KK BH 1987/224
KK BH 87/06/224
1987.06.01.
I. A lopás és a rongálás halmazatban történő megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a dolog elleni erőszakkal okozott kár többszöröse az eltulajdonított vagy eltulajdonítani szándékolt értéknek, s a halmazat megállapítása folytán a cselekmény nem esik enyhébb büntetési tétel alá.
II. A lopás befejezett esetének és kísérletének elhatárolása.
III. A lopásnál a dolog elleni erőszak, mint minősítő körülmény a rongálást magában foglalja, így annak megállapítása esetén a rongálás miatt emelt vád alóli felmentésnek nem lehet helye [Btk. 12., 316., 324. §; Be 163. § (2) bek.].
A katonai bíróság a honvéd I. r. vádlottat és három fiatalkorú társát 38 rendbeli betöréses lopás miatt vonta felelősségre, melyet bűnszövetségben, üzletszerűen, társtettesként, dolog elleni erőszakkal valósítottak meg. Bűnösnek mondotta ki őket emellett 5 rendbeli társtettesként elkövetett rongálás bűntettében is, míg 3 rendbeli társtettesként elkövetett rongálás bűntette és 3 rendbeli társtettesként elkövetett rongálás vétsége tekintetében felmentő rendelkezést hozott.
A megállapított tényállás szerint a bűnügy vádlottai baráti kapcsolatban álltak egymással, s közösen jártak szórakozni. Ennek során a honvéd I. r. vádlott javaslatára megállapodtak, hogy pénzszerzés céljából iskolákba törnek be. Ennek megfelelően fél év alatt 26 iskolába és az épületekben elhelyezett más intézménybe hatoltak be. Esetenként csupán íróasztalokat, tanári asztalokat, illetve több esetben páncél- vagy vasiratszekrényt törtek fel, illetőleg kíséreltek meg feltörni, majd a megtalált pénzt – mely alkalmanként néhány száz forinttól 80 000 forintig terjedt –, valamint egyéb értékeket eltulajdonítottak. A cselekményük elkövetése során rongálással 2000 forinttól 26 000 forintig terjedő kárt is okoztak. Egy esetben pedig az iskola stúdiójában elhelyezett híradástechnikai eszközöket is megrongálták 26 000 forint értékben.
A cselekményeik jogi értékelését védőik arra hivatkozva vitatták, hogy az elsőfokú bíróság nagyobb; értékre elkövetett lopás kísérletét látta megállapíthatónak 5-6000 forint tényleges elvitelénél, illetve kisebb értékre elkövetett lopás kísérletét, amikor valóban csak pár száz forintot vettek magukhoz, mert többet nem találtak.
A vádlottak cselekményeinek jogi minősítését a Legfelsőbb Bíróság részben tévesnek találta. A BK 87. számú állásfoglalásában ugyanis már rámutatott, hogy a lopásnál a törvényben minősítő körülményként meghatározott dolog elleni erőszak mindig kisebb vagy nagyobb állagsérelemmel jár. Az így létrehozott rongálás halmazatban történő megállapítására ezért általában nem kerülhet sor, mert az ugyanazon magatartás kettős értékelésére vezetne. Ebből eredően a dolog elleni erőszakkal okozott rongálás a lopással csak akkor alkot halmazatot, ha az így létrejött kár az eltulajdonított értékhez képest rendkívüli aránytalanságot mutat, s ennek folytán önálló értékelése nem mellőzhető. Ilyenkor viszont, éppen a kettős értékelés elkerülése végett, a lopás nem minősíthető egyben dolog elleni erőszakkal elkövetettnek.
Következik ebből, hogy a tényállási elemek egybeesése mellett a lopás és a rongálás halmazatban történő megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a dolog elleni erőszakkal okozott kár az eltulajdonított értékhez képest olyannyira aránytalan, hogy annak sokszorosát teszi ki. Még ilyen esetben sem állapítható meg azonban a halmazat, ha az a cselekmény enyhébb minősítését, tehát alacsonyabb büntetési tétel alkalmazását eredményezné, mint a lopás dolog elleni erőszakkal elkövetettkénti értékelése, mert ez szemben állna azzal a törvényhozói akarattal, mely a dolog elleni erőszak, mint minősítő körülmény meglétében a lopást súlyosabban rendeli büntetni.
Mindezek értelemszerűen vonatkoznak a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás kísérletére is. A rendkívüli aránytalanságot azonban ilyen esetben annak figyelembevételével kell vizsgálni, hogy az elkövető szándéka milyen érték eltulajdonítására irányult, s annak megszerzése érdekében ténylegesen milyen kárt okozott.
Természetesen olyan esetre, amikor a dolog elleni erőszak, tehát a rongálás nem valamely érték megszerzése érdekében történik, azaz nem függ össze szorosan a lopással, az előadottak nem vonatkoznak. Ilyenkor ugyanis anyagi halmazat lévén, a rongálás megállapítása mellett sincs akadálya az érték megszerzése érdekében alkalmazott dolog elleni erőszak minősítő körülményként való értékelésének.
Ezen szempontok figyelembe vételével kellett meghatározni a jelen ügy vádlottas cselekményének jogi minősítését is. Ugyanakkor állást kellett foglalni – már csak a rongálással okozott kár és az eltulajdonított vagy eltulajdonítani szándékolt érték arányának összehasonlíthatósága érdekében is – a tekintetben, hogy az egyes cselekmények, amikor a kutatás során csak jelentéktelen, esetenként pedig 10 000 forintot meg nem haladó értéket találtak, a lopás vétségének, illetve bűntettének befejezett alakzatát vagy a lopás bűntettének, illetve a nagyobb értékre elkövetett lopás bűntettének kísérletét valósították-e meg. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a kísérlet és a befejezett bűncselekmény elhatárolásánál jelen esetben abból kell kiindulni, hogy a vádlottak kivétel nélkül iskolákba és azokhoz kapcsolódó intézményekbe törtek be, elsődlegesen pénz szerzése érdekében. Az pedig köztudott, hogy e helyeken – az asztalokban, szekrényekben közösségi célokat szolgáló, például a kirándulások céljára vagy az étkeztetésekre gyűjtött pénz csaknem mindig található. Jelentősebb összegeket pedig nyilvánvalóan a lemez- vagy páncélszekrényben őriznek.
Ilyen módon az a megállapítás helyes, hogy ahol a vádlottak csupán az íróasztalokat, a tanári asztalokat és a közcélú helyiségeket törték fel, ott szándékuk mindenképp 2000 forintot meghaladó, de nem jelentősebb, tehát 10 000 forintot el nem érő összeg megszerzésére irányult, még ha ténylegesen csak 2000 forintnál kevesebbet találtak is. Ahol viszont már a páncél- vagy a vasiratszekrényt kísérelték meg feltörni, vagy törték fel ténylegesen, ott már 10 000 forintot meghaladó, azaz nagyobb érték megszerzésére irányult szándékuk, hiszen a gyakorlati élettapasztalat, sőt az ügyben szerzett tapasztalatok szerint is azokban, mint értékmegőrzést szolgáló berendezésekben többnyire jelentékeny, esetenként a 10 000 forintot sokszorosan meghaladó összeg volt található. Ebből kellett tehát kiindulni annak elhatárolásánál, hogy az egyes cselekmények mikor tekinthetők befejezettnek, avagy a lopás súlyosabban minősülő esete kísérletének, s a kísérlet kisebb vagy nagyobb értékre elkövetettnek értékelhető-e.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a vádlottak cselekményeinek minősítését ennek megfelelően megváltoztatta.
Így anyagi halmazatot állapított meg, amikor a vádlottak az iskolabetörés kapcsán a stúdió-berendezések megrongálásával 26 000 forint kárt okoztak. Az iskolastúdió hangosító berendezésének megrongálása ugyanis a pénzszerzésre irányuló lopással nem volt összefüggésbe hozható, miután ott pénzt nem tartanak, a berendezés eltulajdonítására pedig a vádlottak szándéka nem irányult. Egyebekben viszont a rongálást a dolog elleni erőszakként minősítő körülménynek tekintette, vagy halmazatban történő megállapítása esetén e minősítő körülményt mellőzte.
Mellőzte ugyanakkor a vádlottak külön felmentését a rongálás vádja alól. A lopásnál ugyanis a dolog elleni erőszak, mint minősítő körülmény a rongálást magában foglalja, annak megállapítása esetén a rongálás miatt emelt vád alóli felmentésnek sem lehet helye. Ilyen esetben a bíróság a rongálás tényét rögzíti, ezért csupán a jogi értékelés tekintetében tér el a vádtól, amikor azt nem önálló bűncselekménynek, hanem a lopás minősítő körülményének tekinti. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú ítélet felmentő rendelkezéseit, mint feleslegeseket mellőzte. [Legf. Bír. Katf. I. 379/1986. szám.].
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás