MK BH 1987/178
MK BH 87/05/178
1987.05.01.
Jogszabályi tilalomba ütközik a munkáltató felmondása, ha a dolgozó munkaviszonyát a keresőképtelenséggel járó betegsége megszűnését követő tizenöt napon belül szünteti meg. A tilos felmondást a felmondási idő utólag történt módosítása nem teszi joghatályossá [Mt. 26. § (4) bek., 29. §; Mt. V. 22. § b) pont, 24. § (1) bek.].
A felperes 1973. november 3. óta alkalmazottja az alperesnek, mosónői munkakörben dolgozik.
Az alperes telepvezetője az 1986. január 8-án hozott intézkedésével négyheti felmondási idővel 1986. február 6-ára felmondta a munkaviszonyát.
A felmondás okaként a munkatársaival való együttműködési készség és alkalmazkodási képesség hiányát jelölte meg. A közvetlen vezetőjének munkavégzésre irányuló utasítását megtagadta, többszöri szóbeli figyelmeztetés ellenére nem változtatott a magatartásán, munkatársai bejelentették, hogy nem kívánnak vele tovább együtt dolgozni.
Az alperes 1986. január 20-án a felmondás időpontját 1986. január 8. napjáról január 17-ére és a munkaviszony megszűnésének idejét február 14-ére módosította.
A felperesnek a felmondás hatálytalanítására irányuló kérelmét a munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította, amelynek megváltoztatása érdekében keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az 1986. március 25-én hozott jogerős ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes 1986. január 2-ig táppénzes állományban volt, ezért az alperes az 1986. január 8-i felmondását a munkaviszony megszűnésének időpontja tekintetében 1986. február 14-ére módosította. A felmondásban megjelölt okok a perben valósnak bizonyultak, ezért a felmondás megalapozott volt. A felperes összeférhetetlen magatartásával olyan feszült munkahelyi hangulatot teremtett, amely gátjává vált munkatársai nyugodt munkavégzésének.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 26. §-ának (2) bekezdése szerint a munkáltató a jogszabályban meghatározott ideig nem mondhat fel – többek között – a keresőképtelenné vált beteg dolgozónak. E felmondási tilalom részletes szabályait az Mt. V. 22. §-ának b) pontja határozza meg akként, hogy a munkáltató nem szüntetheti meg felmondással a munkaviszonyt a keresőképtelenséggel járó betegség tartama és az azt követő tizenöt nap alatt. A felperes 1986. január 2. napjáig volt keresőképtelen beteg. Az alperes 1986. január 8-án mondta fel a munkaviszonyát.
A munkaügyi bíróságnak – erre figyelemmel – meg kellett volna állapítania, hogy a felmondás jogszabályi tilalomba ütközik, és ennek következményeként az Mt. 29. §-ának rendelkezése alapján a felmondást hatálytalanítania kellett volna.
A jogszabályok téves értelmezésével bocsátkozott a munkaügyi bíróság a felmondás okainak vizsgálatába. Az adott ügy elbírálása szempontjából nincs jelentősége a munkáltató 1986. január 20-i intézkedésének, amellyel a felmondás időpontját a keresőképtelen állapot megszűnését követő 15. napban és ennek függvényében a felmondási idő leteltével 1986. február 14-ében határozta meg.
Az Mt. V. 24. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a 22-23. §okban felsorolt felmondási tilalmak és korlátozások fennállása szempontjából a felmondás közlésének időpontja az irányadó. Az adott esetben a felperes a felmondás közlésének időpontjában – 1986. január 8-án – a felmondási tilalom alatt állt, a tilos felmondás pedig a felmondási idő későbbi módosítása sem teszi joghatályossá.
Ezekre tekintettel a munkaügyi bíróság szükségtelenül bocsátkozott annak vizsgálatába, hogy a felmondás oka fennáll-e (M. törv. II. 10 165/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás