PK BH 1987/208
PK BH 87/06/208
1987.06.01.
A hagyatéki eljárás megismétlésének szempontjai, illetve elhatárolása a perújítási eljárástól [6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. (He) 76/ A-C §-ai, 89. § (1) bek.; Pp 21. § (2) bek., és 260-269. §-ai].
Az örökhagyó az 1970. február 25-én kelt írásbeli magánvégrendeletében minden vagyonát a részére nyújtott gondozás ellenében K. J-nére és élettársára Sz. M-ra hagyta.
A hagyatéki eljárásban Sz. M. az 1984. április 26-án kelt teljes bizonyító erejű magánokiratban bejelentette, hogy a végrendeletben „reá hagyott mindenféle örökségről lemond” a végrendeleti örökösként megnevezett volt élettársa, K. J-né javára, aki nyilatkozatával az örökrészt elfogadta. A tartalmában ajándékozásnak minősülő jognyilatkozatok alapján a közjegyző végzéssel az örökösök egyezségét jóváhagyta, és megállapította, hogy a hagyaték 1/2 részét K. J-né ajándékozás jogcímén megszerezte, másik 1/2 részét pedig végrendeleti öröklés jogcímén adta át a nevezettnek.
A hagyatékátadó végzés ellen Sz. M. fellebbezett, és az örökhagyó hagyatékából reá, mint az örökhagyó eltartójára eső „vagyonrészre” igényt tartott. Utóbb az örökösök az 1985. április 3-án iktatott közös beadványban bejelentették: akként egyeztek meg, hogy a hagyatékhoz tartozó két ingatlan közül az egyiket Sz. M., a másikat K. J-né örökli.
A másodfokú bíróság végzésével a közjegyző végzését helybenhagyta. Megállapította, hogy Sz. M. az 1984. április 26-án kelt teljes bizonyító erejű magánokiratban ajándékozási nyilatkozatot tett, amit a megajándékozott elfogadott, és a közjegyző ennek alapján hozta meg végzését. Így a hagyaték átadásakor a közjegyző jogszabályt nem sértett. A végzés indokolásában azonban a bíróság felhívta az örökösök figyelmét arra, hogy az eljárás megismétlése iránt kérelmet terjeszthetnek elő az érdemi határozatot hozó közjegyzőnél.
Ezt követően Sz. M. a hagyatéki eljárás megismétlése iránt nyújtott be kérelmet. Kérelmét azzal indokolta, hogy örököstársával egy új, a jogerősen befejezett hagyatéki eljárásban megkötött egyezségtől eltérő megállapodást kötött.
A közjegyző végzéssel a hagyatéki eljárás szegismétlése iránti kérelmet elutasította. A végzés indokolása kiemeli, hogy a felek között a hagyatékátadó végzés meghozatala után létrejött osztályos egyezség nem minősül olyan ténynek, amely a hagyatéki eljárás megismétlésére jogi lehetőséget ad.
A másodfokú bíróság végzésével a közjegyző végzését hatályon kívül helyezte és a közjegyzőt újabb eljárásra, és újabb határozat hozatalára utasította. A végzés indokolása utal a 2/1984. (IV. 15.) IM sz. rendelettel módosított 6/1958. (VII. 4.) IM sz. rendelet (He) 89. §-ának (1) bekezdésére, majd idézi a Pp 21. §-ának (2) bekezdését, amelynek értelmében a perújítás során nem járhat el az a bíró, aki a perújítással megtámadott ítélet meghozatalában részt vett. A másodfokú bíróság álláspontja szerint „a Pp-nek ezt a rendelkezését alkalmazni kell a hagyatéki eljárásban is, mert a He e kérdésben külön rendelkezést nem tartalmaz, a hagyatéki eljárás megismétlése pedig tartalmilag azonos a Pp-ben rendezett perújítással. Az eljárás megismétlése iránti kérelem folytán ugyanaz a közjegyző járt el, aki az eljárást érdemben befejező határozatot hozta, és e szempontból közömbös, hogy az eljárt közjegyző az elsőfokú – bár nem jogerős – végzés meghozatalában vett részt, a kizárás reá is vonatkozik”.
A másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
I. A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet (He) 89. §-ának (1) bekezdése értelmében, a hagyatéki eljárásban a polgári perrendtartás szabályai csak akkor alkalmazhatók, ha a hagyatéki eljárásról szóló rendelet eltérő rendelkezést nem tartalmaz, vagy az eljárás nem peres jellegéből más nem következik.
A hagyatéki eljárásról szóló rendelet a He 76 A. §-ának (1) bekezdésében szabályozza azokat az eseteket, amikor a hagyatéki eljárás jogerős befejezése ellenére lehetőség van a hagyatéki eljárás újbóli lefolytatására, megismétlésére. Az eljárás részletes szabályait a He 76/A-C. §-ai tartalmazzák. A fenti rendelkezésből megállapítható, hogy a hagyatéki eljárás megismétlésének jogintézménye nemcsak elnevezésében, de tartalmában is eltér a polgári peres eljárásban szabályozott perújítás jogintézményétől. A hagyatéki eljárás megismétlésének sokkal szűkebb körben van helye, mint amilyen körben a Pp 260-269. §-ai a perújítást lehetővé teszik, és eltérőek a két eljárásra vonatkozó részletes szabályok is.
Az eltérő szabályozásnak az az alapvető indoka, hogy a perújítás intézménye olyan eljárásban nyújt lehetőséget rendkívüli jogorvoslatra, amelyben az ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék [anyagi jogerő – Pp 229. §-ának (1) bekezdése]. Ezzel szemben a hagyatéki eljárásban, mint nem peres eljárásban meghozott teljes hatályú hagyatékátadó végzés az abban megjelölt örökösnek e minőségét és örökségének a tárgyát igazolja ugyan, de ennek a döntésnek nincs anyagi jogereje, öröklési jogi vita esetén a bíróság peres eljárásban hozott határozattal eltérő döntést hozhat. Ebből következik az is, hogy a hagyatéki eljárásban nincs szükség olyan garanciális szabályra sem, amelyet a perújításnál a Pp 21. §-ának (2) bekezdése indokoltnak tartott megállapítani. Éppen ezért a He 76/A. §-ának (2) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a kérelmet, az érdemi határozatot hozó közjegyzőnél lehet előterjeszteni.
Mindezekre tekintettel a He 89. §-ának (1) bekezdése – a fent ismertetett két feltétel meghatározása folytán – kifejezetten kizárja a hagyatéki eljárásban a Pp 21. §-a (2) bekezdésének alkalmazását.
Jogszabályt sértett tehát a másodfokú bíróság akkor, amikor az adott esetben a Pp 21. §-ának (2) bekezdését alkalmazhatónak látta.
A törvényességi óvás helyesen rámutat arra is, hogy a korábbi végzés indokolása téves tájékoztatást tartalmazott a hagyatéki eljárás megismétlését illetően.
A He 76/A. §-ának (1) bekezdése ugyanis a hagyatéki eljárás megismétlésére csak akkor ad lehetőséget, ha az örökös olyan tényre hivatkozik, amelyet a hagyatéki eljárásban nem bíráltak el, feltéve, hogy az – elbírálás esetén – az öröklés rendjének vagy az öröklés jogcímének, továbbá ezekhez kapcsolódóan a hagyatékban való részesedés arányának megváltozását eredményezhette volna.
Az a körülmény, hogy az örökösök a hagyatéki eljárásban köztük létrejött egyezségtől utóbb, a hagyatékátadó végzés meghozatala után el akarnak térni, ilyen tényként nem értékelhető. Ilyen esetben vagy a jognyilatkozat bíróság előtti megtámadására nyílik mód, vagy – ha az egyezséget kötő örökösök egyetértenek a korábbi jognyilatkozatok megváltoztatásában – újabb megállapodást kell kötni, amelyben a korábbi egyezségtől – és a hagyatékátadó végzés tartalmától – eltérnek. Ez az újabb megállapodás azonban már egy új szerződésnek minősül. Annak minden egyéb jogkövetkezményével együtt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság végzését, és a közjegyző végzését helybenhagyta.
Tekintettel arra, hogy az óvás a felekre nyitva álló egy éves határidő eltelte miatt nem terjedt ki a korábbi végzésre, a Legfelsőbb Bíróság e vonatkozásban csak annak megállapítására szorítkozhatott, hogy a felek részére a hagyatéki eljárás megismétlésével kapcsolatosan adott tájékoztatás a He 76/A. §-ának téves értelmezésén alapult. (P. törv. II. 20 750/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás