PK BH 1987/164
PK BH 1987/164
1987.05.01.
Építőtáborban bekövetkezett kár – ideértve a résztvevők egészségének és testi épségének sérelmére bekövetkezett károkat is – megtérítésére a munkaviszony keretében okozott károk megtérítésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Következésképpen az üzemeltető ezekért a károkért vétkességére tekintet nélkül felel; a tábor vezetését biztosító ifjúsági szövetség felelősségére a polgári jog általános szabályai az irányadók [Ptk. 339. §; Mt. 62. § (1) és (2) bek.; 1/1983. (I. 1.) ME sz. r. 3. § (2) bek.].
Az 1967. augusztus 28-án született felperes, mint ipari tanuló 1983. augusztusában ifjúsági szakmai építőtáborozáson vett részt. A táborozást az I. r. alperes ifjúsági szövetség szervezete, az 1983. július 31. és augusztus 13. között működött építőtábor üzemeltetője a II. r. alperes építőipari vállalat volt.
1983. augusztus 5-én, a táborozáson részt vett tanulók szálláshelyén este 22 órakor a brigádvezetői beosztást kapott felperes rendreutasította K. B. nevű tanulótársát. A közöttük súlyossá fajult birkózás során K. B. egy székkel a felperes felé ütött. A szék lába a felperes bal szemét érte, és azt olyan súlyosan megsértette, hogy a felperes erre a szemére elvesztette a látását. K. B. bűnösségét a bíróság maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettében megállapította, és őt megbüntette.
A felperes keresetében 135 100 Ft kártérítés és kamatai egyetemleges megtérítésére kérte kötelezni az alpereseket.
Az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperesnek bántalmazásból eredő kárért a II. r. alperes kártérítő felelőssége fennáll. Ugyanakkor a keresetet az I. r. alperessel szemben elutasította.
Az elsőfokú bíróság a kártérítési felelősség megállapítását a Minisztertanács elnökhelyettesének 1/1983. (I. 2.) ME számú rendelete 3. §-ának (2) bekezdésére alapította.
E rendelkezés szerint az építőtáborban a fiatalt ért kár – ideértve az egészség és testi épség sérelméből eredő károkat is – megtérítésére a munkaviszony keretében okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
Ebből következik, hogy a felelősség anyagi jogi szabálya az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése, s a vállalat – a perbeli esetben értelemszerűen az üzemeltető – a kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel.
A II. r. alperes felelőssége fennáll, mert az Mt. 62. §-ának (2) bekezdésében meghatározott kimentési okok nem forognak fenn.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a fentiekből az is következik, hogy az I. r. alperes nem felelhet „közvetlenül a károsult felperes felé a kárért, mert nem volt üzemeltetője a tábornak”.
A felperes és a II. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú rész- és közbenső ítéletet részben megváltoztatva az I. r. és a II. r. alperesek egyetemleges kártérítési felelősségét állapította meg.
A másodfokú bíróság helyesnek találta az elsőfokú bíróság döntését a II. r. alperes kártérítési, felelősségét illetően. A keresetnek az I. r. alperessel szemben történt elutasítását támadó fellebbezést azonban az alábbi okokból alaposnak látta.
A per adatai alapján az állapítható meg, hogy a perbeli szakmai építőtábort az I. r. alperes szervezte. A szakmai építőtáborok vezetőségét az ifjúsági szövetség bízza meg, és szervezi meg a felkészülésüket a táborozásra.
A táborvezetőség feladatát képezi a munkához és a pihenéshez egyaránt szükséges táborrend és napirend kialakítása, valamint a táborozás zavartalan feltételeinek a biztosítása.
Mindebből következik, hogy a táborvezetőség útján az I. r. alperes volt köteles gondoskodni a táborrend kialakításáról, a táborozás feltételeinek a biztosításáról a munkáltatóval közösen, és felelős a táborban kialakult fegyelemért. A másodfokú bíróság álláspontja szerint amennyiben a táborvezetőség megfelelően ellátta volna szabadidőben a fiatalok feletti felügyeletét, a perbeli káresemény elhárítható lett volna. A táborvezetőség és ezen belül az I. r. alperes által megbízott egyszemélyi felelős táborvezető mulasztása megalapozza az I. r. alperes kártérítési felelősségét.
A jogerős ítéletnek az I. r. alperes felelősségét megállapító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában nem jelölte meg azt a jogszabályhelyet, amelyre az I. r. alperes felelősségét alapította, az ítélet indokolásából kitűnően azonban a táborvezető mulasztására figyelemmel állapította meg az I. r. alperes kárfelelősségét. Ebből pedig az következik, hogy az I. r. alperessel szemben nem az objektív felelősség szabályait alkalmazta, hanem a Ptk. általános kártérítési szabályai szerint, vagyis a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján marasztalta az I. r. alperest.
A Minisztertanács elnökhelyettesének 1/1983. (I. 1.) ME sz. rendelete 3. §-ának (2) bekezdése – helyes értelmezése szerint – csupán az építőtábor üzemeltetőjével szemben rendeli az objektív felelősségi szabályok alkalmazását; az üzemeltető tehát az Mt 62. §-ának (1) bekezdése szerint a kárért vétkességére tekintet nélkül felel.
Az építőtáborok szervezésével kapcsolatosan meghatározott feladatok ellátásával megbízott I. r. alperes vonatkozásában sem a fenti jogszabály, sem más jogszabály nem állít fel ilyen fokozott felelősséget. Ilyen rendelkezés hiányában az I. r. alperes felelőssége csak a kártérítés általános szabályai szerint, vagyis a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján állapítható meg.
A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásából nem tűnik ki az, hogy mit tekintett a másodfokú bíróság jogellenes magatartásnak, illetőleg olyan mulasztásnak, amely alkalmas lehetne az I. r. alperes kárfelelősségének a megállapítására.
A keretszabályzat szerint valóban a táborvezetőség feladatai közé tartozik a táborozók munkájának szervezése, irányítása, ellenőrzése, s az, hogy ennek keretén belül gondoskodjék a táborrend kialakításáról és biztosítsa a táborozás zavartalan feltételeit.
Nem merült fel azonban adat arra, hogy e feladatának ellátása során az I. r. alperes, illetőleg a táborvezetőség mulasztást követett volna el. A per adatai szerint az építőtáborban részt vevő tanulók részére a kialakított táborrend szerint este 10 órakor takarodó volt. A táborvezetőség e szabály megtartását naponta ellenőrizte: 10 órakor végigjárták a hálótermeket, figyelmeztették a tanulókat arra, hogy 10 óra van, oltsák le a lámpákat, és feküdjenek le. Ez az ellenőrzés, illetőleg figyelmeztetés az adott napon is megtörtént. A perbeli hálóteremben 15-16 éves gyermekek voltak. Nem volt elvárható, hogy ilyen korú gyermekeknél az éjszakai órákra külön hálótermi felügyelőt jelöljenek ki, azon túlmenően, hogy éppen a felperes (tehát az egyik tanuló) mint brigádvezető volt megbízva azzal, hogy szükség esetén a társait a helyes magatartásra figyelmeztesse.
A perben arra sem merült fel adat, hogy a megfelelő időben akár az adott hálóteremben, akár másutt olyan hangoskodás vagy rendzavarás történt volna; amely szükségessé tette volna a fokozott vagy különleges ellenőrzést.
Miután pedig a per adataiból nem volt megállapítható, hogy akár a táborrend megszervezése során, akár az ellenőrzés során a táborvezetőség konkrét mulasztást követett volna el, – az I. r. alperes felelősségének megállapítására jogellenes magatartás hiányában nem kerülhetett volna sor.
Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor az I. r. alperes felelősségét megállapította, és helyes volt az elsőfokú bíróságnak az I. r. alperessel szemben e keresetet elutasító ítéleti döntése.
Az előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek törvényességi óvással nem támadott rendelkezéseit nem érintette, az I. r. alperesre vonatkozó rendelkezéseket azonban hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletének az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta [Pp. 274. §-ának (2) bekezdése]. (P. törv. III. 20 868/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás