PK BH 1987/201
PK BH 87/06/201
1987.06.01.
Közös tulajdonban álló ingatlan használati megosztásának későbbi ütegváltoztatásánál irányadó szempontok [Ptk. 140–146.§; PK 8. sz.].
Az 594 m2 térmértékű ingatlan 1/4 részben a felperes, 1/2 részben az I. r. alperes és 1/4 részben a III. r. alperes tulajdona. Az I. r. alperes tulajdonrészét a II. r. alperes haszonélvezeti joga terhelte. A haszonélvezeti jogot a földhivatal – az eljárás során – törölte. Az ingatlanon két lakóépület van. A felperes és a III. r. alperes kizárólagos használatában van a telek hátsó részén elhelyezkedő lakóépület, az ott létesített szín, valamint az elkerített udvarrész. Az I. r. alperes az utcafronton levő L alakú lakóépület és az előtte levő udvarrész használója. A felperes és a III. r. alperes az I. r. alperes lakóépülete előtt kiépített járdán áthaladva közelítik meg ingatlanrészüket az utcai gyalogosbejárásra alkalmas kapun keresztül.
Az ingatlant a tulajdonosok egymás közti megállapodás alapján használják. A jelenlegi használat már évtizedekkel ezelőtt kialakult, és az ingatlant a jogelődök is így használták.
Az I. r. alperes használatában álló terület nagysága 241 m2, míg a felperes és a III. r. alperes használatában 353 m2 terület van. Az I. r. alperes udvarrészén virágos-rész, termő gyümölcs- és díszfák vannak.
A felperes 1980. áprilisában gépkocsit vásárolt. Az 1984. december 14-én előterjesztett keresetében azt kérte, hogy a bíróság jogosítsa fel utcai nagykapu készítésére és az ingatlan baloldali részén 3 m széles út létesítésére. Kérelmét azzal indokolta, hogy a személygépkocsija biztonságos tárolásához ilyen bejárati út és kapu szükséges.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. A III. r. alperes nem ellenezte a kereset teljesítését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. A felperest kötelezte az I. r. alperes részére perköltség megfizetésére. A bíróság a becsatolt okiratokra utalva megállapította, hogy a felperes csak gyalogos bejárat használatára jogosult, mert a tulajdonostársak így állapodtak meg.
A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és kötelezte az alpereseket annak tűrésére, hogy a felperes saját költségén, az építési hatóság által kikötött feltételek megtartásával az utcai fronton gépkocsi bejárásra is alkalmas kaput létesítsen, és a nyugati telekhatártól számított 3 (három) m-es területsávot gépkocsijával való bejárásra is használhassa. Kötelezte a felperest 4440 forint kár megtérítésére és évi 2050 forint használati díj megfizetésére. Együttes első- és másodfokú eljárási költség megfizetésére az I. r. alperest kötelezte.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a Ptk. 241. §-a lehetőséget nyújt a használat megváltoztatására, ha a szabályozásnál figyelembe vett körülmények utóbb olyan lényegesen megváltoztak, hogy az eredetileg helyesnek mutatkozó elrendezés az okszerű gazdálkodás követelményei vagy a tulajdonostárs jogos érdekét sérti. A megyei bíróság úgy foglalt állást, hogy jelentős változás az, hogy a felperes személygépkocsival rendelkezik, ugyanakkor méltányolandó érdeke a felperesnek az, hogy a személygépkocsiját az ingatlanrészén, biztonságos helyen tárolja. Ehhez szükséges területtel egyébként is rendelkezik, csupán a megközelítését zárja ki a kialakult használat. A megyei bíróság az ingatlanon tartott helyszíni szemle megállapításait is mérlegelve úgy ítélte meg, hogy jelentősebb érdek fűződik a személygépkocsi biztonságos tárolásához és ennek érdekében az út kialakításához, mint az I. r. alperesnek a jelenlegi virággal, gyümölcsfákkal és díszfával telepített udvarrésze fenntartásához fűződő érdeke. A használat szabályozásának eredményeként az I. r. alperes kizárólagos használatában kisebb terület marad, ezért kötelezte a felperest e terület használata ellenében a használat jellegére is figyelemmel évi 2050 forint használati díj megfizetésére. Az út kiépítésével szükségképpen meg kell szüntetni a virágos részt, és ki kell vágni két gyümölcsfát, valamint egy díszfát. Az említett növényzet ellenértékének megfizetésére a mezőgazdasági szakértő véleményének alapulvételével kötelezte a felperest.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Azt helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felek megállapodással rendezett használatának a megváltoztatására Ptk. 241. §-ában írt feltételek fennállása esetén kerülhet sor.
A felperes a perbeli előadása szerint 1980. áprilisában vásárolta a gépkocsit. A használat újraszabályozását – nevezetesen a gépkocsival való bejárás biztosítását – azonban csak az 1984. decemberében előterjesztett keresetében kérte. A gépkocsi megvásárlása óta közel öt év telt el. Minthogy a másodfokú bíróság megállapítása szerint a gépkocsi megvásárlása olyan körülmény-változás, amely alapja lehet a korábbi használat megváltoztatásának, az újraszabályozás indokoltságánál nem hagyható figyelmen kívül a gépkocsi megvásárlása óta eltelt idő.
Az igényérvényesítéssel való késlekedés okát fel kellett volna deríteni, mert indokolatlan igényérvényesítési késedelem mellett az időmúlás olyan utaló magatartásként értékelhető, amely a gépkocsi üzemben tartására, mint változott körülményre tekintettel is fenntartott korábbi használati viszonyok megerősítésének minősül. Miután a másodfokú bíróság ezt a kérdést nem vizsgálta, döntése megalapozatlan.
Az ingatlan használat újraszabályozásánál sem hagyható figyelmen kívül, hogy a kérdéses ingatlan a felek közös tulajdona, így a közöttük levő jogviszonyra a Ptk. 140-146. §-ai az irányadók. A használat rendezésénél elsődleges szempont, hogy a megváltozott használat egyik tulajdonostársra se legyen méltánytalan. A lényeges jogos érdekek összevetésénél a Ptk. 141. §-ában szabályozott abból a rendelkezésből kell kiindulni, hogy a tulajdonostársakat a dolog hasznai a tulajdoni hányaduk arányában illeti meg, ilyen arányban terhelik őket a dolog fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos egyéb kiadások, a közös tulajdoni viszonyból eredő kötelezettségek, és ugyanilyen arányban viselik a dologban beállott kárt is.
A Legfelsőbb Bíróság PK 8. számú állásfoglalásában kifejtettek szerint a közös tulajdon esetén a használat a tulajdoni arányokhoz igazodik. A birtoklás és a használat mértéke csak indokolt esetben térhet el a tulajdoni hányad szerinti aránytól. A beszerzett szakvélemény szerint az 1. r. alperes a megállapodással rendezett használat eredményeként a tulajdoni arányát el nem érő, 241 m2 terület használója volt. Ezt a használatot tovább csökkentette a másodfokú bíróság azzal, hogy lehetővé tette a személygépkocsi átjárásra is alkalmas, 3 m széles út kialakítását. Ezzel a rendezéssel az I. r. alperest megillető használat jelentősen csorbult, és a másodfokú bíróság a méltánytalan helyzet kiküszöbölésének nem a megfelelő módját választotta.
A Ptk. 141. §-ának rendelkezéséből és a PK 8. számú állásfoglalásban kifejtettekből ugyanis az következik, hogy ha a bíróság a használatot a korábbival szemben szabályozza, amelynek eredményeként az egyik tulajdonostárs használatába a tulajdoni hányad szerinti aránytól eltérő rész kerül, elsősorban ingatlanrész biztosításával kell a megbomlott egyensúly helyreállításáról gondoskodni. A többlethasználat pénzbeli kiegyenlítésére csak ennek hiányában kerülhet sor.
Elmulasztotta a másodfokú bíróság annak vizsgálatát, hogy az út céljára biztosított terület ellenében kárpótolható-e az I. r. alperes a felperes használatában levő területből, s ekként a használatnak a tulajdoni hányadhoz való igazodásával kapcsolatos szempontok érvényesíthetők-e. A másodfokú bíróság az eltérő használatot eredményező rendezésnél nem volt erre a körülményre figyelemmel, döntése ezért is megalapozatlan.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasítatta. (P. törv. I. 20 931/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás