BK BH 1987/236
BK BH 87/07/236
1987.07.01.
A meghatalmazás hatálya – ellenkező megállapodás hiányában – az ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséig tart [Be 50. § (1) bek.].
A városi bíróság a terheltet rablás bűntette miatt 2 év 6 hónapi szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A terhelt és a meghatalmazott védőjének fellebbezése alapján a megyei bíróság az ügyben fellebbezési tárgyalást tartott, amelyen azonban a terhelt védelmét – immár kirendelés folytán – egy munkaközösségi tag látta el. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság végzése ellen eljárási szabálysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A nyomozati iratok között található okirat szerint a terhelt anyja már korábban meghatalmazást adott a helyi ügyvédi munkaközösségnek, személy szerint dr. E. T. ügyvédnek, hogy fiát az ellene rablás miatt indult büntető ügyben védőként képviselje.
Dr. E. T. már a nyomozás során is ellátta a terhelt védelmét, és védői minőségben részt vett a városi bíróságon tartott tárgyaláson is, ahol a kihirdetett ítélet ellen fellebbezést jelentett be.
Az elsőfokú tárgyalásról készült jegyzőkönyv dr. E. T. ügyvédet kirendelt védőként tünteti ugyan fel, és a bíróság a kirendelt védői díjat is felszámítatta, továbbá ezt bűnügyi költségként is megállapította, ám ez nyilvánvalóan téves. Az iratokban ugyanis semmi nyoma annak, hogy a terhelt a védőtől a meghatalmazást megvonta vagy a megbízás bármilyen más módon megszűnt volna. A védői meghatalmazás nem volt korlátozott tartalmú, ennélfogva az kiterjed a nyomozati szakra, továbbá az első- és másodfokú bírósági eljárásra egyaránt. A Be 50. §-ának (1) bekezdése szerint a meghatalmazás hatálya (ellenkező megállapodás hiányában) az ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséig tart. E szabályt egybevetve a Be 49. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel – mely szerint kötelező védelem esetén a hatóság akkor rendel ki védőt, ha a terheltnek nincs meghatalmazott védője – nem kétséges, hogy az eljárási törvénnyel ellentétesen intézkedett a megyei bíróság, amikor egyrészt a terhelt részére védőt rendelt ki, másrészt elmulasztotta a meghatalmazott védő tárgyalásra történő megidézését.
Az említett eljárási szabálysértés eredményeként a terheltnek a védelemhez fűződő – a Be 6. §-ában alapelvként meghatározott – joga sérelmet szenvedett, mivel el volt zárva attól a lehetőségtől, hogy az eljárás korábbi szakaszaiban mindvégig részt vett választott védője képviselje az érdekeit a fellebbezési tárgyaláson is. Emellett a meghatalmazott védő sem gyakorolhatta a Be 51. §-ában felsorolt, őt megillető jogokat, különös tekintettel arra, hogy a terhelt javára szólóan az elsőfokú ítélet ellen önálló fellebbezést jelentett be. Mindez pedig olyan súlyú eljárási szabálysértés, amely a másodfokú bíróság határozatát lényegesen befolyásolta.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság végzése törvénysértő, ezért a végzést hatályon kívül helyezte, és az ügyet új másodfokú eljárás lefolytatása céljából a megyei bírósághoz visszaküldte. [B. törv. II. 894/1986. szám].
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás