BK BH 1987/187
BK BH 87/06/187
1987.06.01.
Nem valósul meg feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha az elsőfokú bíróság a terhelt távollétében megtartott tárgyaláson felvett bizonyítást utóbb a terhelt jelenlétében megismétli [Be 64. § (1) bek., 115. § (3) bek., 192. § (4) bek. b) pont, 197. §, 233. § (1) bek., 250. § II. pont d) alpont, 261. § (1) bek.].
A megyei bíróság az I. r. és a II. r. terheltek bűnösségét társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében állapította meg, és ezért őket szabadságvesztésre és közügyektől eltiltásra ítélte.
A megyei bíróság által megállapított tényállás szerint az idült alkoholista I. r. terhelt és a gyengeelméjűség és személyiségtorzulás miatt beszámítási képességében súlyos fokban korlátozott II. r. terhelt a vártbeli napon – jelentős mennyiségű szeszes ital elfogyasztása után – felkeresték a sértettet annak lakásán, és felelősségre vonták amiatt, hogy korábban a II. r. terheltre sértő kijelentést tett. Mindketten többször megütötték a sértettet, a II. r. terhelt a heverőre lökte, majd fojtogatni kezdte, eközben az I. r. terhelt magához vette a sértett lakásán talált kb. 50 cm hosszúságú baltanyelet, és azzal a sértett lábait, egyéb testrészét, majd a fejét ütlegelte. Ezalatt a II. r. terhelt a sértettet az előbbiekben említett módon lefogva tartotta. Az I. r. terhelt csak akkor hagyott fel a sértett bántalmazásával, amikor az az eszméletét elvesztette.
A bántalmazás következtében a sértett benyomatos koponyacsonttörést, állcsont-törést, mindkét térdkalácsán darabos törést, ezen felül több zúzódásos, bevérzéses sérülést szenvedett, amelyhez légmell is társult. Ezek a sérülések közvetlen életveszélyt jelentettek, és a sértett életét csak a szakszerű orvosi beavatkozás mentette meg. A terheltek magatartásának következményeként maradandó fogyatékosság és súlyos egészségromlás is jelentkezett.
A terheltek és védőik fellebbeztek.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési tárgyaláson hozott végzésével – magáévá téve a legfőbb ügyészi indítványt – a megyei bíróság ítéletét mindkét terheltre vonatkozóan hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatására utasította a megyei bíróságot.
A bírósági iratok alapján az alábbi tények állapíthatók meg.
Az ügyben az első fokon eljárt megyei bíróság a tárgyalási határnapra megidézett, előzetes letartóztatásban levő terhelteket előállíttatta, és megidézte ezen kívül a védőket, valamint két tanút is, akik egyike az ügy sértettje.
A megyei bíróság a tárgyalást a II. r. terhelt kihallgatásával kezdte meg, aki a személyi viszonyaira történt meghallgatása során rosszul lett, és az eszméletét is elvesztette. Ezért a kórházba szállítása iránt kellett intézkedni.
Ezt követően a megyei bíróság a tárgyalást az I. r. terhelt érdemi kihallgatásával folytatta, majd a sértett-tanút és a további tanút kihallgatta, az ellentétekre nézve a tanúkat az I. r. terhelttel szembesítette.
A megyei bíróság ezután a tárgyalást elnapolta, elrendelte a terheltek orvos-szakértői, illetőleg elmeorvos-szakértői vizsgálatát, majd ez utóbbi szakvélemények beérkezése után tűzte ki az újabb tárgyalási határnapot, amelyre a terhelteket és védőiket, a már korábban kihallgatott sértett-tanút és a további tanút megidézte. Megidézett még további két tanút, valamint az igazságügyi orvos-szakértőket.
A korábbi tárgyalás óta 40 nap telt el, és az újabb tárgyaláson a bíróság tanácsa azonos összetételben járt el, mint a korábbi tárgyaláson, ezért a tanács elnöke megállapította, hogy a tárgyalást ismétlés nélkül lehet lefolytatni. Ezután a II. r. terhelt távollétében – felolvasta a korábbi tárgyalási jegyzőkönyvet, majd érdemben kihallgatta a II. r. terheltet.
A II. r. terhelt kihallgatása után a sértett-tanút akként hallgatta meg, hogy – a jegyzőkönyv szerint – ismertette előtte a II. r. terhelt vallomását, melyre a tanú kijelentette, hogy a korábbi tárgyaláson tett vallomását fenntartja, majd szó szerint így nyilatkozott: „Mindkét vádlott részt vett az én bántalmazásomban annyiban, hogy amíg engem az I. r. terhelt ütlegelt, addig a II. r. terhelt fogta a nyakam, majdnem megfojtott”.
Ezután a II. r. terhelt nyilatkozott a tanú vallomására, tagadta annak helytálló voltát, majd a tanút és a II. r. terheltet a bíróság szembesítette az ellentétekre nézve, amely szembesítés eredménytelen maradt.
Ezt követően a további tanú nyilatkozott akként, hogy fenntartja a korábbi tanúvallomását, és tömören összefoglalva vallomásának lényegét előadta, hogy mit észlelt a két terhelt magatartásával kapcsolatban. A tanács elnökének felhívására erre a tanúvallomásra is megtette az észrevételét a II. r. terhelt, majd az ellentétes körülményekre vonatkozó szembesítésre is sor került.
A Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzésében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság alapvető eljárási szabálysértést követett el, amikor az első alkalommal megtartott tárgyaláson – a II. r. terhelt kórházba szállítása és az I. r. terhelt kihallgatása után – a tárgyalásra megidézett és megjelent tanúkat kihallgatta, s így a II. r. vádlott távollétében – ügyének elkülönítése nélkül – őt érintő bizonyítást vett fel, tehát a tárgyalás egy részét olyan személy távollétében tartotta meg, akinek részvétele a tárgyaláson a törvény értelmében kötelező. Ezáltal pedig a Be 250. §-a II. pontjának d) alpontjában meghatározott eljárási szabálysértés valósult meg, amely az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálását kizárja.
A Legfelsőbb Bíróság határozatában kifejtette: a második tárgyaláson történt bizonyítás-felvétel – nevezetesen azon a tanúk kihallgatása – a II. r. terhelt távollétében tartott korábbi tárgyalási napon lefolytatott bizonyítás megismétlésének nem tekinthető, és a megyei bíróság megsértette a büntető eljárásjogi rendelkezéseket azáltal is, hogy az utóbbi tárgyaláson a tanács elnöke a tárgyalás megnyitása után megállapította: az eljárást nem kell megismételni.
A Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen az eljárási szabályok megsértése miatt emelt törvényességi óvás az Elnökségi Tanács megítélése szerint alapos.
A Be 192. §-a (4) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés szerint annak nincs akadálya, hogy a több vádlottas büntető ügyben, a bíróság érdemben tárgyalja az ügyet valamelyik megidézett terhelt távollétében is, anélkül, hogy formálisan határozatot hozna az ügy ideiglenes elkülönítése tárgyában. Az utóbb megjelent terhelt számára azonban természetesen biztosítani kell, hogy a törvény szerint őt megillető jogait gyakorolhassa, a távollétében lefolyt bizonyítás anyagát megismerhesse, arra nézve észrevételeit megtehesse, illetőleg élhessen mindazokkal a jogosultságokkal, amelyek őt a védekezési jogainak gyakorlásával kapcsolatban megilletik.
Nem sértette meg tehát az első fokon eljárt megyei bíróság a büntető eljárásjogi rendelkezéseket, amikor a II. r. terhelt távollétében nemcsak az I. r. terheltet, hanem a megidézett azt a két tanút is kihallgatta, akik alapvetően az I. r. terhelt által elkövetett cselekményre vonatkozóan tettek vallomást. A Legfelsőbb Bíróság határozatában tévesen állapította tehát meg, hogy ezáltal a Be 250. §-a II. pontjának d) alpontja alá eső ún. feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés valósult meg, mivel az elsőfokú bíróság olyan személy részvétele nélkül tartotta meg a tárgyalást, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.
A Legfelsőbb Bíróság határozatában említett súlyos eljárási szabálysértés akkor valósult volna meg, ha az elnapolást követő újabb tárgyalásra az említett tanúknak a megidézését és meghallgatását az elsőfokú bíróság mellőzi. A tanács elnöke azonban az utóbbi tárgyalásra megidézte a tanúkat, és meghallgatásukra a II. r. terhelt kihallgatása után sor került. Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy ha valamelyik vádlott távollétében rá vonatkozóan vagy őt, illetőleg az általa elkövetett cselekményt érintően bizonyítás felvétele vagy egyéb olyan perbeli cselekmény történt, amely rá kihatással van: ezt a bizonyítást utóbb a jelenlétében meg kell ismételni (BJD 1098. szám). Ez a megoldás ugyanis maradéktalanul biztosítja a közvetlenség elvének és a vádlottat megillető védekezési jogosultságnak az érvényesülését.
Téves a Legfelsőbb Bíróság határozatában foglalt az az álláspont, hogy az utóbbi tárgyalási napra történt bizonyítás-felvétel – nevezetesen a sértett-tanú és a további tanúk kihallgatása – a II. r. terhelt távollétében tartott korábbi tárgyalási napon lefolytatott bizonyítás megismétlésének nem tekinthető.
A tanács összetételében – a korábbi tárgyaláshoz képest – változás nem történt, és a törvényben [Be 197. § (1) bek.] megállapított idő még nem telt el. Az adott esetben tehát fennállottak a tárgyalás folytatásának a törvényben írt feltételei. Megfelelt ezért a törvény rendelkezéseinek az az eljárás is, hogy a tanács elnöke – a még ki nem hallgatott II. r. terhelt távollétében – felolvasta a korábbi tárgyalásról felvett tárgyalási jegyzőkönyvet [Be 197. § (2) bek.].
Abban a vonatkozásban az első fokon eljárt megyei bíróság valóban megsértette a büntető eljárásjogi rendelkezéseket, hogy a II. r. terhelt kihallgatása után a tanúk kihallgatását nem a Be 64. §-ának (1) bekezdésében írt módon folytatta le, s a tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnően a bíróság nem adott módot arra, hogy ezek a tanúk vallomásaikat a II. r. terheltre vonatkozó részükben összefüggően adhassák elő. A tárgyalási jegyzőkönyvből azonban nem következik, hogy ezeknek a tanúknak a részletes kihallgatása nem történt meg. A Be 115. §-ának (3) bekezdése ugyanis csupán arra vonatkozóan tartalmaz rendelkezést, hogy a kihallgatott tanú vallomását a jegyzőkönyvnek a „szükséges részletességgel” kell tartalmaznia, amelynek helyes értelme szerint a bíróság által ismételten kihallgatott tanú esetében szükségtelen a korábbi vallomásának újbóli, szó szerinti jegyzőkönyvbe vétele. Elegendő arra vonatkozó utalás, hogy a tanú vallomását a korábbi tárgyalási jegyzőkönyvben foglaltakkal egyezően ismétli meg, illetőleg adja elő. Az eljárási törvény csak a megismételt eljárásban teszi ugyanis lehetővé, hogy a bíróság a tanú újabb kihallgatása helyett felolvashassa a tárgyalási jegyzőkönyvben korábban rögzített vallomását [Be. 233. § (1) bek].
A megyei bíróság azonban az említett tanúkat érdemben nyilatkoztatta a történtekre vonatkozóan akként, hogy tömören összefoglalva tartalmazza a tárgyalási jegyzőkönyv a tanúk vallomásának azt a lényegét, amely a II. r. terhelt által elkövetett magatartást illeti. Ezért, ha a tanúkihallgatás módja nem is felelt meg mindenben a büntetőeljárási törvény előbb említett rendelkezéseinek, ez nem járt a közvetlenség elvének sérelmével, minthogy a II. r. terhelt ténylegesen megismerte a tanúk vallomásainak rá vonatkozó részét, arra észrevételt is tett, a tanács elnöke pedig a II. r. terhelt és a tanúk vallomásában foglalt ellentéteknek szembesítés útján való tisztázásával is eleget tett a törvényben foglalt kötelezettségének.
Ilyen körülmények között nem lehet kétséges, hogy az első fokon eljárt megyei bíróság eljárásában a Be 261. §-ának (1) bekezdése szerinti ún. relatív eljárási szabálysértés a meghozott ítéletet lényegesen nem befolyásolta. Az eljárásban részt vevő személyek az őket megillető törvényes jogaikat hiánytalanul gyakorolták, és a II. r. terhelt védekezési joga semmilyen csorbát nem szenvedett. Mindezekből az következik, hogy a szóban levő eljárási szabálysértés az ügy érdemi elbírálására nem volt kihatással, s ez nem tette indokolttá az elsőfokú bíróság által meghozott ítéletnek eljárási szabálysértés címén történő hatályon kívül helyezését. A Legfelsőbb Bíróságnak a megyei bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezéseket érdemben kellett volna elbírálnia.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság végzése a Be 250. §-a II. pontjának d) alpontjában foglalt rendelkezés téves értelmezésén alapszik, és ezért törvénysértő. Erre tekintettel azt hatályon kívül helyezte, és az ügyet új másodfokú eljárásra a Legfelsőbb Bírósághoz visszaküldte. [Eln. Tan. B. törv. 1426/1986. szám].
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás