PK BH 1987/167
PK BH 87/05/167
1987.05.01.
Megszűnik a bérleti jogviszony, ha a lakás átalakítása során a lakás alapterülete, alaprajzi beosztása, a helyiségek száma, illetve ezek rendeltetése legalább 1/3 részben megváltozik. Nincs akadálya azonban annak, hogy a bérlő a megszűnést megállapító államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérje. Ugyanis a lakás igénybevételét jelenti az olyan államigazgatási határozat, amelyhez a lakásbérleti jogviszony megszűnésének jogkövetkezménye fűződik [63/1981. (XII. 5.) MT sz. r. 1. § (1) bek. 10. pont; 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 98. § (2) bek.].
A felperesek bérlőtársi minőségben bérlői voltak egy két lakószobából, személyzeti szobából, előszobából, konyhából, éléskamrából, fürdőszobából és WC-ből álló 73 m2 alapterületi komfortos tanácsi bérlakásnak.
Az illetékes tanácsi szerv határozatával az ingatlankezelő vállalat építtetőnek engedélyt adott arra, hogy a felperesek bérleményét is magában foglaló épületet felújítsa, a bérlemények átalakítását elvégezze.
Egyben megállapította, hogy a lakásra vonatkozó bérleti jogviszony megszűnik [1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (R.) 98. §-ának (2) bekezdése].
Az alperes másodfokú államigazgatási szerv az elsőfokú határozatot – a felperesek fellebbezésének elutasítása mellett – hegyben hagyta.
A felperesek keresetükben a jogerős államigazgatási határozat felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérték. Azért sérelmezték az államigazgatási eljárásban hozott döntést, mert álláspontjuk szerint az átalakítás folytán a lakásuk alapterülete nem növekszik meg több mint 1/3-dal, s az alperes a megfelelő elhelyezésükről [R. 118. §-ának (1) bekezdése, 77. §-a] nem gondoskodott. Előadták még, hogy az R. 98. § (2) bekezdése szerinti határozat csak akkor nem jelent törvénysértő igénybevételt, ha egyidejűleg megfelelő új lakás kiutalása is megtörténik. A felperesek részére azonban az államigazgatási hatóság még ez ideig sem utalt ki új lakást.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes felülvizsgált határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte és az államigazgatási hatóságot új eljárásra, valamint a felperesek részére perköltség megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság az alperes védekezésére tekintettel elsősorban azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a lakásbérleti jogviszony megszűnését megállapító határozat a bíróság által felülvizsgálható volt-e. Ebben a kérdésben a következőket fejtette ki.
„A 63/1981. (XII. 5.) MT számú rendelet 1. § (1) bekezdés 10. pontja alapján bíróság által felülvizsgálható a lakás vagy lakrész igénybevételét elrendelő határozat, ezeknek különös eseteit sorolja fel a 10. pont a)-tól i)-ig terjedő része. De a felsorolás nyilvánvaló nem kimerítő jellegű, különben a jogszabály nem tartalmazná »az így különösen« megszorítást.
A bíróság álláspontja szerint a lakásbérleti jogviszony megszűnése nyilvánvalóan a lakás igénybevételének minősül amennyiben a bérleti jogviszony megszűnésének feltételei ténylegesen nem álltak volna fenn. Az R. 98. § (2) bekezdés b) pontja szerint akkor szűnik meg az építési hatóság határozata alapján a lakásbérleti jogviszony, ha az átalakítás következtében a lakás alapterülete, alaprajzi beosztása, helyiségeinek száma, illetve ezek rendeltetése legalább 1/3 részben megváltozik.”
A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette. Kötelezte a felpereseket, hogy fizessenek az alperesnek együttes első- és másodfokú perköltséget.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú ítéletben kifejtett azzal az állásponttal, hogy a 63/1981. (XII. 5.) MT számú rendelet 1. §-a (1) bekezdésének 10. pontja nem tartalmaz kimerítő felsorolást. Az építési hatóságnak a lakásbérleti jogviszony megszűnésére utaló határozatát azonban – az alábbi indokolással – nem tekintette igénybevételnek.
„Korábban a lakás vagy lakásrész igénybevételét elrendelő államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát az 1957. évi IV. tv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontja tette lehetővé, azonban az (5) bekezdés kivonta a felülvizsgálat köréből az építési hatóságnak és a fegyveres testületi szervnek a lakásbérlettel kapcsolatos határozatát. Ennek alapján sorolta fel az R. 25. §-a az alapul szolgáló jogszabályhelyek feltüntetésével azokat a határozatokat, amelyek a bíróság által felülvizsgálhatók.
Ezzel szemben az 1957. évi IV. tv. 57. § (1) bekezdésére utalva az R. több konkrét rendelkezést tett, amely a bírósági felülvizsgálatot kizárta [R. 94. § (4), 96. § (4) bekezdései]. Az R. 98. § (3) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezett, hogy az építésügyi hatóságnak az épület lebontását vagy átalakítását elrendelő, illetőleg – állami lakás esetében – engedélyező határozatának bírósági felülvizsgálatát kifejezetten kizárta.
Az 1981. évi 25. számú tvr. az R. 98. § (3) bekezdését és a többi hasonló kizáró rendelkezést hatályon kívül helyezte, a 63/1981. (XII. 5.) MT számú rendelet 1. § (1) bekezdésének 10. pontja átvette – jogszabályhelyre utalás nélkül – az R. 25. §-ában írt felsorolást. A felsorolásból az igénybevétel jellege egyértelműen megállapítható. Ebből azonban nem következik, hogy az építésügyi hatóságnak az R. 98. § (2) bekezdésére alapított határozatának a felülvizsgálatát lehetővé kívánta volna tenni, az igénybevételi jelleg egyértelműen nem állapítható meg. Az MT rendelet az R. 98. § (3) bekezdésének megfelelő felülvizsgálati lehetőséget nem biztosított.
Az R. 98. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a hatóság határozata alapján megszűnik a lakásbérleti jogviszony akkor is, ha – külön jogszabály alapján – az ingatlant kisajátítják, illetőleg a lakást közületi elhelyezés céljára igénybe veszik.
A (2) bekezdés akként rendelkezik, hogy a lakásbérleti jogviszony megszűnik az építésügyi hatóságnak az épület lebontását vagy átalakítását elrendelő, illetőleg – állami lakás esetében – engedélyező határozata alapján is, ha az a) vagy b) pontokban foglaltak megvalósulnak. A lakásbérleti jogviszony megszüntetésére a határozatban utalni kell. Az építésügyi hatóság határozatában a lakásbérleti jogviszony megszüntetését csupán deklarálja. Ebből adódnak a további rendelkezések is, az, hogy az 1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet (Vhr.) 87. § (1) bekezdése alapján az építésügyi hatóság az R. 98. § (2) bekezdése esetében köteles a határozatát a lakással rendelkező szervvel, a bérbeadóval, továbbá valamennyi érdekelt bérlővel is közölni. A lakásbérleti jogviszony megszűnése után a volt bérlő az R. 118. § (1) bekezdése alapján megfelelő másik lakásra tarthat igényt. A felajánlott lakást akkor köteles elfogadni, ha az megfelel az R. 77. §-ában meghatározott követelményeknek.”
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről rendelkező 1981. évi I. törvény 72. §-ának (1) bekezdése végrehajtásáról kiadott 63/1981. (XII. 5.) MT számú rendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság által felülvizsgálható a lakás vagy lakrész igénybevételét elrendelő határozat (10. pont).
Mindkét fokú bíróság helyes álláspontra helyezkedett, amikor megállapította, hogy az MT rendelet 1. §-a (1) bekezdésének 10. pontja nem tartalmaz kimerítő jellegű felsorolást, ezért azt a kérdést kell eldönteni, hogy az R. 98. §-ának (2) bekezdésében említett államigazgatási határozat lakás igénybevételét tartalmazza-e. Ezt a kérdést az elsőfokú bíróság helyesen, a másodfokú pedig tévesen döntötte el.
1. A 63/1981. (XII. 5.) MT számú rendelet 1. §-a (1) bekezdésének 10. pontja a példálódzó felsorolásban az R. 98. §-ának (2) bekezdésében meghatározott határozatot nem említi. Ezért az igénybevétel-jelleg megítélésénél abból kell kiindulni, hogy az említett jogszabályhelyen alapuló határozat is olyan helyzetet teremt, mint aminőkben a 10. pont – a teljesség igénye nélküli felsorolás szerint – lehetővé teszi az államigazgatási határozat bíróság által történő felülvizsgálatát (a szorosabb értelemben vett igénybevételen túl a helyiség használatának elvonása, várományi és hasonló jogok elismerésének megtagadása stb.). Az említett 10. pontban szabályozott esetekkel való egybevetésből nyilvánvalóan következik, hogy a lakás igénybevételét jelenti az az államigazgatási határozat, amelynek alapján a lakásbérleti jogviszony megszűnik. Az ilyen határozat bírósági felülvizsgálatának tehát helye van.
Ez az értelmezés következik az 1981. évi I. törvény 72. §-a (1) bekezdésének abból a rendelkezéséből is, amely – a Minisztertanács rendeletében megszabott körben – lehetővé teszi az államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát – egyebek között – akkor, ha a határozat az ügyfél alapvető személyi, családi és vagyoni jogát megvonja, vagy korlátozza. Az ugyanis nem kétséges, hogy a lakásbérleti jogviszony megszűnését eredményező államigazgatási határozat alapvető személyi és vagyoni jog megvonását jelenti.
De ebben a körben van jelentősége annak is, hogy az R. 98. §-ának korábbi (3) bekezdését az 1981. évi 25. számú tvr. 24. §-a hatályon kívül helyezte, így a szóban levő államigazgatási határozat felülvizsgálatát a jogszabály már nem zárja ki.
2. Az 1981. évi I. törvény javaslatához készült részletes indokolás megállapítja, hogy a törvény 72. §-ában használt jogszabálysértés fogalma „magában foglalja mind az anyagi jogi és eljárási szabályok megsértését, mind pedig a határozat megalapozatlanságát.”
Az R. 98. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében a lakásbérleti jogviszony megszüntetésének feltétele az, hogy az átalakítás következtében a lakás alapterülete, alaprajzi beosztása, helyiségeinek száma, illetőleg ezek rendeltetése legalább egyharmad részben megváltozik. Annak vizsgálata, hogy ezek a feltételek fennállanak-e, kifejezetten a lakásbérleti jogviszony megszüntetését megállapító (erre utaló) határozat megalapozottságát érinti. Ebből következik, hogy amennyiben az ügyfél azt állítja, hogy e feltételek az ő esetében nem valósultak meg, ezzel az államigazgatási határozat jogszabálysértő voltát panaszolja megalapozatlanság címén, tehát olyan okból, amely miatt a bírósági felülvizsgálat megengedett.
3. Annak a körülménynek, hogy az építésügyi hatóság csupán „deklarálja” a lakásbérleti jogviszony megszűnését, nincs a másodfokú bíróság által neki tulajdonított jelentősége. A lényeg az: olyan államigazgatási határozat keletkezett, amelyhez a jogszabály a lakásbérleti jogviszony megszűnését fűzi, amely tehát éppen ezáltal tartalmánál fogva a lakás igénybevételét jelenti.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság végzését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot az alperes fellebbezésének érdemi elbírálásában álló új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította (P. törv. III. 20 703/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás