GK BH 1987/20
GK BH 87/01/20
1987.01.01.
Ha a gazdálkodó szervezetek az adásvételi szerződés megkötésekor a szerződés alapján átadott dolog ellenértéke fizetési határidejében megállapodtak, a vevő száma vagy azzal egyenértékű okirat beérkezésének bevárása nélkül is köteles az ellenértéket a határidőn belül átutalni [2/1976. MNB körlevél; 408/1976. MNB tájékoztató 32. pont, II. rész 1. pont].
A felperes az 1984. május 17-én kötött adásvételi szerződések alapján az alperesnek három használt tehergépkocsit adott el, összesen 107 000 Ft vételárért, amely összegnek és 1984. június 17-től járó késedelmi kamatainak megfizetésére fizetési meghagyásos eljárásban kérte az alperest kötelezni. Az alperes az ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy számla hiányában vitatja a követelés esedékessé válását. Előadta, hogy a felperes által részére 1985. augusztus 1-én megküldött sorszám nélküli, egy személy által aláírt kellékhiányos számlát a felperesnek teljesítés nélkül visszaküldte, s mivel a gépkocsik átvételét igazoló bizonylattal nem rendelkezik, a vételárat csak megfelelő számla megküldése esetén tudja kifizetni, késedelmi kamatfizetési kötelezettsége pedig nem áll fenn.
Az elsőfokú bíróság az alperest 107 000 Ft, valamint ezen összeg után 1984. június 17-től járó késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felek között létrejött adásvételi szerződések 2. pontja szerint az alperes köteles volt a szerződések aláírását követő 30 napon belül a vételár felperes részére való átutalása iránt intézkedni. Az alperes számla nélkül is meggyőződhetett a felperes teljesítéséről, mert a szerződések aláírásával azok 3. pontjában elismerte, hogy a gépjárműveket a szükséges tartozékokkal, okmányokkal együtt átvette.
Az első fokú ítélet kamatfizetési kötelezettséget megállapító rendelkezésének megváltoztatása, a kamat 1985. augusztus 23-tól kezdődő esedékességének megállapítása iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Indokolásként előadta, hogy a felperes első ízben 1985. augusztus 23-án küldött számlát, tehát követelése csak ekkor vált esedékessé.
A fellebbezés nem alapos.
A pénzforgalomról szóló 2/1985. MNB körlevéllel módosított 2/1976. MNB körlevél részletes szabályait tartalmazó, a 406/1985. MNB közleménnyel módosított 408/1976. MNB tájékoztató 32. pontja szerint a fizetés határidejére a felek megállapodása (szerződése) irányadó.
A becsatolt adásvételi szerződések 2. pontjában a felek abban állapodtak meg, hogy a vevő a szerződés aláírása után 30 napon belül intézkedik a szerződésben meghatározott vételár átutalása iránt az eladó MNB számlájára.
A felek szerződéses megállapodása szerint tehát a felperest számla-kiállítási kötelezettség nem terhelte. A fizetési mód átutalás volt, amely a fentebb megjelölt MNB tájékoztató II. részének 1. pontja szerint számla nélkül lebonyolítható úgy, hogy az adós bankszámla-tulajdonos megbízza a pénztárintézetet azzal, hogy bankszámlája terhére meghatározott összeget számoljon el a megbízásban megjelölt bankszámla javára.
A felperes követelése az adásvételi szerződések aláírásától számított 30 napon belül esedékessé vált, az alperesnek külön felszólítás vagy számla megküldése nélkül át kellett volna utalnia a szerződés szerinti vételárat. Mivel fizetési kötelezettségét nem teljesítette, a késedelmi kamatfizetési kötelezettség is a követelés esedékessé válásától, azaz 1984. június 17-től kezdődően terheli, a Ptk. 301. §-ában foglaltak alapján.
Az alperes a szerződések aláírásával elismerte a teljesítés megtörténtét is, tehát alaptalan volt az arra való hivatkozása, hogy a teljesítésről bizonylattal nem rendelkezik.
Az alperes késedelmi kamatfizetési kötelezettsége kezdő időpontjának szempontjából nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a felperes – az alperes állítása szerint – kellékhiányos számlát küldött 1985. augusztus 1-én, hiszen vételár-követelése számla nélkül is esedékessé vált, a szerződések 2. pontjában foglalt megállapodás alapján. Helyesen kötelezte tehát az elsőfokú bíróság az alperest a keresetben megjelölt összeg és ennek 1984. június 17-től járó késedelmi kamatai megfizetésére.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését pedig – a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 226/1986. sz., Pest Megyei Bíróság 2. G. 40 870/1985. sz.)
Ha a gazdálkodó szervezetek az adásvételi szerződés megkötésekor a szerződés alapján átadott dolog ellenértéke fizetési határidejében megállapodtak, a vevő száma vagy azzal egyenértékű okirat beérkezésének bevárása nélkül is köteles az ellenértéket a határidőn belül átutalni (2/1976. MNB körlevél, 408/1976. MNB tájékoztató 32. pont, II. rész 1. pont).
A felperes az 1984. május 17-én kötött adásvételi szerződések alapján az alperesnek három használt tehergépkocsit adott el, összesen 107 000 Ft vételárért, amely összegnek és 1984. június 17-től járó késedelmi kamatainak megfizetésére fizetési meghagyásos eljárásban kérte az alperest kötelezni. Az alperes az ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy számla hiányában vitatja a követelés esedékessé válását. Előadta, hogy a felperes által részére 1985. augusztus 1-én megküldött sorszám nélküli, egy személy által aláírt kellékhiányos számlát a felperesnek teljesítés nélkül visszaküldte, s mivel a gépkocsik átvételét igazoló bizonylattal nem rendelkezik, a vételárat csak megfelelő számla megküldése esetén tudja kifizetni, késedelmi kamatfizetési kötelezettsége pedig nem áll fenn.
Az elsőfokú bíróság az alperest 107 000 Ft, valamint ezen összeg után 1984. június 17-től járó késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felek között létrejött adásvételi szerződések 2. pontja szerint az alperes köteles volt a szerződések aláírását követő 30 napon belül a vételár felperes részére való átutalása iránt intézkedni. Az alperes számla nélkül is meggyőződhetett a felperes teljesítéséről, mert a szerződések aláírásával azok 3. pontjában elismerte, hogy a gépjárműveket a szükséges tartozékokkal, okmányokkal együtt átvette.
Az első fokú ítélet kamatfizetési kötelezettséget megállapító rendelkezésének megváltoztatása, a kamat 1985. augusztus 23-tól kezdődő esedékességének megállapítása iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Indokolásként előadta, hogy a felperes első ízben 1985. augusztus 23-án küldött számlát, tehát követelése csak ekkor vált esedékessé.
A fellebbezés nem alapos.
A pénzforgalomról szóló 2/1985. MNB körlevéllel módosított 2/1976. MNB körlevél részletes szabályait tartalmazó, a 406/1985. MNB közleménnyel módosított 408/1976. MNB tájékoztató 32. pontja szerint a fizetés határidejére a felek megállapodása (szerződése) irányadó.
A becsatolt adásvételi szerződések 2. pontjában a felek abban állapodtak meg, hogy a vevő a szerződés aláírása után 30 napon belül intézkedik a szerződésben meghatározott vételár átutalása iránt az eladó MNB számlájára.
A felek szerződéses megállapodása szerint tehát a felperest számla-kiállítási kötelezettség nem terhelte. A fizetési mód átutalás volt, amely a fentebb megjelölt MNB tájékoztató II. részének 1. pontja szerint számla nélkül lebonyolítható úgy, hogy az adós bankszámla-tulajdonos megbízza a pénztárintézetet azzal, hogy bankszámlája terhére meghatározott összeget számoljon el a megbízásban megjelölt bankszámla javára.
A felperes követelése az adásvételi szerződések aláírásától számított 30 napon belül esedékessé vált, az alperesnek külön felszólítás vagy számla megküldése nélkül át kellett volna utalnia a szerződés szerinti vételárat. Mivel fizetési kötelezettségét nem teljesítette, a késedelmi kamatfizetési kötelezettség is a követelés esedékessé válásától, azaz 1984. június 17-től kezdődően terheli, a Ptk. 301. §-ában foglaltak alapján.
Az alperes a szerződések aláírásával elismerte a teljesítés megtörténtét is, tehát alaptalan volt az arra való hivatkozása, hogy a teljesítésről bizonylattal nem rendelkezik.
Az alperes késedelmi kamatfizetési kötelezettsége kezdő időpontjának szempontjából nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a felperes – az alperes állítása szerint – kellékhiányos számlát küldött 1985. augusztus 1-én, hiszen vételár-követelése számla nélkül is esedékessé vált, a szerződések 2. pontjában foglalt megállapodás alapján. Helyesen kötelezte tehát az elsőfokú bíróság az alperest a keresetben megjelölt összeg és ennek 1984. június 17-től járó késedelmi kamatai megfizetésére.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését pedig – a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 226/1986. sz., Pest Megyei Bíróság 2. G. 40 870/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás
