BK BH 1987/189
BK BH 87/06/189
1987.06.01.
Ha a bíróság a terheltet a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéli: a feltételes szabadság megszüntetésére vonatkozó rendelkezés nem hajtható végre, továbbá nincs helye olyan rendelkezésnek, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható [Btk. 47. § (3) bek. és (4) bek., 48. § (4) bek., 69. §].
A megyei bíróság a vádlott bűnösségét több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében állapította meg, és ezért a vádlottat – mint visszaesőt – fegyházban végrehajtandó 14 évi szabadságvesztésre, a közügyektől 15 évi eltiltásra ítélte. A vádlott korábbi büntető ügyében engedélyezet feltételes szabadságot megszüntette, egyben megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 23 éves, két kiskorú gyermekes vádlottat 1983. évben a bíróság életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 év 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Ebből a büntetéséből feltételes szabadságra bocsátották.
A feltételes szabadságra bocsátott vádlott tudomást szerzett arról, hogy felesége más férfitól teherbe esett, ennek ellenére igyekezett arra rávenni, hogy költözzék vissza hozzá. A vádlott anyósa – az ügy másik sértettje – ellenezte, hogy a vádlott szüleinek a lakásába visszaköltözzék a leánya.
A vádbeli napon a hajnali órákban a vádlott anyósa a konyhában egy 60 cm nyélhosszúságú fejszével gyújtóst aprított, amikor a vádlott ismételten szóba hozta, hogy elviszi a feleségét a volt közös lakásba. Ebből szóváltás keletkezett, amelynek során az anyósa kb. 1 méter távolságból a nála levő fejszét a vádlott felé ütésre emelte. A vádlott kicsavarta az asszony kezéből a fejszét, azt két kézre fogta, majd vállmagasságig emelve, annak fokával az álló testhelyzetben levő anyósa fejére sújtott. Az ütés folytán a sértett a földre rogyott. Ekkor a vádlott nagy erővel a fekvő helyzetben levő asszony fejére még további három ütést mért a nála levő eszközzel.
Mindezt látta az ágyon ülő felesége, aki kiabálni kezdett, mire a vádlott elhatározta, hogy a feleségét is megöli. A fejszével, közepes erővel fejen ütötte ezt a sértettet, aki a földre hanyatlott, s itt további két esetben fejbe vágta.
A vádlott anyósa koponyacsonttörést és agyroncsolódást szenvedett, melynek folyományaként a helyszínen meghalt. A felesége többszörös benyomatos koponyacsonttörést szenvedett, életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg, de a törött koponyacsontok eltávolítása miatt maradandó testi fogyatékosság jelentkezett.
Az első fokú bíróság helyesen állapította még a vádlott által elkövetett cselekmények jogi értékelése során, hogy mindkét sértett vonatkozásában egyenes ölési szándék vezette: kifejezetten kívánta a sértettek halálának a bekövetkezését, és a helyszínt abban a biztos tudatban hagyta el, hogy mindkét sértett életét kioltotta.
A büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések felülbírálata során az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal a vádlott által elkövetett bűncselekmény kimagaslóan nagyfokú társadalomra veszélyességét, azt a körülményt, hogy hozzátartozói élete ellen intézett támadására a gátlástalanság a jellemző. Figyelmen kívül hagyta továbbá a bűnösség fokát, amelyet tükröz a fejszével leadott ütések száma, erőssége és a sérülések súlyossága is.
Ugyanakkor a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség foka is kimagasló. Korábban életveszélyt okozó testi sértés miatt ítélte a bíróság a vádlottat 2 év 10 hónapi szabadságvesztésre, és ezt a bűncselekményt egy hónappal a feltételes szabadságra bocsátás után valósította meg. Mindez a korábbi elítélés teljes hatástalanságára utal.
A vádlott visszaesői minőségét éppen az említett testi épség elleni súlyos bűncselekmény miatt történt elítélés alapozza meg, melynek ugyancsak jelentősége van a büntetés mértékének a helyes megítélése szempontjából.
A vádlott beismerő vallomásának enyhítőként figyelembe vétele helyes volt ugyan az elsőfokú bíróság részéről, de annak nyomatékát hátrányosan befolyásolja az, hogy ez a beismerés nem volt feltáró jellegű, mint ahogyan a megbánás is súlytalan, tekintettel arra, hogy a vádlott öngyilkossági kísérlete komolytalan volt.
A több emberen elkövetett emberölési cselekmény kísérleti szakban maradása nagyobb nyomatékkal nem értékelhető enyhítőként olyan esetben – ami az adott ügyben is megállapítható –, amikor egy személy meghalt, a másik sértett életben maradása pedig kizárólag az életmentő Orvosi beavatkozásra vezethető vissza, s még kevésbé jut jelentőséghez a kísérleti szakban maradás, amikor az utóbbi személy egész életére kiható, maradandó testi fogyatékosságot szenvedett. További súlyosítóként jelentkezik, hogy a vádlott által is ismerten a felesége előrehaladott terhes állapotban volt az elkövetés időpontjában.
A bűnösségi körülmények ilyen alakulása mellett – figyelemmel a cselekményben kifejezésre jutó és a vádlott személyében is jelentkező kiemelkedő társadalomra-veszélyességre és a bűnösség fokára a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott 14 évi szabadságvesztés nem alkalmas a büntetési cél elérésére, hanem ennek érdekében az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának van helye. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, és a vádlottra kiszabott szabadságvesztést életfogytig tartó szabadságvesztésre súlyosította.
Ugyanakkor megállapította azt is, hogy az elsőfokú bíróság a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamának meghatározásánál a Btk. 55. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés megszegésével járt el, ezért az említett mellékbüntetés tartamát a törvényben megállapított legmagasabb tartamban: 10 évben határozta meg.
Az elsőfokú bíróság a Btk. 48. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés helyes alkalmazásával járt el, amikor a korábbi ügyben engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette, tekintettel arra, hogy a vádlott a feltételes szabadság tartama alatt újabb bűncselekményt követett el. Ennek a rendelkezésnek a megváltoztatására nem nyújtott alapot az a tény, hogy a büntetést a Legfelsőbb Bíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre súlyosította. Minthogy azonban a Btk. 69. §-ában foglaltak szerint életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a határozott ideig tartó szabadságvesztés nem hajtható végre, olyan megállapítást tett, hogy a korábbi büntető ügyben még ki nem töltött szabadságvesztés végrehajtására nem kerülhet sor.
Az elsőfokú bíróság a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés helyes alkalmazásával tett olyan megállapítást, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Minthogy azonban a Legfelsőbb Bíróság határozatlan időtartamú szabadságvesztést szabott ki, ezt a rendelkezést mellőzni kellett, a Btk. 47. §-ának (4) bekezdése értelmében ugyanis az életfogytig tartó szabadságvesztésre elítélt a törvényben foglalt különös rendelkezések szerint bocsátható feltételes szabadságra. (Legf. Bír. Bf. III. 753/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás