GK BH 1987/173
GK BH 87/05/173
1987.05.01.
A kísérleti jellegű megoldásra irányuló tervezési szerződésben kikötött közös kockázatvállalás nem vonatkozik a vállalkozó hibás teljesítéséért való helytállásra [Ptk. 310. §].
A felperes az I. r. alperessel 1978. III. 22-én tervezési szerződést kötött. Ennek értelmében az I. r. alperes vállalkozott a felperes 200 ha almaültetvényének szakaszos csepegtető öntözőtelepe, továbbá 58 ha meggy-, 34 ha cseresznye- és 39 ha szilvás terület öntözőtelepe kiviteli tervének elkészítésére, valamint tervezői művezetésre. Az öntözővíz tisztításához szükséges szűrőt a II. r. alperes szállította.
A létesítmény 1981. július havában elkészült, a tényleges beüzemelésre azonban 1982-ben került sor. 1982. júliusában a felek között a felperesnek a tervezési hibákat kifogásoló igénybejelentése nyomán megindult tárgyalások megszakadtak. A felperes 1983. VI. hó 20-án 2 094 793 Ft kártérítés és kamatai megfizetésére kérte az I. r. alperest kötelezni. Előadta, hogy a kiviteli tervben szereplő szűrő a rendeltetésszerű használatra nem alkalmas. Az öntözőberendezés műszaki megoldása a felperes talajviszonyai miatt üzemképtelen. Az öntözőtelep belső berendezését túlméretezték, és a telep nem megfelelő minőségű vizet szolgáltat. A hibás szűrőtelepen nem lehet tartani a tervezett nyomást, és az I. r. alperes által tervezett áramszolgáltató rendszert az Elektromos Művek veszélyesnek minősítette.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását elsősorban elévülésre hivatkozással kérte. Álláspontja szerint a felperessel 1982. július 27-ig tárgyalt a minőségi kifogások tárgyában, és a felperes csak 1983. júniusában terjesztette elő keresetét, ezért szavatossági igénye már nem érvényesíthető. Érdemben arra hivatkozott, hogy az alkalmazott műszaki megoldást a felperes kérésére tervezte. A megoldás hazai viszonylatban korábban még nem volt alkalmazva. A tervezési szerződés 2. számú mellékletének 11. pontjában a felek közös kockázatot vállaltak éppen ezért, mert a szakaszos csepegtető öntözőtelep és automatika kísérleti jellegű építmény. Végül arra is hivatkozott, hogy a kivitelezést a felperes végezte, és az ott elkövetett hibák okozták a kárt.
Az elsőfokú bíróság vízgazdasági szakmérnököt, villamosmérnököt, majd a szakvélemények felülvizsgálatára az Igazságügyi Mezőgazdasági Szakértői Bizottságot rendelte ki. A Szakértői Bizottság véleményében leszögezte, hogy 1978-ban a csepegtető öntözésnél Magyarországon még nem lehetett tervezési gyakorlatról beszélni. A hazai irodalomban azonban már ezt megelőzően is jelentek meg cikkek ezzel kapcsolatban, s az egyik első szempont, amely a szakmai köztudatba e módszerrel kapcsolatban átment, az volt, hogy a berendezések rendkívül érzékenyek a víz tisztaságára. Az I. r. alperesnek ezért tisztában kellett lennie azzal, hogy felszíni víz használata esetén semmi esetre sem alkalmazhat olyan szűrőberendezést, amely kutakra telepített vízkivételekre alkalmas, még akkor sem, ha a beruházó azt elfogadja.
A szakértők egybehangzóan kijelentették, hogy a II. r. alperes által gyártott szűrő nem alkalmas a Duna vizének szűrésére. A Duna vize ugyanis oly mértékben szennyezett, hogy kémiai tisztítás nélkül kisméretű, 1 mm alatti kiömlő nyílású csepegtető testeken át néhány hónapnál tovább nem lehet kijuttatni.
Az alkalmazott műszaki megoldás lényeges eleme a barázda, amely, ha megsemmisül, a módszer tervszerinti alkalmazása lehetetlenné válik, és a folyamatos, rendeltetésszerű üzem és az elérni kívánt cél nem valósítható meg. A tervezőnek tudnia kellett volna, hogy a felperes területe, valamint a szomszédos területek defláció szempontjából nagyon veszélyesek, a talaj száraz állapotban igen laza szerkezetű, ezért olyan kisméretű földművek állékonyságára, mint egy barázda, nem lehet számítani.
A Szakértői Bizottság úgy nyilatkozott, hogy a cseresznye, meggy és a szilva öntözéséhez használt csepegtető testek betervezése ellen általában nem lehet kifogást emelni. Zavartalan működésükhöz azonban megfelelő nyomás- és vízminőségi feltételeket kellett volna biztosítani. Mindkét feltétel a szűrőberendezéssel függ össze, amely viszont feladata ellátására alkalmatlan.
A felperes a keresetét akképpen módosította, hogy az I. r. alperest 6 072 656 Ft-nak, ebből 1 385 001 Ft-nak a II. r. alperessel egyetemleges megfizetésére, valamint ezen összeg 1983. június 13-tól számított kamatai, megfizetésére kérte kötelezni.
A II. r. alperes a felelősségét vitatta, mert sem a tervezésben, sem a kivitelezésben nem vett rész, a perbeli szűrőt szállítási szerződés alapján szolgáltatta.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 500 000 Ft-ot és ennek 1983. június 13-tól a kifizetésig számított kamatait, míg az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az ítélet indokolásában rámutatott arra, hogy a kereset a Ptk. 308.§-ának (2) bekezdése alapján nem évült el. Az I. r. alperes a tervezési szerződést hibásan teljesítette, mivel hibás öntözéstechnikai megoldást választott, és nem megfelelő szűrőberendezést alkalmazott. Az I. r. alperes felelősségét a szivattyútelep áramszolgáltatási rendszerével kapcsolatos felperesi kár vonatkozásában is megállapította. Az összegszerűségre nézve elfogadta a Szakértői Bizottságnak a 2 248 773 Ft kárösszeget: javasoló véleményét, de arra tekintettel, hogy a felperes és az I. r. alperes a tervezői szerződésben, közös kockázatviselésben állapodott meg, az I. r. alperes a kár 50,%-át köteles megfizetni. Megállapította, hogy az I. r. alperes állításával ellentétben a tervtől eltérő kivitelezésre vagy kivitelezési hibára adat nem merült fel. A II. r. alperessel szemben a keresetet azért utasította el, mert a II. r. alperes kárt nem okozott a felperesnek.
Az ítélet ellen a felperes és az I. r. alperes fellebbezett. A felperes kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az I. r. alperesnek 2 974 173 Ft és kamatai megfizetésére való kötelezését. Az I. r. alperes ugyancsak az ítélet megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte, elsősorban az igényérvényesítésre nyitva álló határidő elmulasztása miatt. Ismételten hivatkozott arra, hogy az alkalmazott megoldást a felperes kérésére tervezte, és fenntartotta azt az álláspontját, hogy a hiba oka a felperes kivitelezési mulasztása volt.
A felperes fellebbezése részben alapos, míg az I. r. alperes fellebbezése alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes és az I. r. alperes az öntözőberendezés tervezésére, valamint tervezői művezetésére kötöttek megállapodást. A közös kockázatviselést azért kötötték ki, mert hasonló öntözőberendezés tervezésére, illetve kivitelezésére korábban még nem került sor.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor nem vizsgálta, hogy a közös kockázatviselés milyen körre terjed ki. A közös kockázat terjedelmének meghatározásánál a létesítmény kísérleti jellegéből kell kiindulni. Magyarországon tervező vállalat korábban hasonló létesítményt nem tervezett, és ilyen létesítmény nem is működött. Mind a tervezőnek, mind a beruházónak a szerződés megkötésekor jogos volt az az aggálya, hogy a berendezés leggondosabban elkészített tervek ellenére, illetve a leggondosabb kivitelezés ellenére is olyan fogyatékosságban szenvedhet, amelyet nem láthatnak előre. A közös kockázat azonban nem terjed ki hibás tervezés vagy hibás kivitelezés esetére. A felperes az I. r. alperes érdekkörében felmerült tervezői hibáért – amely nem a létesítmény kísérleti jellegével függ össze – kockázatot nem vállalt.
A beszerzett szakvélemények egybehangzóan állították, hogy a berendezés egy részének nem rendeltetésszerű működése olyan tervezői hiba következménye, amelyet az I. r. alperesnek a rendelkezésére álló szakirodalom ismeretében, valamint gondos tervezői munka mellett előre kellett volna látnia.
A Legfelsőbb Bíróság ezért nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak a kárösszeg megosztásával kapcsolatos álláspontjával. A kár mértéke vonatkozásában pedig az Igazságügyi Mezőgazdasági Szakértői Bizottság kellően alátámasztott szakvéleményét fogadta el. Ennek értelmében az I. r. alperes 2 248 773 Ft kártérítés és kamatai megfizetésére köteles a Ptk. 310. §-a értelmében.
A Legfelsőbb Bíróság a fent kifejtettek értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 687/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás