GK BH 1987/23
GK BH 87/01/23
1987.01.01.
Ha a tehergép jármű vezetője a küldemény kiszolgáltatásakor megtagadja a kárjegyzőkönyv felvételét, az átvevőnek módjában áll a kifogását a fuvarlevél megfelelő példányára – a küldemény átvételének elismerése mellett – rávezetni [1971. évi 3. sz. tvr-tel közzétett, a „Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről” szóló Egyezmény (CMR) 30. cikk 1. pont].
Az I. r. alperes, mint importbizományos fűzőhuzalt importált a felperes részére. A huzalmennyiséget tehergépkocsiban a II. r. alperes fuvarozta két tételben Magyarországra közvetlenül a felperes telepére. Az első küldemény kiszolgáltatására 1983. május 6-án, a második küldemény kiszolgáltatására 1983. augusztus 3-án került sor.
Az első küldeménnyel kapcsolatban két csomagolási eszközként használt hordó felborulása miatt a felperest 16 704 Ft, a második küldemény esetében két hordó felborulása miatt 54 320 Ft kár érte. A felperes ennek megfizetésére kérte vagylagosan kötelezni az alpereseket.
A perbe az Állami Biztosító a II. r. alperes pernyertessége érdekében beavatkozott, a közte és a II. r. alperes közti biztosítási szerződésből folyó kötelezettségeire hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet által készített szakvéleményben foglaltakat alapul véve arra a megállapításra jutott, hogy az első küldeményben csak egy hordóban sérült meg az áru, és ez a kár részben feladási okokra vezethető vissza, részben pedig arra, hogy a II. r. alperes gépkocsivezetője a rakodás során nem fejtette ki a tőle elvárható gondosságot. A második küldemény esetében viszont megállapítása szerint a felperes semmivel sem bizonyította, hogy a II. r. alperes a keresetben jelzett kárral szolgáltatta volna ki részére a küldeményt.
Mindezek folytán az elsőfokú bíróság az első küldemény tekintetében 4101 Ft kártérítésre kötelezte a II. r. alperest, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította, a második küldemény tekintetében pedig a keresetet teljes egészében elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be. A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által alapul vett tényállást elfogadta, és megállapította, hogy az abból levont következtetések is helyesek. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint indokainál fogva is helybenhagyta, következésképpen a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése értelmében a részletesebb indokolást az alábbiaktól eltekintve mellőzte. Az 1971. évi 3. sz. törvényerejű rendelettel közzétett, a „Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről” szóló egyezmény (CMR) 30. cikkének 1. pontja értelmében, amennyiben a címzett minden fenntartás nélkül veszi át a küldeményt a fuvarozótól, úgy vélelmezni kell, hogy az áru a kiszolgáltatáskor a fuvarlevélben leírt állapotban volt. A felperes a második küldemény esetében a fuvarlevelet minden megjegyzés nélkül aláírta, és csak másnap készíttetett tanácsi jegyzőkönyvet a kárról. Ilyen körülmények mellett helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes tulajdonképpen semmiféle bizonyítékkal nem rendelkezett arra nézve, hogy a sérülés a kiszolgáltatás pillanatában fennállott, illetve, hogy az nem a felperes tevékenységi körében keletkezett. Ezzel ellenkező tényállás megállapítására nem elegendő az a felperesi utalás, amely szerint a gépkocsivezető nem volt hajlandó kárjegyzőkönyvet felvenni. A felperes ugyanis a fuvarlevél megfelelő példányára kifogásait a küldemény átvételének elismerése mellett rávezethette volna. E tekintetben tehát az I. r. alperesnek sem lett volna módja a külföldi szállítóval szemben fellépni; ilyen bizonyítékok alapján a szállítóval szembeni igény-érvényesítésnek nem lett volna értelme. (Legf. Bír. Gf. III. 30 167/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás