GK BH 1987/211
GK BH 87/06/211
1987.06.01.
Ha a gazdálkodó szervezetek között az írásbeli nyilatkozatok alapján nem állapítható meg az árban való megállapodás és ezáltal a szerződés létrejötte, de az egyik fél teljesített, a bíróságnak vizsgálnia kell azt, hogy a másik fél – esetleg ráutaló magatartással – nem fogadta-e el a teljesítő fél árajánlatát. Nemleges esetben a bíróságnak körültekintő mérlegeléssel kell megállapítania a teljesítés folytán keletkezett és visszatérítendő gazdagodás mértékét [Ptk. 361. § (1) bek.; GK 42. sz.].
Az elsőfokú bíróság az 1986. január havában jogerőre emelkedett ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 266 525 Ft-ot és ennek 1985. november 5. napjától a kifizetésig számított évi 20 %-os kamatait, valamint kötelezte eljárási illeték megfizetésére.
Megállapította, hogy a felek több éven át folyamatosan kötöttek szállítási szerződéseket, amelyek alapján az alperes bútorgyártásához való alkatrészeket, úgymint ülőkelábakat és összekötőket szállított a felperesnek.
Az alperes 1984. november 20-án közölte a felperessel, hogy az 1985. évben szállítandó alkatrészek árát fel kívánja emelni. A felperes az áremeléshez akkor járult hozzá, amikor az alperes 1985. január 28-án arról tájékoztatta, hogy ehhez az árhatóság is hozzájárult. Utóbb azonban a felperes tudomására jutott, hogy az alkatrészek árának emeléséhez az árhatóság csupán 1985. szeptember 1-jei hatállyal járult hozzá, ezért végül is a felek között az ár vonatkozásában megegyezés nem jött létre.
Az alperes a leszállított alkatrészek árát ennek ellenére 1985. január 16-tól magasabb áron számlázta, és a számlákat a felperes kiegyenlítette. A felperes az 1985. I. hó 16. és VII. hó 29. között szállított és számlázott termék vételár-különbözetének címén 269 687 Ft és kamatai visszafizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy 1985. február 28-tól kezdve a felperes az addig osztályba sorolás és kötegelés nélkül szállított alkatrészeket I. és II. osztályba sorolva kötegelve kérte szállítani, és emiatt többletköltségei merültek fel. Hivatkozott arra is, hogy az 1985. február 28-ig szállított termékek árából 55 295 Ft-ot visszautalt a felperesnek.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a felperes által csatolt kimutatást az 1985-ben szállított tételekről, azoknak az alperes által számított áráról, illetve ugyanezen kimutatásban levő ugyanezen tételek 1984-es áráról. Ebből ugyanis kitűnik, hogy az alperes 1984-hez képest egyes tételek árát emelte, más tételeket alacsonyabb áron számlázott. A felperes erre hivatkozással a többletként jelentkező különbözeti összeget, amely 321 820 Ft-ot tett ki, 52 133 Ft-tal csökkentette az alacsonyabb árra tekintettel. Ebből következően az elsőfokú bíróságnak álláspontjához híven – amennyiben az alperes 55 295 Ft-ot valóban visszautalt – a kereseti összeget kellett volna csökkentenie 55 295 Ft-tal. Az elsőfokú bíróság ezt a körülményt nem vizsgálta, a felperest nem nyilatkoztatta meg az alperesi átutalásról, és ezen túlmenően a kereseti követelésből csak 266 525 Ft-ot ítélt meg minden indokolás nélkül.
Az elsőfokú bíróság álláspontja azonban a jogalap tekintetében sem helytálló. Kétségtelen ugyan, hogy az 1985. évre érvényes szállítási szerződés a felek között azért nem jött létre, mert a felperes által elkészített tervezetet az alperes nem írta alá, ez a tény azonban az árvita eldöntésének alapjául nem szolgálhat. Annak sincs ügydöntő jelentősége, hogy az alperes valótlan közlést tett, amikor azt állította, hogy az általa tervezett áremeléshez az árhatóság hozzájárult. Az alperes ugyanis az ártöbbletre vonatkozó igényét utóbb arra alapozta, hogy a felperes új minőségi előírásainak a teljesítése felszámolható többletköltséggel járt.
Az elsőfokú bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy ez az alperesi hivatkozás helytálló-e és ha igen, az milyen mértékű ármódosítást tett indokolttá.
Ezért a törvényességi óvás indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a bíróságnak új eljárásra, és új határozat hozatalára való utasítását.
A törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a GK 42. sz. állásfoglalással módosított 36. számú állásfoglalásának V. pontjában már rámutatott, hogy ha a szerződés létrejötte – az árban való megegyezés hiánya miatt – ráutaló magatartással sem állapítható meg, de az egyik gazdálkodó szervezet szolgáltatása folytán a másik vagyoni előnyhöz jut, azt az utóbbi – amennyiben az eredeti állapotot nem lehet helyreállítani – visszatéríteni tartozik.
Az állásfoglalás első pontja azt is leszögezi, hogy a gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződéseiben az ár meghatározásának olyannak kell lennie, hogy e tekintetben bizonytalanság ne keletkezzék. Következésképpen, ha a szerződés nem jön létre, mert a felek az árban nem egyeztek meg, de az egyik fél mégis teljesít, mindenekelőtt azt kell vizsgálni, vajon a teljesítéshez a másik fél előzetesen – esetleg utaló magatartással – nem járult-e hozzá, és hogy ez a hozzájárulása nem volt-e egyértelmű a teljesítő fél által az árra nézve tett nyilatkozatnak, vagyis az árajánlatnak az utólagos elfogadásával.
Amennyiben a vizsgálódás eredménye az, hogy a felek között az ár tekintetében nincs megegyezés, a szerződést nem lehet létrejöttnek tekinteni. Ha ennek ellenére az egyik gazdálkodó szervezet szolgáltat, és az a fél, amelyik a szolgáltatást elfogadta, a másik rovására vagyoni előnyhöz jut, azt a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles visszatéríteni.
Az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárás során a fentiek figyelembevételével kell eljárnia. A gazdagodás mértékét, illetőleg a térítendő összeget – esetleg összehasonlítás vagy árszakértő véleményének beszerzése után – körültekintő mérlegelés alapján kell meghatározni.
Az új eljárás során tisztázni kell, hogy az alperes az 1985. VII. hó 29-ig tartó szállítások során egyes tételeket miért számlázott az 1984-es árnál alacsonyabban. Ezt a körülményt is megfelelően értékelni kell a felek szerződéses kapcsolata alakulásánál. Tisztázni kell, hogy az alperes az általa állított összeget visszatérítette-e és mikor a felperesnek. A visszatérített összeget is figyelembe kell venni a gazdagodás mértékének megállapításánál.
Csak mindezek ismeretében lehet a kereset tárgyában megnyugtató döntést hozni.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság megalapozatlan ítéletét a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (G. törv. II. 30 871/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás