ki. Ez nem azonos a haszonélvezet (özvegyi jog) korlátozásával, amelyre csak a törvény tételes rendelkezése szerint kerülhet sor (Ptk. 616. §). A haszonélvezettel terhelt dolog lényeges megváltozása esetén a bíróság nem a haszonélvezeti jog tartalmát változtatja meg, illetőleg nem az azt alapító szerződést módosítja, hanem az új alakot felvett, mennyiségében vagy minőségében megváltozott dolog egyes részeiről állapítja meg, hogy azokra a felek szerződése nem terjedt ki.
A kifejtettekből az is következik, hogy a bíróság ilyen esetekben is csak akkor teljesítheti a kérelmet, ha a felek az egymás közötti szerződésben – a dolog változása utáni időszakra – nem rendelkeztek a haszonélvezet terjedelméről. Ha ugyanis a felek ebben megállapodtak, a haszonélvezet tartalmát az új helyzetre is ez határozza meg, és az attól eltérő megállapításra irányuló kereseti kérelem (Pp 123. §) nem teljesíthető.
A Pp 206. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg. A 164. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a bíróság az általa szükségesnek talált bizonyítást hivatalból is elrendelheti.
A bíróságok tehát akkor jártak volna el helyesen, ha a felek részletes személyes meghallgatásával, valamint bizonyítási eljárás lefolytatóval felderítik az ingatlannak a szerződéskori állapotát, az akkori használat és hasznosítás módját, valamint a felek szerződési szándékát és a szerződés tartalmát. Hasonlóképpen pontosan tisztázni kellett volna az egész ingatlan jelenlegi helyzetét, állapotát és az új helyzetben kialakult használati viszonyokat.
Ha az állapítható meg, hogy a felek a felperes haszonélvezeti jogát az építkezés befejezése utáni időszakra is teljes körűnek tekintették (vagyis ha abban állapodtak meg, hogy a felperes haszonélvezeti joga a létesítendő új épületre is ki fog terjedni), a viszontkeresetet el kell utasítani, és a felperes kereseti kérelmét csak az összegszerűség szempontjából kell vizsgálni [Ptk. 157. § (1) és (2) bekezdés]. Ha a megállapodás erre a kérdésre nem terjedt ki, a bíróságoknak azt kell meghatározniuk, hogy az építkezés befejezése után kialakult új helyzetben az ingatlan mely részeit terheli, és mely részeit nem terheli a felperes haszonélvezeti joga. Ennek kapcsán a Pp 146. §-ának (3) bekezdése alapján fel kell hívni az alperesek figyelmét olyan tartalmú viszontkereseti kérelem előterjesztésének lehetőségére, hogy állapítsa meg a bíróság: a felperes haszonélvezeti joga a lényeges jellemzőiben megváltozott dolog mely részeire terjed ki. A többször módosított 27/1972. (XII. 31.) MÉM számú rendelet 14. §-ának (1) bekezdése ugyanis lehetőséget ad arra, hogy a haszonélvezeti jogot az ingatlan természetben meghatározott, illetőleg kijelölt részére is bejegyezze a földhivatal.
Az ingatlan haszonélvezettől mentes, illetőleg haszonélvezeti joggal terhelt részeinek szétválasztásánál a korábbi és a jelenlegi értékviszonyoknak nincs alapvető meghatározó szerepük. A felek méltányos érdekeinek az felel meg, ha a bíróságok elsődlegesen a korábbi és a jelenlegi használati viszonyokat – köztük a használati értékeket – veszik számításba. Ezek alapján lehet dönteni abban a kérdésben is, hogy a felperesnek az új helyzetre megállapított haszonélvezeti joga mellett van-e az alperesek oldalán olyan túlhasználat, amelynek ellenértékére a felperes igényt tarthat.
Az előadottakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 781/1986.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás