PK BH 1987/200
PK BH 87/06/200
1987.06.01.
I. A találmányi díj megállapításánál figyelembe kell venni a találmány részesedési arányát a hasznos eredmény keletkezésében (ún. fedési hányad). Ennek mértéke a megoldás műszaki és gazdasági jelentőségétől függően eltérhet a találmány által érintett alkatrésznek a termék egészében képviselt értékaránytól [45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. 3. § (4) bek.; 11/1983. (V. 12.) MT sz. r. 1. § (1) bek.].
II. Találmányi díjszerződés hiányában a bíróság hatáskörébe tartozik a díj mértékének, folyósítása idejének és módjának a meghatározása nemcsak a már lejárt, hanem a jövőben esedékessé váló követelések tárgyában is [11/1983. (V. 12.) MT sz. r. 2. § (4) bek.].
Az alperes szabadalmasa, a felperesek feltalálói a „Berendezés sajtgyártásban használatos formák és ezek hordozó kocsijainak tisztítására” című szolgálati találmánynak. Az alperes a találmány tárgyát saját gazdasági tevékenységének körében előállította, éspedig 1982-ben 22 db, 1983-ban 9 db berendezést állított elő a találmány felhasználásával, és a berendezéseket külföldön értékesítette. Találmányi díjszerződés a felek között nem jött létre.
A felperesek keresetükben 760 000 Ft tanulmányi díj megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Kérték továbbá a találmány jövőbeni hasznosítása, illetve a hasznosítás engedélyezése (licencia) utáni találmányi díj mértékének a megállapítását.
Az alperes egy-egy berendezés után 4000 Ft találmányi díjat ismert el, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek személyenként 68 000 forintot és annak 1983. január 1-jétől járó törvényes kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A perköltséget illetően úgy rendelkezett, hogy mindegyik fél saját perköltségét maga viseli.
A kereseti kérelmet a bíróság a 11/1983. (V. 12.) MT. számú rendelet 10. §-ának (2) bekezdése értelmében a találmány értékesítésének időpontjában, hatályban volt 45/1969. (XII. 29.) Korm. számú rendelet (a továbbiakban: R.) alapján bírálta el.
Ítéletének indokolása szerint az alperesnek 1982-ben 107 448 Ft/db, 1983-ban 160 696 Ft/db nyeresége keletkezett a forgalomba hozott berendezésekkel kapcsolatban. Az összesített nyereséget az elsőfokú ítélet nem tünteti fel, de az említett adatokból megállapítható, hogy (25+9 db berendezés után) az elsőfokú ítélet szerinti nyereség: 2 682 200 + 1 446 264 = 4 128 464 Ft.
A találmány részesedési arányát (a fedési hányadot) 20 %-ban állapította meg, és ennek a fedési hányadnak figyelembevételével díjalapként a nyereség 20 %-át vette számításba. A találmány műszaki-szellemi színvonalát és a megoldandó feladatot mérlegelve a díjkulcsot 8 %-ban határozta meg. Megállapította, hogy 20 %-os fedési hányad és 8 %-os díjkulcs számításba vételével az 1982. évi értékesítés alapján 1823 Ft/db, az 1983. évi értékesítés után 2757 Ft/db találmányi díj járna a felpereseknek. Mivel ez az összeg alatta marad az alperes által elismert 4000 Ft/db alapulvételével történő díjazásnak, ezt a 4000 Ft/db-os díjazást fogadta el, és az alperest arra kötelezte, hogy a felperesnek személyenként fizessen meg 68 000 Ft-ot, összesen tehát 136 000 Ft-ot.
A találmány jövőbeni értékesítésével kapcsolatos kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság azzal az indokkal utasította el, hogy a bíróság nem hozhatja létre a felek közötti találmányi díjszerződést [R. 3. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletének marasztaló rendelkezése ellen a felek nem fellebbeztek. E részben a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét nem érintette.
Az elsőfokú ítélet elutasító része ellen a felperesek fellebbeztek. A marasztalás összegének felemelését kérték a kereseti kérelmüknek megfelelően. Kérték továbbá a jövőben fizetendő találmányi díj mértékének a megállapítását.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a berendezések hasznos eredményével összefüggően az elsőfokú eljárásban beszerzett könyvszakértői vélemény felülvizsgálatát rendelte el. A felülvizsgálat megtörténte után a felperesek fellebbezési kérelmüket módosították. A felülvizsgálat során adott szakvéleménnyel (és az alperessel is) egyezően a berendezéseken keletkezett hasznos eredményt 4 400 309 Ft-ban jelölték meg. Az elsőfokú ítéletben foglaltakkal és az alperes ellenkérelmével szemben a fedési hányadot 100 %-ban, a díjkulcsot 10 %-ban kérték meghatározni, és ennek alapján a marasztalás összegét 440 000 Ft-ra kérték felemelni.
A fellebbezés részben alapos.
1. A felülvizsgálati igazságügyi könyvszakértői vélemény alapján a Legfelsőbb Bíróság tényként állapítja meg a következőket.
1982. évben 85 db kocsimosó berendezés elszámoló áron számított 44 036 242,20 Ft árbevétele után a sajtgyártó berendezések átlagos 6,7 0 %-os jövedelmezősége alapján az elért eredmény 2 849 150 Ft/25 db, 113 966 Ft/db.
1983. évben 9 db kocsimosó berendezés elszámoló áron számított 15 892 980 Ft árbevétele után a sajtgyártó berendezések átlagos 9,76 %-os jövedelmezősége alapján elért eredmény 1 551 159 Ft/9 db, 172 351 Ft/db.
A mosóberendezések hasznos eredménye összesen 4 400 309 Ft.
A találmányi díj megállapításánál figyelembe kell venni a találmány részesedési arányát a hasznos eredmény keletkezésében (ún. fedési hányadot). Ennek mértéke a megoldás műszaki és gazdasági jelentőségétől függően eltérhet a találmány által érintett alkatrésznek a termék egészében képviselt értékarányától. A Legfelsőbb Bíróság ezekre a szem-pontokra tekintettel az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást az igazságügyi mérnökszakértői vélemény alapján a következőkkel egészíti ki.
A perbeli szabadalom a fő-igénypontban meghatározott tárgyi köre szerint olyan berendezés a sajtgyártásban használatos formák és ezek hordozó kocsijának tisztítására, amely berendezésnek állványa, erre az állványra felerősített, mosófolyadékot befogadó tartályrendszere, függőlegesen mozgatható, a hordozó kocsit lefedni képes öblítő-fedele van, továbbá amelybe fúvókákkal ellátott és a tartályrendszerrel összeköttetésben álló beépített csőrendszere, valamint a mosófolyadék mozgatását végző rendszere van.
A találmány újdonságát meghatározó jellemzők szerint az öblítő-fedél csőrendszere a hordozó kocsi fölött egy vezetéken vízszintes síkban alternáló mozgást végző öblítő-keretként van kiképezve.
A fő-igénypont (az 1. igénypont) tárgyi körét és jellemző részét összevetve megállapítható, hogy a teljes mosóberendezésen, mint megvalósított konstrukción belül a szabadalmi oltalom alatt álló, abszolút tulajdonságot jelentő megoldásrészt a speciális módon kiképzett és mozgatott fúvókarendszer képezi. A mosóberendezés többi konstrukciós részlete nem áll szabadalmi oltalom alatt.
A szabadalmi oltalom alatt álló műszaki részletek a teljes szerkezeti egységnek csak egy kisebb szerkezeti hányadát (konstrukciós szempontból kb. 20 %-át) alkotják. A műszaki szakértői véleményből kitűnően azonban a berendezés egészének hatékonysága, újdonsága és piacképessége szempontjából ezeket a részleteket az egésztől külön választani nem lehet. Az újdonsági elemek hiánya esetében ugyanis a berendezés a kitűzött feladatra alkalmatlan lenne. A Legfelsőbb Bíróság ezért ezeket a korrekciós tényezőket mérlegelve a fedési hányadot az elsőfokú ítélettől eltérően 60 %-os mértékben határozta meg.
Helyesen mérlegelte viszont az elsőfokú bíróság a díjkulcs megállapítása szempontjából figyelembe veendő körülményeket, ezért a díjkulcs megváltoztatása iránti fellebbezési kérelem nem alapos.
A kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság az alperes által fizetendő találmányi díj összegét a R. 3. §-ának (4) bekezdése alapján 4 400 309 Ft díjalap, 60 %-os fedési hányad és 8 %-os díjkulcs számításba vételével 211 214 Ft-ban állapította meg, és a marasztalás összegét személyenként 105 607 Ft-ra emelte fel.
A pervesztesség és a pernyertesség arányát figyelembe véve az elsőfokú bíróságnak a perköltségre vonatkozó rendelkezése – ezzel a kereseti kérelemmel összefüggően – helytálló, ezért a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta. A másodfokú eljárásban nagyobb részben pervesztes felpereseket kötelezte részperköltség megfizetésére [Pp 81. § (1) bek.].
2. Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a felek által kötött díjszerződés hiányában a bíróság a jövőre vonatkozóan a díjazás mértékét nem állapíthatja meg. A díj megállapításnak nem előfeltétele az, hogy a bíróság a felek között szerződést hozzon létre. A R. 3. §-ának (4) bekezdése, illetve az 1983. évi július hó 1. napjától kezdődő hasznosítással kapcsolatban alkalmazandó 11/1983. (V. 12.) MT számú rendelet 2. §-ának (4) bekezdése értelmében a találmányi díj mértékét, folyósításának idejét és módját a találmányi díjszerződés, ennek hiányában a bíróság határozza meg. A bíróság díj-megállapítási jogköre nemcsak a lejárt követelésre terjed ki. A Pp 123. §-ának alapján – az idézett jogszabályi rendelkezésekre tekintettel – a jövőben esedékessé váló díjkövetelés mértékének megállapítása iránt is előterjeszthető kereset. Az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontja következtében a jövőbeni díjazás mértéke szempontjából lényeges körülményekre nem folytatott le bizonyítást, tényállást nem állapított meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért e részben az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A per újabb tárgyalása során tényállást kell megállapítani a jövőbeni díjazás mértéke szempontjából lényeges körülményekre, és ehhez képest kell dönteni a díjazás mértékéről.
A hatályon kívül helyező rendelkezéssel összefüggően a Legfelsőbb Bíróság a felek fellebbezési költségét a Pp 252. §-ának (4) bekezdése alapján megállapította, a megállapított költség viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell az új eljárásban határoznia. (Pf. IV. 20 079/1986. szám.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás