GK BH 1987/213
GK BH 87/06/213
1987.06.01.
Ha a szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetője által feladott megrendelésből megállapítható, hogy az üzletvezető csak készpénzvásárlásra jogosult, a szállító nem követelheti az általa átadott árú készpénzben ki nem egyenlített ellenértékét az üzemeltető gazdálkodó szervezettől. [38/1980. (IX. 30.) MT sz. r. 3. §, 7. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és illeték fizetésére kötelezte. Megállapította, hogy az alperes a 33. számú boltjának szerződéses üzemeltetésére B. E. magánszeméllyel kötött szerződést, és az üzletvezetőnek olyan bélyegzőt adott át, amelyen feltüntették többek között, hogy „csak készpénz-vásárlásra jogosít”.
Az üzletvezető 42 453 Ft értékben rendelt árut a felperesnél, a rendelést az üzletvezető írta alá, és a már hivatkozott bélyegzővel látta el. Az áru ellenértékét nem fizette meg, ezért a felperes az alperest kérte ennek megfizetésére kötelezni.
A felperes azonban az árurendeléskor tudomást szerzett arról, hogy a szerződéses üzletvezető csak készpénzvásárlásra jogosult. Az ilyen bélyegzővel történő vásárlás esetén az eladó saját veszélyére jár el, ha az áru ellenértékét nyomban nem követeli. Ugyanebből arra is alapos következtetés vonható le, hogy az adásvételi szerződés a felperes és az üzletvezető között jött létre, az üzletvezető nem az alperes képviseletében járt el, a felperes keresete ezért alaptalan. Téves az a felperesi állítás is, hogy az üzletvezető az alperes alkalmazottja lévén, az általa okozott kárért a munkáltató felel. A 38/1980. (IX. 30.) MT számú rendelet 7. §-ának (1) bekezdése alapján ugyanis a vezető munkaviszonya a szerződés időtartama alatt szünetel.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását és az alperesnek a kereset szerinti marasztalását. Fellebbezésében előadta, hogy a megrendelőlapon a bélyegző lenyomata elmosódott, ezért a „csak” szó nem látható.
A fellebbezés nem alapos.
Az állandó bírói gyakorlat értelmében az 1983. IX. hó 22-e után megkötött hasonló szerződéseknél vizsgálni kell a szerződéskötés következményeit annak tisztázása érdekében, hogy a szerződést az üzletvezető a saját nevében vagy a vállalat képviseletében eljárva kötötte-e meg. A 34/1983. (IX. 22.) MT számú rendelettel módosított 38/1980. (IX. 30.) MT számú rendelet 3. §-a értelmében ugyanis a vezető ezen időponttól kezdve saját nevében is köthet az üzlet tevékenysége körében szerződést.
Az elsőfokú bíróság az e körben szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, az általa megállapított tényállás helyes, és okszerű az abból levont jogi következtetése is. Ennek értelmében pedig az üzletvezető a felperessel a szerződést a saját nevében kötötte meg.
A mögöttes felelősséggel kapcsolatos felperesi érvelés nem helytálló, mert a perbeli jogviszony nem károkozáson, hanem adásvételi szerződés megszegésén alapszik. A felperes tehát nem kártérítést, hanem ellenértéket követel. E követelését pedig kizárólag azzal szemben érvényesítheti, aki a vele kötött szerződést megszegte, és a vételár kifizetését elmulasztotta.
Az a tény, hogy az üzletvezető által aláírt és lebélyegzett megrendelőlapon a bélyegző-lenyomat elmosódása miatt a „csak készpénz vásárlásra jogosult” feliratból a „csak” szó nem olvasható, nem alkalmas olyan következtetés levonására, amely az olvasható szöveggel ellentétes eredményre vezetne.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 253. § ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 807/1986. sz., Baranya Megyei Bíróság 2. G. 40 082/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás