PK BH 1987/202
PK BH 87/06/202
1987.06.01.
I. A házastársi közös vagyon megosztásánál és a közös tulajdon megszüntetésénél az érdekek összehangolásának kiemelkedő jelentősége van [Csjt 31. §; Ptk. 147. §, 5. §; PK 10. sz.).
II. A volt házastársi közös lakás használatára, illetve a közös tulajdonban álló ingatlan használati módjának szabályozására vonatkozó lehetőségek összefüggései [Csjt 31. § (6) bek.; Ptk. 140–144. §-ai; PK 8. és PK. 95. sz.].
A perbeli lakóház, udvar és gépgarázs megnevezésű ingatlan egyenlő arányban az I. és II. r. alperesek tulajdonában állt.
A felperes 1970. augusztus 15-én kötött házasságot az I. r. alperessel. A házasság felbontása és rövid különélés után 1972. január 20-án újabb házasságot kötöttek. Az együttélésük alatt bővítették a lakóházat, és egyéb beruházást is végeztek. Ehhez felhasználták annak a pénznek egy részét is, amit a felperes tanácsi bérlakásának felszámolásáért kapott. A bővítés után a lakóházban három szoba, előszoba, egy konyha, egy konyhából kialakított bortároló, fürdőszoba helyiségek találhatók. A főépülethez építettek egy garázst. Az ingatlanon két melléképület is áll, egy tüzelőtároló és műhelygarázs.
A házaspár együttélése 1983. augusztus 15-én megszakadt.
A városi bíróság ítéletével a házasságot felbontotta. A lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel. Ez utóbbi rendelkezést azzal indokolta, hogy az I. r. alperesnek a házassági együttélés alatt tanúsított magatartása arra mutat, hogy a lakás használatának megosztása esetén a volt házastárs nyugodt lakhatása nem biztosított.
A megyei bíróság ítéletével a lakáshasználatot úgy szabályozta, hogy I. r. alperes kizárólagos használatába adta a konyha melletti udvari szobát és az udvari szoba melletti kiskonyhát, míg a többi helyiséget (két szoba, előszoba, konyha, fürdőszoba, kamra) a felperes használatába adta.
A jogerős ítéletnek a lakáshasználatra vonatkozó rendelkezését a Legfelsőbb Bíróság határozatával hatályon kívül helyezte. Annak vizsgálatát rendelte el, hogy milyen műszaki változtatások szükségesek két önálló lakrész kialakításához, miután annak hiányában az I. r. alperes magatartása miatt a megosztott használatra nincs lehetőség. Rámutatott arra, hogy a bíróságnak a Pp 146. §-ának (3) bekezdése alapján tájékoztatnia kell a felperest arra, hogy ha a lakás használatának megosztására nincs lehetőség és vállalja annak kiürítését, kárpótlás, valamint a közös vagyoni beruházások megtérítése iránt viszontkeresetet emelhet, vagy külön pert indíthat.
A felperes ez utóbbit választotta. A városi bíróságnál pert indított annak megállapítása iránt, hogy az ingatlan 5/16 illetőségére ráépítéssel tulajdonjogot szerzett, és egyidejűleg ezen illetőség ellenértéke fejében 375 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett két tulajdonost. Vagyonmérleget állított fel, amelynek alapján kérte a házastársi vagyonközösségbe tartozó ingóságok megosztását is. A lakáshasználatra vonatkozó igényét attól tette függővé, hogy menynyire értékeli a szakértő az ingatlant, a tulajdoni illetőségének ellenértékéből meg tudja-e oldani önálló lakás szerzését.
A városi bíróság a két pert egyesítette.
A felperes az ingatlan forgalmi értékének és a közös beruházás értéknövelő hatásának megismerése után a közös tulajdon megszüntetése iránti keresetétől elállt. Az alperesek hozzájárulása folytán a bíróság a pert ebben a részében megszüntette.
A felperes és az I. r. alperes is az egész ingatlan kizárólagos használatára tartott igényt. Az I. r. alperes olyan használati megosztásra is javaslatot tett, hogy a felperes egy lakószobát, ő pedig két szobát kapjon kizárólagos használatra a mellékhelyiségek közös használatával.
A II. r. alperes a garázs kizárólagos használatát kérte.
Az I. r. alperes viszontkeresetet emelt a közös tulajdon megszüntetése iránt. A felperesnek a közös beruházással szerzett tulajdoni részét magához kívánta váltani.
A városi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes ráépítés jogcímén megszerezte az ingatlan 3/50 illetőségét.
A ingatlanon levő lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel azzal, hogy jogosult a lakás melletti részben kerítést is létesíteni. Kizárólagos használatába adta a lakóépülettel egybeépült garázst is. Az I. és II. r. alperesek kizárólagos használatába adta viszont az ingatlan egyéb, be nem épített részeit és az ingatlanon levő többi melléképületet (bortárolót, füstölőt, tüzelőtárolót, valamint a műhelygarázst). Ez utóbbinak kizárólagos használatára a II. r. alperest jogosította fel.
A továbbiakban akként rendelkezett, hogy az I. r. alperes maga köteles az elhelyezéséről gondoskodni. A felperest lakáskárpótlás címén 60 000 forint fizetésére kötelezte. Ugyanakkor az I. r. alperest 40 500 forint kártérítésre kötelezte azzal az indokkal, hogy magatartása miatt a felperes kénytelen volt albérletben lakni.
A bíróság végül természetben megosztotta a házastársak közös vagyonához tartozó ingóságokat, míg ezt meghaladóan a keresetet, továbbá az I. r. alperes viszontkeresetét elutasította.
A közös tulajdonban álló ingatlan használatának szabályozását a bíróság a Csjt 31. §-ának (6) bekezdésével, a Ptk. 140. §-ának (1) bekezdésével, 143. §-ának (3) bekezdésével, valamint a PK 8. és 95. számú állásfoglalással indokolta. Azt vette figyelembe, hogy a II. r. alperes lakáshelyzete megoldott, a felperes és az I. r. alperes között a lakást nem tartotta megoszthatónak. Ezzel kapcsolatban részletesen utalt olyan eseményekre, amelyek az I. r. alperes magatartása miatt a felperes nyugodt lakhatásának akadályát igazolják. Ezért jogosította fel a felperest a lakás kizárólagos használatára.
A közös tulajdon megszüntetését az elsőfokú bíróság azzal az indokkal mellőzte, hogy a Ptk. 147. §-ában biztosított jog visszaélésszerű, a másik tulajdonostárs méltányos érdekeit súlyosan sértő gyakorlása ellen a Ptk. 5. §-a védelmet nyújt. Márpedig a közös tulajdon megszüntetése esetén a felperes a neki jutó összegből nem tudná megoldani a lakáshelyzetét, ha pedig mint nem tulajdonos maradna a lakásban, rosszabb pozícióba kerülne.
A megyei bíróság annyiban változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy a felperes tulajdoni illetőségét 6/100 részben, az alperesekét pedig személyenként 47/100 részben határozta meg. Mellőzte az I. r. alperesnek kártérítésre kötelezését. A megyei bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak az ingatlan használatával, valamint a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos álláspontjával. Kiemelte, hogy a törvényességi határozat megállapítása szerint is az I. r. alperes magatartása miatt a perbeli lakás használatának megosztására nincs lehetőség.
A jogerős ítéletnek a közös tulajdon megszüntetése iránti viszontkeresetet elutasító, valamint az ingatlan használatának szabályozására vonatkozó rendelkezései ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A közös tulajdon megszüntetése kérdésében a bíróságok álláspontja téves.
A Ptk. 147. §-a szerint a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti. Az erre irányuló kereseti kérelmet ezért csak kivételesen lehet elutasítani. Ennek általános szempontjait a PK 10. számú állásfoglalás határozta meg, emellett a Legfelsőbb Bíróság több eseti határozatában iránymutatást adott (pl. P. törv. I. 20 301/1979. sz., P. törv. II. 21 352/1980. sz.).
Arra helyesen utalt az elsőfokú bíróság, hogy mellőzhető a közös tulajdon megszüntetése, ha a tulajdonostárs az arra irányuló jogát visszaélésszerűen kívánja gyakorolni. Tévedtek azonban a bíróságok, amikor az I. r. alperes viszontkeresetét ilyen indokkal utasították el. Figyelmen kívül hagyták, hogy a felperes érdekét sem szolgálja a közös tulajdoni kapcsolat fenntartása, mert az szükségszerűen együtt jár újabb vitákkal, ellentétekkel. Ezeket nem küszöböli ki az sem, hogy a bíróság feljogosította a felperest arra, hogy a lakást az ingatlan egyéb részeitől elkerítse. A közös tulajdonban álló ingatlan fenntartásával, karbantartásával járó kötelezettségek teljesítése, a többlethasználat újabb viták forrása lehet.
Azt sem értékelték a bíróságok, hogy az I. r. alperesnek a közös tulajdon megszüntetése iránti joga érvényesítésével nem illetéktelen előnyök szerzésére, a felperes jogainak és törvényes érdekeinek csorbítására törekedett. Ugyanazt a megoldást ajánlotta fel, amelyet a felperes is kért az eredeti keresetében, vállalta a felperes megszerzett tulajdoni illetősége értékének megtérítését, a lakáshasználattal kapcsolatban pedig kárpótlás fizetését. Az elsőfokú tárgyalás berekesztése előtt megoldási javaslatokat tett a felperes önálló lakáshoz jutására is. Ezeknek a javaslatoknak a realitását a bíróságnak vizsgálni kellett volna. Ennek hiányában megalapozatlanul jutott olyan következtetésre, hogy a felperes törvényes érdekeit sértené a közös tulajdon megszüntetése.
Ugyanez vonatkozik a közös tulajdonban álló ingatlan használatának szabályozására is.
A bíróságok azzal, hogy a háromszobás lakóház kizárólagos használatára a mindössze 6/100 részben tulajdonos felperest jogosította fel, olyan aránytalanságot teremtettek, amely nem felel meg a Ptk. 140. §-a (1) bekezdésének és a PK 8. számú állásfoglalásnak sem. A közös tulajdon használatának szabályozásánál első – bár nem kizárólagos – szempont, hogy a tulajdonostársak a tulajdoni arányuknak megfelelő használathoz jussanak. Ettől indokolt esetben, az okszerű gazdálkodás szem előtt tartásával el lehet térni. Amikor a bíróságok eltértek a tulajdoni arány szerinti használat kialakításától, kizárólag a felperes érdekeit tartották szem előtt. Nem vizsgálták többek között azt, hogy az I. r. alperes, aki az ingatlan eredeti és nagyobb arányú tulajdonosa, rendelkezik-e másik lakással, meg tudja-e oldani a perbeli ingatlanon kívül más formában a lakáshelyzetét.
A bíróságoknak elsősorban arra ellett volna törekedniük, hogy a felperes jusson a közös vagyon megosztásával és lakáskárpótlással olyan összeghez, amelyből megteremti az önálló lakását. Amennyiben erre nincs lehetőség, másodlagosan azt kellett volna vizsgálni, hogy műszaki változtatással miként alakítható ki két önálló lakrész a háromszobás lakásból. Erre hívta fel a Legfelsőbb Bíróság is az elsőfokú bíróságot a házassági bontóperben hozott ítéletének a lakáshasználatra vonatkozó rendelkezése hatályon kívül helyezésével.
Ebben a kérdésben a bíróságok szakértői bizonyítást nem folytattak le, a peres feleket sem hívták fel, hogy tegyenek nyilatkozatot, javaslatot a műszaki megosztásra. Nem állapítható meg, hogy ettől az alperesek határozottan elzárkóztak volna, ezért az elsőfokú ítéletnek az erre történő utalása nem indokolt.
A bíróságoknak az ingatlannal kapcsolatos egyes kereseti követeléseket egymással összefüggésben kellett volna elbírálniuk, a tulajdoni arányok, a közös tulajdon megszüntetése iránti igény szempontjainak figyelmen kívül hagyása megalapozatlanná teszi a használat szabályozására vonatkozó rendelkezést is.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján az ítéleteknek a törvényességi óvással megtámadott rendelkezéseit – a perköltség viselésére is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 063/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás