BK BH 1987/233
BK BH 87/07/233
1987.07.01.
A hűtlen kezelés megalapozatlan megállapítása szerződéses üzemeltetés esetén [Btk. 319. § (1) bek.]
A városi bíróság a terheltet jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztette – 1 évi szabadságvesztésre ítélte.
Az ítéleti tényállás lényege a következő.
A terhelt szerződés alapján üzemeltetésre átvette az ÁFÉSZ vegyes-áru boltját 98 363,49 forint értékű forgóeszközzel, ebből 9793 forint értékű forgóeszközt megvásárolt, a meg nem vásárolt forgóeszközök használatáért a 3 évre 33 249 forint használati díj megfizetését vállalta, havi 924 forintos összegű törlesztéssel. Havonta kellett továbbá fizetnie a 7500 forint üzemeltetési díjat, ezen felül őt terhelték a rezsiköltségek (villany- és telefonszámla, fuvarköltségek stb.). A terhelt az ÁFÉSZ nevében annak bélyegzőjével készpénz nélkül is vásárolhatott árut, és vállalta, hogy azok ellenértékét átutalás útján 5 napon belül megfizeti a szövetkezetnek. A terheltnek tehát 5 naponként áruforgalmi elszámolási jelentést (tablót) kellett készítenie az ilyen áruk beszerzéséről és az ellenértékek befizetéséről.
A terhelt az üzletet az élettársával közösen üzemeltette. A tablók elkészítésével az ÁFÉSZ könyvelőjét bízta meg.
A terhelt bizonyos összegű készpénzét is befektette az üzletbe. Kölcsönkért pénzből egy tehergépkocsit vásárolt, és azzal nemcsak a saját beszerzéseit végezte, hanem másoknak is fuvarozott, ily módon havonta kb. 2000 forint jövedelme származott.
1983 márciusától a terhelt az ÁFÉSZ bélyegzőjével vásárolt áruk értékét nem fizette be hiánytalanul. Július havától elszámolási hiánya ugrásszerűen nőtt, és október végén már 360 000 forint volt a ki nem egyenlített tartozása.
1983 nyarától tablózási kötelezettségét is elmulasztva, többször nem jelentette vásárlásait 5 napon belül az ÁFÉSZ-nek, a számlákat nem adta át idejében tablózásra S. M-nénak.
1983 októberében az ÁFÉSZ elnöke felhívására sem rendezte a terhelt a tartozásait. Ezért november elején megvonták tőle a készpénz nélküli vásárlás lehetőségét, és november 15-én azonnali hatállyal felmondtak neki, és leltározást rendeltek el.
A leltár szerint a terhelt végleges elszámolási hiánya 219 546,60 forint volt. Ennek zöme abból adódott, hogy az ÁFÉSZ bélyegzőjével vásárolt áruk ellenértékét nem térítette meg. A használt álló- és forgóeszközöket hiánytalanul visszaadta. Az időarányos átalánydíj meg nem fizetése és egyéb jogcímen csak kisebb tartozása állott fenn.
A mintegy 220 000 forint leltárhiány okát nem lehetett megállapítani. A boltban betörés nem történt, a terhelt bolti lopást nem észlelt. A terhelt életvitele sem volt költekező, nincs adat arra, hogy saját részére nagyobb összegben vásárolt valamit, vagy más kiadásai lettek volna.
A szóban forgó vegyesboltban az 1983 előtti tíz évben ritkán volt leltárhiány, s ha volt is, az soha nem haladta meg a 10 000 forintot. A terhelttel kötött szerződés felbontása után 1984-ben a vegyesbolt nyereségesen működött.
1983. január és november között a terhelt 2 786 888 forint forgalmat bonyolított le, a készpénzes vásárlásaival beszerzett áruk forgalma nélkül. Ebből a forgalomból a kereskedelmi árrés címen 265 277 forint bevétele volt. Kiadásai (havi 3000 forintos eszmei munkabért is figyelembe véve) kerekítve 200 000 forintot tettek ki, tehát 65 277 forint nyereségének kellett volna maradnia.
Az ítélet jogi indokolása szerint az ÁFÉSZ bélyegzőjével beszerzett áruk a terhelt szempontjából idegen vagyonnak tekintendők. E vagyonkezelés szabályait a terhelt megszegte, amikor késve terhelte magát számlákkal. Ilyen módon érte el, hogy az ÁFÉSZ nem ismerte a tényleges vásárlásait. E kötelezettségszegés és az ÁFÉSZ-t a leltárhiány folytán ért vesztesége között okozati összefüggés van. Ha a terhelt szerződési kötelezettségének megfelelően 5 naponként megfizeti az ÁFÉSZ bélyegzőjével vásárolt áruk értékét, illetve 5 naponként a valóságnak megfelelően jelenti a vásárlásokat, úgy az ÁFÉSZ előbb észlelte volna a valós helyzetet, és felbontotta volna a szerződést, mielőtt jelentős vagyoni hátrány éri.
A másodfokon eljáró megyei bíróság ítéletével a terhelt cselekményét nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősítette. A szabadságvesztést – halmazati büntetésnek tekintve – 8 hónapra leszállította.
A másodfokú bíróság megállapítása szerint a tényállás megalapozott. A cselekményt azonban az elsőfokú bíróságtól eltérően minősítette.
Rámutatott, hogy a 220 000 forintos hiány valójában nem leltárhiány, hanem olyan elszámolási hiány, amelynek okát nem lehetett megállapítani. Az elszámolási hiány ténye azonban önmagában nem alkalmas a hűtlen kezelés bűntettének megállapítására. Az a terhelti magatartás ugyanis, hogy nem terhelte be magát a hitelben vásárolt áruk értékével – azt csak késedelmesen tette – nem oka az elszámolási hiánynak, és az nem volt alkalmas arra, hogy a terhelt mentesüljön a szövetkezet bélyegzőjének használatával vásárolt áruk ellenértékének kifizetése alól. Az elszámolási hiány alapösszegére nézve a hűtlen kezelés bűntette nem állapítható meg, ezt a bűnösség köréből ki kellett rekeszteni.
Ezzel szemben a terheltnek az a magatartása, hogy az elszámolási tablókon mellőzte az 5 napon belüli beterhelést a hitelben vásárolt árukkal, és az ennek folytán hamissá vált tablót fel is használta, magánokirat-hamisítást valósít meg.
Ezen felül a terheltnek, mint vagyonkezelőnek az a szándékos kötelezettség-szegése, hogy a hitelben vásárolt áruk ellenértékét határidőben nem fizette meg, a szövetkezetnek vagyoni hátrányt okozott. A vagyoni hátrány abban jelentkezett, hogy a szövetkezet jelentős összegekhez csak késedelmesen jutott hozzá, és az alatt a pénzt nem használhatta. Ami az elmaradt haszon összegszerűségét illeti, a másodfokú bíróság az 1983 nyarától november 15-ig eltelt időt a késleltetett összegek befizetését és az elszámolási hiány összegét figyelembe véve azt látta megállapíthatónak, hogy a szövetkezet elmaradt haszna a 10 000 forintot meghaladta, de a 100 000 forintot nem érte el.
Mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság ítélete ellen azok megalapozatlansága és törvénysértő volta miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az eljárt bíróságok téves jogi álláspontjuk folytán a tényállás nem derítették fel kellően, az hiányos, ennélfogva az alább kifejtettek miatt megalapozatlan.
A szerződéses üzemeltetés keretében az üzletvezető a nem készpénz ellenében történt árubeszerzés során birtokába került árun, illetőleg annak ellenértékén nem szerez tulajdont – az társadalmi tulajdonban marad –, és az üzletvezető csak a jogszabályok és a szerződés alapján őt terhelő kötelezettségek teljesítése után fennmaradó jövedelemmel rendelkezik szabadon. Ezért olyan esetben, amikor az üzletvezető az ilyen árut, illetve az annak értékesítéséből származó pénzt eltulajdonítja, majd azzal az üzletviteltől eltérően sajátjaként rendelkezik, a sikkasztás bűntettét követi el.
Minthogy a jelen ügyben a tényállás szerint a terhelt elszámolási hiánya túlnyomórészt abból adódott, hogy a készpénzfizetés nélkül vásárolt áruk ellenértékét nem fizette meg, fel kell deríteni, hogy ez a hiány nem abból keletkezett-e, hogy az áruk ellenértékét eltulajdonította. Ez esetben a cselekmény sikkasztást valósít meg.
Az eljárt bíróságok ítéletükben leszögezik, hogy az elszámolási hiány oka nem állapítható meg, de erre nézve indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget.
A jogerős ítélet figyelmen kívül hagyja azokat a tényeket, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a terhelt a nem készpénzzel vásárolt áruk ellenértékét eltulajdonította. Ilyen tények különösen a következők:
a) A leltározáskor sem az árukat, sem ellenértéküket nem találták meg. Az üzletben kizárólag a terhelt és élettársa dolgozott. Nincs adat arra, hogy betörés, bolti lopás vagy egyéb külső okok okozták volna az elszámolási hiányt. Az előző 10 év alatt soha nem volt az üzletben jelentősebb leltárhiány.
b) Az üzletnek a szakértői vélemény szerint – amelyet az ítélet is elfogadott – nyereségesnek kellett lennie. Ezt támasztja alá, hogy a terhelttel kötött szerződés felbontása után is nyereségesen működtették.
E tényekből okszerűen lehet olyan következtetést levonni, hogy az elszámolási hiány abból keletkezett, hogy a terhelt a nem készpénzre vásárolt áruk ellenértékét eltulajdonította. Rá kell mutatni; egymagában az a körülmény, hogy a terhelt nem folytatott költekező életmódot, vagy nem állapítható meg, hogy nagyobb kiadásai lettek volna, még nem alkalmas az említett következtetés megcáfolására, ugyanis a pénzösszegeket ezek ellenére eltulajdoníthatta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megalapozatlanságot és törvénysértést megállapította, a törvényességi óvással megtámadott határozatokat hatályon kívül helyezte, és az ügyet új eljárásra a korábban eljárt városi bírósághoz visszaküldte.
Az új eljárás során a fentebb kifejtetteket is figyelembe véve, szükség szerint újabb kiegészítő szakvélemény beszerzése után az elsőfokú bíróságnak ismételten meg kell kísérelnie annak tisztázását, hogy a készpénz nélkül vásárolt áruk ellenértékét a terhelt miért nem fizette be.
Ha a tények alapján az elszámolási hiány keletkezésének egyéb lehetőségei kizárhatók, a bíróságnak vizsgálnia kell olyan ténybeli következtetés levonásának a lehetőségét, hogy a terhelt az áruk ellenértékét eltulajdonította, és a vizsgálat eredményéről az ítélet indokolásában kellő megalapozottsággal számot kell adnia. Csak így lesz a bíróság abban a helyzetben, hogy állást foglaljon a terhelt bűnösségének, és a cselekmény helyes minősítésének kérdésében. (B. törv. I. 976/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás