BK BH 1987/198
BK BH 87/06/198
1987.06.01.
A bizonyított tényekből az eltulajdonításra vont következtetés sikkasztás esetén [Btk. 317. § (1) bek.].
A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a bíróság a következő tényállást állapította meg.
A vádlott a helyi építkezési vállalatnál megbízott generál művezetői tevékenységet látott el. A vádlottnak az építkezésre biztosított munkások foglalkoztatásán, irányításán túlmenően egyik feladata volt az anyagkezelés is, az építkezésen dolgozó munkások szakipari anyaggal, fogyóeszközzel történő ellátása.
A vádlott az egyik építkezésről – ahol fogyóeszköz kezelésével is meg volt bízva – egy lezárt fabódét szállíttatott. Ebben a bódéban olyan anyagokat és fogyóeszközöket tárolt, amelyek a korábbi építkezésekről származtak, és a nyilvántartásban nem szerepeltek. Ezek az anyagok kimaradt anyagok voltak, amelyeket a korábbi építkezésekre ráterheltek, leírták azokat, ezért nem szerepeltek az új építkezés, új munkahely nyilvántartásában.
A vádlott az engedély nélkül így létrehozott „raktáron” kívül rendelkezett még két másik raktárhelyiséggel is, amelyekben a lakások építéséhez szükséges szakipari anyagokat, lakás-felszerelési tárgyakat, eszközöket tárolt. A két utóbbi raktár kezelésével, az anyagkiadással a vádlott volt megbízva.
A vállalat leltárcsoportja az építkezésen leltárellenőrzést tartott, amelynek során megállapították, hogy a vádlott fabódéjában ömlesztve olyan anyagokat, fogyóeszközöket tárol, amelyek szabályszerűen nincsenek leltárra felkészítve, illetve azok a nyilvántartásokban nem szerepelnek. A rovancsolás után a rendészek lezárták a bódét, a vádlott pedig utasítást kapott, hogy az ott őrzött anyagokat az építkezés központi raktárába adja le. Ennek azonban a vádlott nem tett eleget.
Az építkezés utolsó napjaiban a vádlott volt jelen a befejező munkálatoknál, valamint a levonulásnál. Ezeket a tevékenységeket ő irányította. Az építésvezető heti egy-két alkalommal jelent csak meg az építkezésen, mivel egy időben több munkahely irányítását is végezte. Több építkezés befejező munkálatai után megkezdődött az építkezésről a levonulás, a munkaeszközöket, kimaradt, fel nem használt anyagokat részben átszállították az új munkahelyre, részben a vádlott által megbízott gépkocsivezető szállította el egy ismerőse lakásának üres helyiségeibe az építkezésről kimaradt anyagokat. A vádlott azt is közölte a gépkocsivezetővel, hogy a menetlevélen más szállítási útvonalat tüntessen fel, mint a valóság.
Az egyik lakásban így lerakott anyagok összértéke 72 181 forint volt.
Egy más szállítmánynak az értéke – amely a vádlott által megjelölt tanyára történt – 66 940 forint volt, egy további ismerősnek a lakására szállított anyagok értéke pedig 59 821 forint volt.
Az elsőfokú bíróság a vádlottat jelentős értékre, üzletszerűen folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében mondotta ki bűnösnek, és 2 év 6 hónap szabadságvesztésre, 4 évre a közügyektől eltiltásra és 40 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védő felmentés és enyhítés végett fellebbezett. A védő a fellebbezési eljárásban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte.
A városi bíróság által megállapított tényállás megalapozott, ezért az irányadó volt az ügy felülbírálatánál.
A védő a vádlott védekezésének elvetése kapcsán lényegében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási terhet a vádlottra hárította, és ezzel alapvetően vétett a büntetőeljárás szabályai ellen. Ezen álláspontjához kapcsolódtak bizonyítási indítványai is.
A megyei bíróság azonban a védői érveléssel nem értett egyet, és szükségtelennek találta a felajánlott bizonyítások felvételét is az alábbi okok miatt.
A vádlott már az elsőfokú eljárás során is azzal védekezett, hogy a terhére rótt anyagokat vásárolta, nem pedig a vállalattól tulajdonította el.
Az elsőfokú bíróság nem azt kívánta a vádlottól, hogy védekezésének valódiságát bizonyítsa be, csupán arra hivatkozik ítéletének indokolásában, hogy a vádlott egyrészt nem volt hajlandó megnevezni azokat a személyeket, akiktől vásárolt, másrészt pedig egyetlen számlát sem tudott felmutatni a vásárlások igazolására. Ezzel a bizonyítási terhet nem hárította a vádlottra, csupán utalt védekezésének alaptalanságára, s ezzel szemben felsorakoztatta azokat a tanúvallomásokat és tényeket, amelyek az eltulajdonítást bizonyítják. Azoknak a tanúknak a vallomásaiból pedig, akik az eltulajdonított anyagok szállításában részt vettek, akik ingatlanain azokat a vádlott tárolta, akik a vádlott által illegálisan fenntartott „raktárakra” nézve tettek tanúvallomást – az egyéb bizonyítékok mellett – az eltulajdonítás ténye a vádlotti védekezéssel szemben megállapítható volt.
Csupán utal a megyei bíróság arra, hogy elfogadhatatlan a vádlottnak az a magyarázata is, amely szerint számlákat a vásárlásokról azért nem őrzött meg, mert azoknak nem tulajdonított jelentőséget. A vádlott ellen szabálytalan anyagkezelés miatt már folyt eljárás, tehát tisztában volt a bizonylatok fontosságával, elképzelhetetlen ezért, hogy közel 200000 forint értékű anyagmennyiség vásárlása esetén az ezek származását igazoló bizonylatoknak nem tulajdonított volna jelentőséget.
Ezen túlmenően azonban az elsőfokú bíróság bizonyítékok alapján és azok mérlegelésével állapította meg tényként azt, hogy a vádlott a terhére rótt bűncselekményt éppen azért követhette el, mert az egyes építkezések befejezésekor és felszámolásakor leírásra kerültek olyan mennyiségű anyagok, amelyek később már semmiféle nyilvántartásban nem szerepeltek, sorsuk követhetetlenné vált, így eltulajdonításuk nem okozott nehézséget. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2. Bf. 617/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás