MK BH 1987/221
MK BH 87/06/221
1987.06.01.
A munkaidő előtt és alatt történő italozás súlyos munkaköri kötelezettségszegés. Ugyanígy ítélendő meg a dolgozót emiatt felelősségre vonó felettesével szemben tanúsított sértő magatartás. Az ezekért kiszabott elbocsátás fegyelmi büntetés nem tekinthető aránytalanul súlyosnak [Mt. 34. §, 36. § (1) bek., 55. § (1) bek.].
A felperes kőműves munkakörben dolgozott az alperesnél.
A fegyelmi jogkör gyakorlója 1985. november 15-én elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A terhére rótta, hogy 1985. november 5-én a munkaidő vége – 16 óra előtt, 1/4 16 órakor abbahagyta a munkavégzést, megtagadta az őt ellenőrző csoportvezető utasításának végrehajtását, és vele szemben trágár kifejezéseket használt. 1985. november 6-án reggel 7 óra helyett 7 óra 15 perckor és ittasan jelent meg az osztályvezetőnél meghallgatáson. Amikor a 0,5-0,8 ezrelékes alkoholos állapotát megállapították, és kérdőre vonták, trágár kifejezésekkel illette feletteseit, csoportvezetőjét életveszélyesen megfenyegette.
A fegyelmi határozat az elbocsátást azért találta arányos büntetésnek, mert a felperest korábban két esetben figyelmeztették munkafegyelmi problémák miatt.
A felperesnek a fegyelmi büntetés hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmét a munkaügyi döntőbizottság elutasította. A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatása és a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és az elbocsátás büntetést az 1985. évi részesedés megvonása fegyelmi büntetésre mérsékelte.
Az ítélet indokolásának lényege szerint, amikor a felperes 1985. november 6-án italt fogyasztott, nem tudta, hogy a munkatársa által felkínált sörösüvegben rum van. Az alperes kétszer figyelmeztette őt, de azok nem értékelhetők a munkáltató jogerős intézkedéseként, mert nem tartalmazták a jogorvoslat lehetőségét. A munkamegtagadás, az ittasság és a trágár kifejezések használata kétségkívül vétkes cselekmények, de az elbocsátás büntetés túl súlyos. Enyhítő körülményként kellett a felperes javára értékelni, hogy idősebb korú és rossz egészségi állapotú, ezért az elbocsátás fegyelmi büntetés gátolja az elhelyezkedésében.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 55. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozóval szemben lehet fegyelmi büntetést kiszabni. A dolgozó munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségeket az Mt. és végrehajtási rendelete, az adott szakma szabályai, a munkaköri leírása és a felettes utasításai tartalmazzák. Az Mt. 34. §-ának (1) – (3) bekezdése a munkavégzés során megköveteli a munkára képes, józan állapotot, a késedelem nélküli munkakezdést, a teljes munkaidő maradéktalan ledolgozását és a felettes utasításainak végrehajtását. Az Mt. 36. §-ának (1) bekezdése előírja az együttműködési kötelezettséget és a méltó magatartás követelményét. A felperes az 1985. november 5-én és 6-án tanúsított magatartásával nem felelt meg ezeknek a követelményeknek. Kétségtelen, hogy az alperes a figyelmeztető intézkedésekre a jelen eljárásban – jogerő hiányában – súlyosító körülményként nem hivatkozhat. A felperes magatartása azonban önmagában is megvalósítja azt a súlyos fegyelmi vétséget, amellyel az elbocsátás büntetés áll arányban.
A munkaügyi bíróság megalapozatlanul hivatkozott a felperes életkorára, mint enyhítő körülményre, mivel az 52 éves kőműves foglalkozású dolgozó még nem tekinthető idős korú és ezért elhelyezkedésében akadályozott személynek.
Életszerűtlen a bíróságnak az a megállapítása, hogy a felperes a sörösüvegből, tévedésből fogyasztott rumot. A felperes a munkába utazáskor nem fogyaszthat alkoholt, és ezért közömbös, hogy sört vagy tömény italt fogadott-e el a munkatársától.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében már rámutatott arra, hogy a munkaidő előtt és alatt történő italozás az egyik legsúlyosabb, munkaköri kötelezettségszegés, és ugyanilyen megítélés alá esik az italozás miatt felelősségre vonó felettessel szemben tanúsított sértő magatartás is. A felperes a felettese utasításait tagadta meg 1985. november 5-én, és alkoholos, munkatárshoz nem méltó, durva magatartást tanúsított 1985. november 6-án. Ezek a fegyelmi vétségek önmagukban is olyan súlyosak, hogy azokért külön-külön sem tekinthető aránytalanul elmarasztalónak az alperes által alkalmazott legsúlyosabb fegyelmi büntetés.
A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja nem felel meg a jogszabályoknak. (M. törv. II. 10 157/1886. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás