GK BH 1987/170
GK BH 87/05/170
1987.05.01.
A figyelmeztetési kötelezettségét elmulasztó vállalkozó kártérítéssel tartozik, de ez nem terjed ki olyan munkálatok díjtalan elvégzésére, amelyekre a szerződés nem vonatkozott [Ptk. 392. § (3) bek.].
A felek között három vállalkozási szerződés jött létre egy lakótelep öntözőhálózat-építési és növényültetési, valamint egyéb kertészeti munkáinak elvégzésére. A növényültetési munkák teljesítési határideje 1981. november 30. napja volt, a felek a vállalkozói díjat 288 550 Ft-ban határozták meg. Az öntözőhálózat kivitelezési határideje 1982. március 15. napja volt, a vállalkozói díja 546 311 Ft. A kertészeti munkák határideje 1981. október 30. a vállalkozói díja 135 338 Ft volt. Mindhárom szolgáltatás átadás-átvételére 1984. június 29-én került sor. A felperes a késedelem miatt 114 368 Ft kötbér megfizetésére, a hibák miatt pedig a gyep kijavítására és a pakurával szennyezett talaj kicserélésére és az oda szükséges növényzet pótlására kérte kötelezni az alperest.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítás alapján megállapította, hogy az alperes vétkes késedelembe esett, ezért 114 368 Ft kötbér megfizetésére kötelezte, és 60 napos póthatáridőt állapított meg a gyep kijavítására, a pakurával szennyezett talaj kicserélésére és az oda szükséges növények kiültetésére.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezés folytán hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperesnek, mint szakvállalkozónak tudnia kellett, hogy a gyep telepítéséhez és annak fenntartásához vízre van szükség, ennek ellenére a felperessel kötött három szerződés közül az öntözőhálózati munkák elvégzésére szóló szerződés teljesítési határideje volt a legkésőbbi időpont.
A pakurával szennyezett területen a növényeket szakszerűen nem lehet telepíteni, mert azok elpusztultak, így a vállalkozó alperest a Ptk. 392. §-ának (3) bekezdésében leírt figyelmeztetési kötelezettség terhelte, amelynek nem tett eleget, ezért a hibát ki kell javítania.
A kijavítás határideiére és a pakurával szennyezett talaj kicserélésére vonatkozó rendelkezés ellen törvénysértés címén emelt törvényességi óvás alapos.
Az elsőfokú eljárásban beszerzett szakértői véleményből megállapítható, hogy a parkosítás során az eredeti talajt az építési törmelék eltávolítása után mintegy 20 cm vastagságban kellett kicserélni, illetve oda termőföldet teríteni. Ezt a munkát az alperes elvégezte. Helyenként a pakura a felszínre emelkedik annak következtében, hogy fajsúlya a víznél kisebb. A helyes megoldás az lett volna, ha 150-180 cm mélyen kitermelik a fertőzött talajt, helyére durva salakot helyeznek el, amely a pakurát elnyeli, és erre mintegy 40-50 cm vastagságú termőtalajt terítenek. Azt, hogy a 20 cm-es talajcsere nem oldja meg a problémát, a vállalkozónak tudnia kellett.
A Ptk. 392. §-ának (3) bekezdése értelmében a vállalkozó a megrendelőt köteles figyelmeztetni, ha alkalmatlan anyagot vagy célszerűtlen, vagy szakszerűtlen utasítást ad. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős. A jelen esetben a pakurával való talajszennyezettséget a vállalkozónak a munka elkezdésekor észlelnie, ennek folytán a megrendelőt figyelmeztetnie kellett volna. Az ebből eredő kárért felelősséggel tartozik, felelőssége azonban nem terjed ki a korábban keletkezett, nem általa okozott szennyezettség megszüntetésére. A terület a lakótelep-építkezés megkezdésekor már szennyezett volt, mivel ott korábban aszfaltkeverő üzem működött. Egyébként az iratok között megtalálható az 1985. április 17-én a felperes beruházási irodáján felvett jegyzőkönyv. A jegyzőkönyv többek között az alábbiakat rögzíti. „A pakurásodás megszüntetésével kapcsolatban a tanácsi műszaki osztálya a beruházó vállalatok javaslatára határozatot ad ki, mely során a tényleges műszaki megoldások módja, továbbá a szükséges építési költségek biztosíthatók. A pakurásodás megszüntetésével kapcsolatban az alkalmas műszaki megoldás ismeretében lehet a szükséges munkák hitelfedezetét biztosítani”. Az idézett részből is következik, hogy a pakurától való mentesítés nem az alperes feladata.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Pp 214. §-ának (3) bekezdése alapján az első- és másodfokú ítéletnek az óvással támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a perben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során vizsgálni kell, hogy a pakurával szennyezett talaj kicserélése megtörtént-e, illetve, ha még nem történt meg, úgy az mikorra várható. Ettől függően kell a kijavításra vonatkozóan az alperes terhére új határidőt megállapítani. (Eln. Tan. G. törv. 30 471/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás