PK BH 1987/204
PK BH 1987/204
1987.06.01.
A kivetés jogalapja körébe tartozó kérdés annak eldöntése, hogy a fizetésre kötelezettet megilleti-e a jogszabályban biztosított adó- vagy illetékmentesség. Következésképpen a bíróság hatásköre kiterjed az e kérdés eldöntése szempontjából jelentős minden körülmény vizsgálatára [1981. évi I. tv. 72. § (1) bek.; 63/1981. (XII. 5.) MT sz. r. 1. § (1) bek. 8. pontja; 58/1981. (XI. 9.) MT sz. r. 13/A § (1) bek. e) pontja].
A felperes 1981. október 15. napjától folytatott vegyeskereskedői tevékenységet. Telephelye a fia tulajdonában álló s az ő, valamint házastársa haszonélvezeti jogával terhelt ingatlanban volt.
A felperes részére a megyei illetékhivatal három évre általános jövedelemadó mentességet biztosított. Ez a mentesség a felperest az általános jövedelemadóról szóló és többször módosított 42/1971. (XII. 17.) Korm. számú rendelet 2. §-a (1) bekezdésének e/2 pontja szerint évi 80 000 forintot meg nem haladó – egyébként adóköteles – jövedelem esetén illette meg.
A megyei illetékhivatal 1984. évben a felperesnél tételes, általános jövedelemadó vizsgálatot tartott. Ennek során azt állapította meg, hogy a felperes jövedelme mind az 1982. mind az 1983. évben meghaladta az említett jogszabály 2. §-a (1) bekezdésének e/2 pontjában előírt összeghatárt. Ezért az illetékhivatal a felperest 1982. évre 2132 forint általános jövedelemadó és 426 forint községfejlesztési hozzájárulás, 1983. évre pedig 127 324 forint általános jövedelemadó és 25 465 forint községfejlesztési hozzájárulás megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt másodfokú adóhatóság alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az államigazgatási határozat indokolása szerint a felperes fizetési kötelezettségének megállapítására azért került sor, mert egyes, általa termelési és kezelési költségnek tekintett, a bevételét csökkentő tétel nem volt elfogadható. Így pl. a felperes által vállalati dolgozó részére kifizetett bérmunkadíjat a meg nem felelő bizonylatolásra utalással, az üzlet, a berendezés és a gépjármű értékcsökkenési leírását az állóeszköz-nyilvántartás hiányára utalással nem fogadta el az alperes.
A felperes a keresetében az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte. Keresetlevelében előadta, hogy a termelési és kezelési költségeket a 38/1980. (XI. 22.) PM számú rendelet 33. §-ában foglaltaknak megfelelően számolta el, s adóalapja az 1982. és 1983. években nem haladta meg az évi 80 000 forintot.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására, és új határozat hozatalára utasította.
A városi bíróság a perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperes által kifogásként felhozott beruházások és munkadíj valós kiadások voltak, ezeknek felmerültét a felperes okirattal igazolta. Erre figyelemmel pedig a felperes – a bíróság által elfogadott szakértői vélemény szerint – az adókedvezményt biztosító jövedelemhatárokat nem lépte túl. Ezért az alperesi határozatot megalapozatlannak találta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet – indokai alapján – helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen benyújtott törvényességi óvás álláspontja szerint a perbeli vita nem a kivetés jogalapja körébe tartozik, s így a vitatott államigazgatási határozat(ok) bíróság általi felülvizsgálatára nincs lehetőség. Ezt az álláspontot az 58/1981. (XI. 19.) MT számú rendeletnek a 46/1983. (XI. 20.) MT számú rendelet 3. §-ával beiktatott 13/A. §-ára, illetőleg az 54/1981. (XI. 19.) PM számú rendeletnek a 47/1983. (XI. 20.) PM számú rendelet 6. §-ával beiktatott 28/A. §-ára alapította.
A törvényességi óvás nem alapos.
A fentiek szerint a törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az adott esetben az államigazgatási határozat bíróság által felülvizsgálható-e vagy sem.
A törvényességi óvás helyesen mutat rá arra, hogy – a bíróság által felülvizsgálandó államigazgatási határozatokról szóló 63/1981. (XII. 5.) MT számú rendelet 1. §-a (1) bekezdésének 8. pontja értelmében a bíróság által felülvizsgálható az adó- vagy illetékkötelezettséget megállapító határozat a kivetés jogalapja tekintetében;
- a jogalap körébe tartozó kérdéseket a lakossági adóigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 58/1981. (XI. 19.) MT számú (R), valamint a végrehajtásáról szóló 54/1981. (XI. 19.) PM számú (Vhr) rendeleteket módosító 46/1983. (XI. 20.) MT számú és a 47/1983. (XI. 20.) PM számú rendeletek jelölik meg;
- a módosított rendelkezéseket a 47/1983. (XI. 20.) PM számú rendelet hatályba léptető rendelkezése (7. §) szerint 1984. január 1. napjától a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell;
- a felperes az államigazgatási határozat felülvizsgálata iránti keresetét 1985. január hó 23. napján nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz, tehát keresetét a már hivatkozott jogszabályi rendelkezések alkalmazásával kell elbírálni.
Tévesek azonban az óvásnak az R 13/A. §-ából, illetőleg a Vhr 28/A. §-ából levont következtetései, hogy ti. a bíróság a „kivetés jogalap” körébe olyan kérdés vizsgálatát vonta, amelyre a R 13/A. § (1) bekezdése nem ad felhatalmazást a bíróság részére, – illetőleg, hogy ennek folytán a perbeli esetben a bíróság hatásköre nem terjed ki az adófizetési kötelezettség szempontjából jelentős bevételek és kiadások tételeinek vizsgálatára (Vhr. 28/A. §).
Az R 13/A. § (1) bekezdésének e) pontja szerint ugyanis a kivetés jogalapja körébe tartozik annak felülvizsgálata, hogy „fennáll-e a jogosultság adómentességre vagy adókedvezményre.” Minthogy a jogszabály idézett szövege a felülvizsgálat lehetősége szempontjából nem különböztet aszerint, hogy az adómentességre vagy adókedvezményre való jogosultság milyen alapon áll fenn, a kivetés jogalapja körébe tartozik – és így a bíróság által felülvizsgálható – a 42/1971. (XII. 17.) Korm. számú rendelet 2. §-a (1) bekezdése e/2 pontjában meghatározott mentességre való jogosultság kérdése is.
Ennek nem mond ellent az R 13/A. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés sem. Eszerint nem tartozik ugyan a kivetés jogalapja körébe annak vizsgálata, hogy az adóhatóság milyen nagyságú jövedelem, árbevétel, illetőleg más forintösszegben meghatározott érték (adóalap vagy illetékalap) után állapította meg az adót; ám ez a rendelkezés csak az adó megállapításával összefüggő egyes kérdéseket von el a bíróság hatásköréből. Nem értelmezhető azonban úgy, mint amely az (1) bekezdés e) pontjában megfogalmazott szabály alól tesz kivételt, hiszen a perbeli esetben nem az adó megállapításáról volt szó, hanem az adómentességre való jogosultság fennállása kérdésében kellett dönteni. E vonatkozásban pedig a fent idézett jogszabály biztosítja a felülvizsgálat lehetőségét.
A felülvizsgálat lehetősége kérdésében a fentiekből következően nincs jelentősége a Vhr 28/A. §-ában foglaltaknak sem. E rendelkezés ugyanis az R 13/A. §-ának (2) bekezdésében foglaltakhoz kapcsolódik, amely pedig a mondottak szerint az adó megállapításával, nem pedig az adómentességre való jogosultság fennállásával foglalkozik.
Mindebből az következik: ha a perben azt a kérdést kell eldönteni, hogy adómentességre (adókedvezményre) való jogosultság fennáll-e, a bíróság hatásköre kiterjed minden olyan körülmény vizsgálatára, amely e kérdés eldöntése szempontjából jelentős.
Nem volt tehát törvénysértő a bíróságok eljárása, amikor hatáskörüket megállapítva a per érdemében tárgyaltak.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a törvényességi óvást elutasította [Pp 274. § (3) bekezdés]. (P. törv. III. 20 707/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás