BK BH 1987/230
BK BH 87/07/230
1987.07.01.
A kábító hatású anyag (ragasztó) kóros élvezetére rábírni törekvés tartalmilag eredménytelen felbujtói tevékenységgel valósul meg [Btk. 283. §]
Az elsőfokú bíróság a II. r. vádlottat társtettesként elkövetett kóros szenvedélykeltés vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt főbüntetésül 8 hónapi szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádbeli napon fiatalokból álló társaság volt együtt, köztük volt a 15 éves sértett leány is. Szórakozás közben többen – így a II. r. vádlott is – zacskóból benzint lélegeztek be.
A fk. I. r. vádlott oda érkezve közölte, hogy ő nem szeret így „szipózni”, a javaslatára többen pénzt adtak össze, és ezen „Palma” ragasztót vásárolt. Amikor visszaérkezett, a társaság egy közeli bokros helyre vonult, és a sértett kivételével – aki pénzt sem adott a vásárláshoz – nylonzacskóból „szipózni” kezdett.
A II. r. vádlott unszolni kezdte a sértettet, hogy próbálja ki ő is a „szipózást”. Amikor a lány ez ellen tiltakozott, akkor a II. r. vádlott a saját nylonzacskóját tartotta az orra alá, és így próbálta őt rávenni arra, hogy csatlakozzék a többiekhez. A sértett azonban továbbra is tiltakozott, sőt a barátnője kezéből is kivette a ragasztót tartalmazó zacskót. Ebbe azonban ezután néhányszor beleszippantott.
A II. r. vádlott végül is a társaság egyik tagjának határozott fellépésére hagyott fel a sértett biztatásával.
A megalapozott tényállásból okszerűen volt következtetés vonható a II. r. vádlott bűnösségére.
A felmentést célzó fellebbezések így nem vezethettek eredményre.
A megyei bíróság a cselekmény jogi minősítését törvényesnek találta, de a vád tárgyává tett vétség törvényi tényállását a II. r. vádlott egyedül valósította meg, így nem társtettesként, hanem tettesként [Btk. 20. § (1) bek.] tartozik felelősséggel.
A minősítést illetően a megyei bíróság mindenekelőtt azt emeli ki, hogy a „Palma” ragasztó nem tartozik a „kóros élvezetre alkalmas kábítószer” körébe, annak fogalma alá. Ennek folytán a Btk. 282. §-a szerinti jogi értékelés eleve nem jöhetett szóba (BJD 9138. sz.).
A Btk. 283. §-a a 282. §-hoz képest lényegében kisegítő jellegű. Az ebben meghatározott vétséget az követi el, aki kábító hatású anyag vagy szer kóros élvezetéhez segítséget nyújt tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek, vagy őt arra rábírni törekszik.
A jogi szabályozásból egyértelműen következik, hogy csak olyan anyagról, szerről lehet itt szó, amely a „kóros élvezetre alkalmas kábítószer” körén kívül esik. A bűncselekmény passzív alanya pedig olyan tizennyolcadik életévét be nem töltött személy is lehet, aki nem kiskorú (mert férjhez ment).
Az elkövetési magatartás kétféle: a – bármilyen tényleges – segítségnyújtás, illetve a rábírni törekvés.
A segítségnyújtás fizikai, avagy pszichikai jellegű segítésben egyaránt megvalósulhat. Így segítséget nyújt az, aki a sértettnek kábító hatású anyagot ad vagy megszerez [BH 1986/126. sz.], de az is, aki ezek használatára kioktatja, illetve aki őt a használatra – eredményesen – rábírja.
A rábírni törekvés büntetőjogi rendszerbeli helyét tekintve eredménytelen felbujtás. A tizennyolcadik életévét be nem töltött személy egészségi, erkölcsi fejlődéséhez fűződő rendkívüli érdek tette szükségessé, hogy eme – az előbbiekhez képest kisebb tárgyi súlyt képviselő – tevékenység is büntetendő legyen.
A büntetés kiszabása során a városi bíróság helyesen ismerte fel; hogy – az alternatív büntetési tétel ellenére – a többszörös visszaeső II. r. vádlottal szemben csak szabadságvesztés kiszabása jöhetett szóba.
A bűnösségi körülmények közül csak egyet értékelt: súlyosítóként vette figyelembe a feltételes szabadság alatti elkövetést.
A megyei bíróság a vádlott terhére látta figyelembe jövőnek a hasonló cselekmények elszaporodott voltát. Ugyanakkor enyhítőként volt értékelendő a 21 éves vádlott fiatal felnőtt volta és különösen az, hogy rábírása kisebb intenzitású és szinte eredmény nélküli volt. Ez a cselekmény tényleges tárgyi súlyát lényegesen csökkenti.
A megyei bíróság az enyhítő körülmények nyomatékára figyelemmel a főbüntetést a többszörös visszaesőkre irányadó minimumra látta leszállítandónak, ezért a szabadságvesztést 6 hónapra enyhítette.
Az indokoltan alkalmazott mellékbüntetést nem érintette.
Az elsőfokú bíróság elmulasztotta a korábbi feltételes szabadság megszüntetését, bár az alatta történt elkövetést – az említettek szerint – súlyosítóként értékelte. A megyei bíróság ezt a mulasztást pótolta, ugyanis ezt a rendelkezést a súlyosítási, tilalom nem zárja ki. (Fejér Megyei Bíróság Fkf. 314/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás