MK BH 1987/222
MK BH 87/06/222
1987.06.01.
I. Ha a fegyelmi eljárás során bebizonyosodik, hogy a dolgozó nem követte el a terhére rótt fegyelmi vétséget, a fegyelmi eljárást ez okból meg kell szüntetni. Ha ez esetben a fegyelmi eljárást csupán a bizonyítottság hiánya miatt szüntették meg, a dolgozó kellő alappal kérheti a megszüntető határozat indokainak megváltoztatását [Mt. 55. § (1) bek.].
II. A dolgozót átmenetileg a munkakörébe nem tartozó munka végzésével is meg lehet bízni, ha elrendelésének kellő indokai vannak, és nem jelent a dolgozóra aránytalan sérelmet [Mt. 35. § (1) bek.; Mt. V. 75. §].
A felperes tanár munkakörben dolgozott az alperesnél. Ellene az alperes igazgatója fegyelmi eljárást rendelt el 1985. január 25-én fegyelmi vétséget képező cselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt, egyúttal az Mt. V. 75. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján egy hónapra felfüggesztette az állásából, és átlagkeresetének 50 %-át visszatartotta.
Ezt követően 1985. február 27-én 1985. május 30-ig kirendelte a h-i városi könyvtárba iskolatörténeti adatgyűjtő munka végzésére. Feladatául jelölte meg, hogy a h-i újságokból a gimnáziumra vonatkozó cikkeket cédulázza ki, és azokat a kirendelés befejezését követő egy héten belül adja át a gimnázium könyvtárának.
Az alperes igazgatója ismeretlen tettes ellen büntető feljelentést tett a gimnáziumban elkövetett lopások miatt, a megindult nyomozást azonban a megyei rendőrkapitányság megszüntette. Az alperes iskola igazgatójának az e határozat ellen benyújtott panaszát a városi ügyészség elutasította.
A határozat lényege szerint a gimnáziumban előforduló sorozatos munkahelyi lopások elkövetése miatt a városi rendőrkapitányság a gimnázium szobájában „tolvajcsapdát” helyezett el. „A csapda realizálása során a gimnázium tantestületének valamennyi tagját UV fényben megvilágították. A megvilágítás alkalmával kizárólag L. J. tanár kezén, arcán észlelték a lumineszkáló fényt. Ezt követően vizsgálatot folytattak L. J. lakásán, ahol néhány használati tárgyon szintén észlelhető volt a lumineszkáló fény. L. J. tanár kijelentette, hogy az észlelt fényelváltozások az általa használt Glykosept nevű gyógyszertől származnak. A fényelváltozást mutatott tárgyak vizsgálatát a BM ORFK Bűnügyi Technikai Intézet vegyi szakértője végezte el, aki egyértelműen megállapította a vizsgálat során, hogy a rendelkezésre bocsátott tárgyakon vegyi tolvaj-csapdától származó szennyeződést nem talált.”
Az alperes 1985. május 17-én hozott határozatával a felperes ellen indult fegyelmi eljárást arra hivatkozással szüntette meg, hogy a fegyelmi vétség elkövetése nem volt bizonyítható.
A felperesnek a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelme a fegyelmi eljárást megszüntető határozat indokolásának megváltoztatására irányult, mert egyértelműen bebizonyosodott, hogy a munkahelyi lopást nem ő követte el. A más munkahelyre való kirendelését azért sérelmezte, mert ez fenntartotta a fegyelmi vétség elkövetésének gyanúját.
A munkaügyi döntőbizottság hatásköre hiányára hivatkozással megszüntette az eljárást. A határozat megváltoztatása iránt a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, és ebben fenntartotta a kérelmében foglaltakat.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes a felperessel szemben fegyelmi eljárást indított, és állásából felfüggesztette. A felfüggesztéshez nem szükséges, hogy a fegyelmi vétség elkövetésére vonatkozó konkrét bizonyíték már rendelkezésre álljon. Az ismeretlen tettes ellen indult nyomozást megszüntető jogerős határozat kizárta annak lehetőségét, hogy a tanári szobába idegen személy hatolt be. A pénzlopásokat csak „belső személy” követhette el, a kihallgatott tanúk azonban nem tudtak a bűncselekmény elkövetőjére konkrét adatokat, bizonyítékokat szolgáltatni. Ezért az alperes helytállóan szüntette meg a felperessel szemben indított fegyelmi eljárást bizonyítékok hiányára történő hivatkozással.
A más munkahelyre történt kirendelés sem ütközik jogszabályi tilalomba, mert az Mt. 35. §-ának (3) bekezdése szerint a dolgozó köteles ideiglenesen munkát végezni az állandó munkahelyén kívül és más munkáltatónál is. Ez a kirendelés nem haladta meg a három hónapot, és a felperes tanári beosztására, korára, addigi munkavégzésére nem járt aránytalan sérelemmel.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 55. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozóval szemben szabható ki fegyelmi büntetés. Következésképpen a fegyelmi eljárás megindításának, a fegyelmi felelősségre vonásnak fegyelmi vétség esetén van helye.
Amennyiben a fegyelmi eljárás során bebizonyosodik, hogy a fegyelmi vétséget a dolgozó nem követte el, az eljárást meg kell szüntetni. A megszüntető határozat ilyenkor felmentő jellegű, és azt fejezi ki, hogy a megindított eljárás is alaptalan volt.
A fegyelmi eljárásnak bizonyítottság hiányában történő megszüntetése fenntartja annak feltételezett, de alá nem támasztható gyanúját, hogy a cselekményt mégis a dolgozó követte el.
Az adott esetben az alperesnek a felperes ellen folyamatba tett fegyelmi eljárását és állásától való felfüggesztését elrendelő intézkedését az alapozta meg, hogy a városi rendőrkapitányság által az iskola tanári szobájában elhelyezett „tolvajcsapda” eltűnése után a felperes kezén, arcán és egyéb tárgyain észleltek lumineszkáló fényt. A vegyészszakértőnek a nyomozati szakban tett szakvéleménye szerint viszont a felperes tulajdonát képező használati tárgyakon vegyi tolvajcsapdától származó szennyeződés nem volt. A felperes ellen az ügyészség által hozott határozat lényege szerint a lefoglalt tárgyakon vegyi tolvajcsapda anyagától származó szennyeződés nem volt, „ugyanakkor megállapítást nyert, hogy L. J. Glykosept toroköblítőt használ, amely az UV fényben szintén lumineszkál ... a véletlenek egybeesése folytán ugyanolyan színű fény jelent meg az UV lámpa fényénél, mint amelyet a vegyi szennyeződésnek kellett produkálnia.”
Tény tehát, hogy a felperes nem volt gyanúsítható a fegyelmi eljárás tárgyát képező cselekmény elkövetésével, és nála egyértelműen kizárták a bűnüldöző szervek határozatai a tolvajcsapda nyomait. Erre figyelemmel az alperesnek nem bizonyítékok hiányára hivatkozással kellett volna megszüntetnie a fegyelmi eljárást, hanem a fegyelmi vétség hiánya miatt. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves.
A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha az alperes megszüntető határozatának indokolását megváltoztatja, és ezáltal mentesíti a felperest az elkövetés gyanúja alól. A felperesnek erre megalapozott igénye volt.
Helytállóan hivatkozott a munkaügyi bíróság az Mt. V. 75. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, amely szerint a fegyelmi eljárás alá vont dolgozót legfeljebb egy hónapra állásából fel lehet függeszteni, ha a jelenléte a tényállás tisztázását gátolná, vagy a kötelezettségszegés súlyára és jellegére tekintettel a munkafegyelem fenntartása a munkahelytől való távoltartását indokolja.
Továbbá az Mt. 35. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a dolgozó – indokolt esetben – munkakörébe nem tartozó munkát is köteles átmenetileg ellátni. Ez azonban beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel reá aránytalan sérelemmel nem járhat, és nem sértheti eredeti munkaköre szerinti munkabéréhez való jogát. A jogszabály előírása szerint az átmeneti jellegű más munka elrendelésének két együttes feltétele van: annak elrendelése a munkáltató részéről megfelelően és kellően indokolt legyen, továbbá a dolgozóra ne jelentsen aránytalan sérelmet.
Az Mt. V. 75. §-ának (2) bekezdése szerint azonban a fegyelmi felfüggesztést, ha annak indoka már nem áll fenn, azonnal meg kell szüntetni. A megyei rendőr-főkapitányság az ismeretlen tettes ellen indult nyomozást az 1985. március 28-án hozott határozatával megszüntette. Ezt követően az alperestől az lett volna elvárható, hogy a felperes ellen hozott intézkedéseit hatálytalanítja, és visszahelyezi eredeti munkakörébe.
Az eljárás során a munkáltató nem tudta bizonyítani a kirendeléshez szükséges indokolt eset meglétét, csupán arra hivatkozott, hogy a kirendelésre az Mt. 35. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabály lehetőséget adott. A perben sem bizonyosodott be, hogy a munkáltató érdekében elengedhetetlenül szükséges volt ebben az időszakban az, hogy a felperes a pedagógiai munkája helyett újságkivágásokat gyűjtsön. A kirendelés „indokolt esete” tehát szóba sem jöhet.
Az aránytalan sérelem meglétének hiányát is tévesen állapította meg a munkaügyi bíróság. Tény ugyanis, hogy a felperes 31 évig tanított tanári munkakörben az alperesnél. A kirendelés időtartama alatt a IV. osztály végzős hallgatóit kellett volna érettségire felkészítenie. A más munkával alaptalanul történt megbízása – figyelemmel a munkaköréből és hivatásából adódó jogaira és kötelezettségeire – azért volt sérelmes a számára, mert ez munkatársaiban és tanítványaiban egyértelműen olyan gondolatokat kelthetett, hogy indokolt a munkahelyétől való távoltartása.
A bűncselekmény és a fegyelmi vétség elkövetésének a gyanúja ezzel a munkáltatói intézkedéssel továbbra is fennmaradt vele szemben. Ez pedig kimeríti az aránytalan sérelem fogalmát. (M. törv. II. 10 215/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás