GK BH 1987/219
GK BH 87/06/219
1987.06.01.
Önmagában azt a tényt, hogy az alperes a teljesítési segédje ellen keresetet indított, nem lehet úgy értékelni, hogy a felperes keresetét megalapozottnak ismerte el [Pp 124. § (1) bek., 149. § (2) bek.; GK 3. sz.].
A fizetési meghagyással indult és az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes 433 800 Ft és ennek kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni, arra hivatkozva, hogy az alperes – a köztük levő szerződést megszegve – jugoszláv gyártmányú adagoló szivattyú helyett Bosch típusúakat szállított, ezzel motoronként 300 Ft szerelési többletköltséget okozott. Az alperes ezt a tényt nem vitatta, ellenben előadta, hogy a kérdéses adagolókat közreműködője szállította, ezért a keletkezett kár megtérítésére ő köteles. Egyben 433 800 Ft és jár. erejéig keresetet indított közreműködője ellen, melynek az ellene folyamatban levő ügyhöz történő egyesítését kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta, arra hivatkozva, hogy az alperes lényegében nem vitatta a kereset jogalapját és annak összegszerűségét sem. Közreműködőjével szembeni követelését pedig külön perben is érvényesítheti.
Az ítélet, ellen az alperes fellebbezett, az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására, valamint újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást nem derítette fel, közreműködője ellen előterjesztett keresetéről nem rendelkezett, ezért ítélete megalapozatlan.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy a tényállás kellő felderítése nélkül az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálásra nem alkalmas.
Helytelenül járt el az elsőfokú bíróság, amikor az alperes védekező iratában előterjesztett keresetét figyelmen kívül hagyta, ezzel ugyanis megsértette a Pp 124. §-ának (1) bekezdésében előírt kötelezettségeit. A pereknek a Pp 149. §-ának (2) bekezdése szerinti egyesítése, illetve a Legfelsőbb Bíróság GK 3. számú állásfoglalására figyelemmel egyesítettként való kezelése természetesen nem kötelező, ez azonban nem mentesíti a bíróságot az alól, hogy a keresetlevél kézhezvétele után a szükséges intézkedéseket megtegye.
Az alperes nem vitatta, hogy a szerződésben megjelölt termék helyett mást, eltérő gyártmányt szolgáltatott, érdemi védekezést azonban nem terjesztett elő. Önmagában azt a tényt, hogy teljesítési segédje ellen keresetet indított, nem lehet akként értékelni, hogy felelősségét elismerte, és az alperes keresetét minden vonatkozásban megalapozottnak tartja. Elismerés hiányában – a tényállás megállapítása nélkül – érdemi döntés nem hozható, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az alperes keresetének lajstromozása után elsősorban – a célszerűségi szempontok figyelembevételével – az egyesítés kérdésében kell állást foglalni. Amennyiben az egyesítésre nem kerül sor, módot kell adni az alperesnek az érdemi védekezésre, lehetőséget kell adni annak bizonyítására, hogy a szerződésszegés sem neki, sem közreműködőjének nem volt felróható. A megfelelő eljárás lefolytatása után lesz csak az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy törvényes döntést hozzon. (Legf. Bír. Gf. I. 30 850/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás