PK BH 1987/163
PK BH 1987/163
1987.05.01.
Ha a fél foglalkoztatási tilalom fennállása ellenére üzemeltetési szerződés megkötésére vállalkozik, és emiatt az üzemeltetésbe adó a szerződés megkötését visszautasítja, úgy tekinthető mintha a szerződést saját hibájából nem kötötte volna meg, így az üzemeltetési szerződés megkötésének biztosítékául átadott pénzösszeget nem követelheti vissza [Ptk. 4. § (3) és (4) bek.; 38/1980. (IX. 30.) MT sz. r. 2. § (2) bek. c) pontja; 4/1972. (III. 16.) BkM sz. r. 1. § (1) bek. b) pontja].
A felperes 1982. év folyamán egy vendéglátó-ipari vállalat alkalmazásában állt, ahonnan 1982. április 30-án meghozott fegyelmi határozattal elbocsátották. Ezt a határozatot a vállalati munkaügyi döntőbizottság 1982. június 2-án hozott döntésével hatályban fenntartotta. E határozat ellen a felperes 1982. július 6-án keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
Az alperes ez időben szerződéses üzemeltetésre hirdette meg m-i eszpresszóját, és erre versenytárgyalást írt ki. A felperes 1982. július 23-án aláírta a versenytárgyalás részvételi pályázatát, amelyben többek között a következő szövegrész szerepelt: „Kötelezettséget vállalok arra, hogy a versenytárgyalás megnyerése esetén a szövetkezettel az üzlet átalánydíjas üzemeltetésére jogosító polgári jogi szerződést – a szövetkezet által közölt határidőn belül – megkötöm. E kötelezettségvállalás jeléül a versenytárgyalás megkezdése előtt 10 000 forint összeget a szövetkezetnek átadok, és tudomásul veszem, hogy ha a versenytárgyalás megnyerése ellenére a polgári jogi szerződést nem kötöm meg, az átadott összeget elvesztem”. A felperes a 10 000 forintot az alperesnek átadta.
Amikor a felperes a versenytárgyalást megnyerte, munkaviszonyát jogellenesen megszüntette, ezért munkáltatója a felperes munkakönyvét „kilépett”, bejegyzéssel adta ki.
Az így jelentkező felperessel az alperes nem kötött szerződést, arra hivatkozva, hogy a felperes jogszabályban meghatározott foglalkozási tilalom alá esett, s az átvett 10 000 forintot nem fizette vissza a felperesnek.
A munkaügyi bíróság a felperesnek a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen benyújtott keresetét jogerős ítéletével elutasította.
A felperes keresetében kérte: kötelezze a bíróság az alperest 10 000 forint és jutalékai megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a szerződés az alperes magatartása folytán hiúsult meg, ezért nem jogosult az összeg visszatartására. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és a felperest 500 forint perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a felperes az általa aláírt pályázatban tudomásul vette, hogy ha a versenytárgyalás megnyerése ellenére a polgári jogi szerződést nem köti meg, az átadott „bánatpénzt” elveszti. A felperes a szerződéskötést megelőző eljárás során elhallgatta, majd letagadta azt a tényt, hogy ellene fegyelmi eljárás volt folyamatban, továbbá, hogy „kilépett” bejegyzés van a munkakönyvében, ami azonos hatályú a munkaviszony fegyelmi elbocsátással való megszüntetésével.
A felperessel e magatartása miatt – saját hibájából – nem lehetett szerződést kötni, „figyelemmel a munkakör bizalmi jellegére is”. A felperes megsértette a Ptk. 4. §-ának (3), valamint 205. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, elmulasztotta a tájékoztatási kötelezettsége teljesítését, ezért alaptalan a 10 000 Ft visszafizetésére irányuló követelése.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva az alperest arra kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen a felperesnek 10 000 Ft-ot, ennek 1983. augusztus 10-től járó évi 5 %-os kamatát, valamint 2 300 Ft együttes első- és másodfokú perköltséget.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elállás esetére szóló bánatpénzzel a szerződő fél az egyoldalú elállás jogát köti ki a saját javára. A perbeli esetben a felperes a szerződést meg kívánta kötni, ez elől jogszabályi akadályokra hivatkozással az alperes zárkózott el. Ez azonban nem eredményezheti a bánatpénz elvesztését. Az alperes a szerződéskötési akadályokról a versenytárgyalás megtartása előtt nem tájékoztatta a felperest. A 14/1982. (VIII. 2.) BkM számú rendelet – amelyre az alperes a szerződés megkötésének akadályaként hivatkozott – az 1982. július 29-én megtartott versenytárgyalást követően lépett hatályba, az abban foglaltakról a felperes a versenytárgyalás előtt nem tudhatott. „Így nem is állapítható meg rosszhiszemű magatartás miatt, hogy a folyamatban levő fegyelmi eljárásról nem tett említést''. A szerződés megkötése mindkét fél érdekkörén kívül álló okból – jogszabály-változtatás következtében – hiúsult meg, az alperes ezért nem jogosult a bánatpénz megtartására.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az egyes kiskereskedelmi és vendéglátó-ipari üzletek szerződéses üzemeltetéséről szóló 38/1980. (IX. 30.) MT számú rendelet 2. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint szerződéses üzemeltetésre szerződés csak azzal köthető, aki nem esik a külön jogszabályban meghatározott foglalkoztatási tilalom alá.
A kereskedelmi dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseiről szóló 4/1972. (III. 16.) BkM számú rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében nem foglalkoztatható belkereskedelmi hálózati egységekben – függetlenül azok üzemeltetési alárendeltségétől – többek között vezetői munkakörben, akit fegyelmi vétségért jogerős fegyelmi határozattal elbocsátottak, a fegyelmi büntetés hatályának megszűnéséig.
A másodfokú bíróság által idézett – a 4/1972. (III. 16.) BkM számú rendelet módosításáról szóló – 14/1982. (VIII. 2.) BkM számú rendelet e foglalkoztatási tilalom tekintetében nem változtatott ezen a rendelkezésen, téves tehát az a megállapítás, hogy az 1982. augusztus 2-án hatályba lépett jogszabály akadályozta meg a felek szerződéskötését.
Amikor a felperes a szerződés megkötésére jelentkezett az alperesnél, a munkakönyvében „kilépett” bejegyzés volt, s ez a munkajogi szabályok értelmében a munkaviszony jogellenes megszüntetésére utal, amelyet úgy kell elbírálni, mintha a munkaviszony fegyelmi elbocsátás folytán szűnt volna meg [Mt. 31. § (2) bek.].
A szerződéskötés tehát nem jogszabály-változás következtében, mindkét fél érdekkörén kívüli okból hiúsult meg, hanem azért, mert a felperes személyében megvalósult az az ok, amelyre tekintettel az alperes a 38/1980. (IX. 30.) MT számú rendelet 2. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében nem köthetett vele szerződést. Emellett – a munkakönyvi bejegyzéstől függetlenül – az is tény, hogy a felperesnek a döntőbizottság határozata ellen benyújtott keresetét a munkaügyi bíróság 1982. augusztus 10-én jogerősen elutasította.
A felperes a fegyelmi úton történt elbocsátást megerősítő munkaügyi döntőbizottsági határozat meghozatala után pályázott a szerződéses üzemeltetésre. Amikor ennek tudatában vállalta a 10 000 Ft-nak a pályázatban megjelölt okból való elvesztését, majd „kilépett” bejegyzésű munkakönyvvel jelentkezett a szerződéskötésre, saját kockázatára járt el, ugyanis nem lehetett vele szerződést kötni. Aki foglalkoztatási tilalom fennállása ellenére vállalja az üzemeltetésbe adó vállalattal (szövetkezettel) munkaviszony létesítését és üzemeltetési szerződés megkötését, úgy tekintendő, mintha a szerződést saját hibájából nem kötné meg. Ebből következik, hogy a felperes nem követelheti vissza jogszerűen az üzemeltetési szerződés megkötésének biztosítékául átadott pénzösszeget.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte; az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest másodfokú eljárási költség fizetésére kötelezte [Pp. 78. § (1) bekezdés]. (P. törv. III. 20 039/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás