GK BH 1987/215
GK BH 87/06/215
1987.06.01.
Az SZMGSZ hatálya alá tartozó nemzetközi vasúti fuvarozás körében a vasút kimentheti magát a fuvarozási késedelem miatt áruromlásért való felelősség alól, de nemcsak a károkozó-körülmények elkerülhetetlenségét kell bizonyítania, hanem azt is, hogy a kár okának a következményeit sem volt képes elhárítani [Ptk. 492. § (3) bek. b) pont; 114 058/1966. I/8. E. (Kk. 25.) hirdetménnyel közzétett megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SZMGSZ) 16. cikk 4. §, 22. cikk 1., 2. és 6. §, 26. cikk].
A felperes a keresetében 40 376 Ft és ezen összeg után járó évi 20 %-os késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a Karlovy-Vary Sörgyár 1983. december 2-án feladott a részére Dukát világos sört 100 db 100 literes és 60 db 50 literes alumíniumhordóban, a küldemény 1983. december 5-én 16 órakor Rajkánál a határt át is lépte, de csak 1983. december 27-én 14 órakor érkezett meg a rendeltetési állomásra. Az áru szavatossági határideje a fuvarozási határidő túllépése miatt lejárt, ezért az átvételt először megtagadta, majd az importáló külkereskedelmi vállalat utasítására – kárenyhítési kötelezettsége miatt – a küldeményt 1983. december 30-án átvette. Az árut azonban szakértővel kellett megvizsgáltatnia, és a szakvélemény szerint csak mérsékelt áron – 50 %-os árengedménnyel – adhatta el. Az alperest peren kívül felszólította kárának megtérítésére, de azt az alperes elutasította arra való hivatkozással, hogy az igényérvényesítéssel elkésett. Ezzel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az alperessel szemben nem bírság megfizetése iránt terjesztette elő az igényét a fuvarozási határidő túllépése miatt, hanem kártérítés megfizetésére kérte kötelezni a Ptk. 492. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján, mert a kára az áru késedelmes fuvarozása miatti értékcsökkenésből keletkezett, és ez az igénye nem évült el.
Az alperes az előbbi indokok alapján a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest 1065,50 Rubel értékcsökkenés, valamint 1946 Ft megfizetésére. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes nem a fuvarozási határidő túllépése miatti bírság, hanem kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, az SZMGSZ-ben pedig nincs olyan előírás, hogy ha a jogosult a bírság vonatkozásában nem érvényesít igényt, úgy az ezt meghaladó kárát nem érvényesítheti. Mindebből viszont az következik, hogy ha a felperes a bírság vonatkozásában felszólamlással nem élt, ez nem járt jogvesztéssel a bírságot meghaladó kár érvényesítése vonatkozásában.
Megállapította azt is az elsőfokú bíróság, hogy a felperes és a külföldi partner között érvényben levő szállítási szerződés értelmében a szavatossági határidő 28 nap volt, és a perbeli sörszállítmány szavatossága 1983. december 28-án lejárt, egy nappal később, mint amikor a küldemény a rendeltetési állomásra megérkezett. Ez a körülmény már önmagában is nyilvánvalóvá teszi, hogy a felperes az árut nem tudta a kereskedelmi forgalomba teljes áron értékesíteni, melyet a szakértői vélemény is tanúsít. Az alperes pedig a fuvarozási határidő indokolatlan túllépése alól magát kimenteni nem tudta, ezért az SZMGSZ 22. cikkének 1. §-a értelmében kártérítési felelőssége fennáll. Az elsőfokú bíróság a kár összegszerűségének megállapításánál az SZMGSZ 24. cikkének 1. §-ára figyelemmel az importszámlát vette alapul, és ennek alapján megállapította, hogy a 130 hl sör ellenértéke 2 131 Rubel volt, és az alperest ezen összeg 50 %-ának, valamint a felperes által a szakvéleményért kifizetett 1946 Ft díjnak a megfizetésére is kötelezte.
Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. A fellebbezés nem alapos.
Az SZMGSZ a fuvarozási késedelemmel a 26. cikkben és a 16. cikk 4. §-ában foglalkozik. A 26. cikkben csak a késedelem következtében fizetendő bírságról szól és arról, hogy emellett az esetleges megsérülésből eredő károkat is meg kell a vasútnak térítenie. A 16. cikk 4. §-a az elveszés vélelmét, a küldemény megtalálását, az átvételi kötelezettség időbeli határát és a megsérülés következményeit szabályozza, az áru esetleges megromlásának kérdését – legalábbis kifejezetten – nem.
Az SZMGSZ 22. cikkének 1. §-a szerint a vasút felelős – az ebben a részben meghatározott feltételek szerint – a fuvarozási határidő túllépéséért és az áru teljes vagy részleges elvesztése vagy megsérülése folytán az áru fuvarozásra felvételétől a rendeltetési állomáson történő kiszolgáltatásig terjedő idő alatt keletkezett kárért.
A 22. cikk 2. §-a és ennek 1. pontja kimondja, hogy a vasút mentesül a felelősség alól a fuvarozásra felvett áru teljes vagy részleges elvesztéséért, súlyának csökkentéséért vagy megsérüléséért, ha az elvesztés, súlycsökkenés vagy sérülés olyan okból, illetve körülményből származott, amelyeket a vasút nem kerülhetett el, és amelyeknek következményeit nem állott módjában elhárítani.
A 22. cikk 6. §-a értelmében a vasutat terheli annak bizonyítása, hogy az áru elvesztése, megromlása vagy megsérülése ennek a cikknek a 2. §-ában felsorolt pontokban említett okokból keletkezett.
A 22. cikk 2. §-ának 1. pontja értelmében a vasút minden olyan körülményre hivatkozhat, amely a kár keletkezésével összefügg, és amelyet nem tudott elkerülni e rendelkezés alapján, tehát a késedelem szempontjából is kimentheti magát. A 6. § szerint azonban azt, hogy az adott körülmény számára elkerülhetetlen volt, neki kell bizonyítania, amiből következik, hogy ha a bizonyítási kötelezettségének nem tud eleget tenni, úgy felel – többek között – az áru megromlásáért is, amire a 6. § kifejezetten utal.
A vasút kimentéséhez azonban nem elegendő pusztán a körülmények elháríthatatlansága, az is szükséges, hogy az alapvető ok mellett annak következményeit sem tudta megakadályozni. A bizonyítási teher erre a feltételre is vonatkozik.
A perbeli esetben az alperes semmiféle okot nem tudott felhozni felelőssége kimentésére, következésképpen tartozik a kárt megtéríteni.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 253 §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 31 045/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás