PK BH 1987/238
PK BH 87/07/238
1987.07.01.
I. A tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése tárgyában hozott földhivatali határozat nem tulajdonba vételt elrendelő, a Ptk. 120. §-a szerinti, hanem a tényleges birtokos ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzését megállapító határozat, mert a tulajdonszerzés az elbirtoklás tényével és nem annak bejegyzésével keletkezett [Ptk. 121. § (1) bek.; 1972. évi 31. sz. tvr. 37. § (1) bek., a) pont, és 38. §].
II. Az elbirtoklással bekövetkezett tulajdonszerzését megállapító határozat alapjául szolgáló jognyilatkozat érvénytelensége esetén az érvénytelenség megállapítása iránt határidő nélkül lehet keresetet előterjeszteni [1972. évi 31. sz. tvr. 31. § (1) bek.; Ptk. 234. §).
A felperes a tulajdonában állott ingatlan tulajdonjogát 1945-ben, illetve 1958-ban öröklés jogcímén szerezte meg.
Az I. r. alperes 1975-ben lépett az ingatlan birtokába, amikor is az annak korábbi, nem sajátjakénti használójától ingóként megvásárolta az ingatlanon a használó által létesített fából készült garázst.
Az ingatlan-nyilvántartás szerkesztése során 1980. július 21-én az I. r. alperes olyan nyilatkozatot tett, hogy az ingatlant, amelynek tulajdonosa ismeretlen helyen tartózkodik, 10 éve megszakítás nélkül sajátjaként birtokolja, erre tekintettel kéri a tulajdonjogának tényleges birtoklás jogcímén történő bejegyzését.
A fenti nyilatkozat és a birtoklás tényét, valamint a tulajdonos ismeretlen helyen tartózkodását tanúsító, az illetékes tanács által záradékolt igazolás alapján a földhivatal 1980. szeptember 3-án határozatot hozott, amely szerint az ingatlanra a „tulajdonjogot – tényleges birtoklás jogcímén – az I. r. alperes javára bejegyezte”. A határozatot a felperes részére a földhivatal nem kézbesítette.
Az I. r. alperes 1985. április 10-én az ingatlant leányának, a II. r. alperesnek ajándékozta. A tulajdonváltozás bejegyzése a szerződés alapján megtörtént.
A felperes 1986. február 24-én törlési keresetet terjesztett elő az alperesekkel szemben arra alapítottan, hogy a korábban nyilvántartott tulajdonjogát sértő, az I. r. alperes javára szóló tulajdonjog bejegyzés érvénytelen volt, mert az I. r. alperesi jogszerzés anyagi- és eljárásjogi feltételei nem állottak fenn, és ez az érvénytelenség kihat az ingyenesen szerző II. r. alperesre is.
Az alperesi ellenkérelem a kereset elutasítására irányult, az érvénytelenség tagadása mellett arra történő hivatkozással, hogy a kereset előterjesztése elkésett.
Az elsőfokú bíróság helyt adott a keresetnek, és akként rendelkezett, hogy az alperesek tűrni tartoznak a tulajdonjoguknak az ítélet alapján való törlését. A döntés indoklásaként az elsőfokú bíróság arra utalt, hogy az I. r. alperes birtoklási idejéhez a jogelőd birtoklását – annak „származtatott” jogcíme miatt – nem lehet hozzászámítani, így pedig az I. r. alperes sajátjakénti birtoklása a tulajdonjogának a bejegyzéséig nem érte el a megkívánt jogszerzési időt. Ezért, továbbá az I. r. alperes tulajdonszerzésének fennállott akadálya miatt helyesnek találta azt a felperesi jogi álláspontot, hogy az I. r. alperes tulajdonjogának bejegyzése érvénytelen volt.
Az elsőfokú bíróság a felperes törlési keresetét mindkét alperes vonatkozásában, határidőben előterjesztettnek tekintette. Kifejtett álláspontja az volt, hogy 1972. évi 31. számú tvr. (Iny. tvr.) 30. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti törlési per mind azzal szemben, akinek a tulajdonjogát tényleges birtoklás jogcímén jegyezték be, mind a későbbi ingyenes szerzővel szemben bármikor megindítható. Az Iny. tvr. 31. §-ának (1) bekezdése ugyanis annak kimondásával, hogy ha a tulajdoni bejegyzés hatósági határozaton alapul, akkor a törlési per addig indítható meg, amíg a határozat megtámadásának helye van, nem magát a sérelmezett bejegyzést eredményező földhivatali határozatot kívánta megtámadhatónak tekinteni, hanem egy olyan alaphatározatot, amelyen a tulajdonjog bejegyzését elrendelő földhivatali határozat alapul. Miután az Iny. tvr. 38. §-a szerinti tulajdonjog bejegyzésnek a tulajdonjogot keletkeztető külön határozati alapja nincs, a 31. § szerinti határidőket nincs mihez kapcsolni. Ebből pedig okszerűen az következik, hogy a törlési pernek a tényleges birtoklás címén szerzővel szemben ezért, a további ingyenes szerzővel szemben pedig a 31. § (2) bekezdése értelmében nincs megindítási határideje.
Az ítélet ellen a megyei főügyészség és a II. r. alperes terjesztett elő fellebbezést.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke a pert másodfokú elbírálásra a Pp 23/A. §-a alapján a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta.
A Legfőbb Ügyészség az ügyészi fellebbezést a jogi indokolása részbeni módosításával fenntartotta.
A bejelentett fellebbezések az elsőfokú ítélet megváltoztatása mellett a kereset elutasítására irányultak. A Legfőbb Ügyészség által fenntartott fellebbezés indokolása szerint azt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az Iny. tvr. 36-39. §-ai alkalmazásával hozott földhivatali határozat a bejegyzés alapjául szolgáló okirat – alaphatározat – nélkül hoz létre tulajdonváltozást. Tévedett azonban akkor, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy ilyen esetben a semmis jogügyleten alapuló bejegyzéshez hasonlóan a törlési per időbeli korlátozás nélkül megindítható. Ilyen törlési pernek az alapja ugyanis az lehet, hogy a bejegyzés tárgyában eljárt földhivatal a határozatát valamilyen anyagi vagy eljárási szabály megsértésével hozta meg, tehát maga a bejegyzést elrendelő határozat volt jogszabályt sértő. Az ilyen hiba kiküszöbölésére a fellebbezés és a felülvizsgálati kérelem szolgál, ezeknek a jogorvoslati formáknak az igénybevétele pedig az Iny. tvr. 23. §-ának (1) bekezdése és 25. §-ának (2) bekezdése szerinti határidőkhöz kötött. Oly módon, hogy az érdekelt a földhivatali határozat ellen anyagi vagy eljárási szabálysértésre hivatkozással törlési pert indít, ezt a határidőt megkerülni nem lehet. A felperes határidőn túl előterjesztett keresete tehát elutasítandó lett volna.
A II. r. alperes a fellebbezésében maga is a felperesi igény határidőn túli előterjesztésére, továbbá arra hivatkozott, hogy a tulajdonjoga jogszerűségében bízva az ingatlanon megvalósítani kívánt építkezéshez időközben jelentős kiadásokba bocsátkozott.
A felperesi ellenkérelem az indokai alapján helyesnek tartott elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezések megalapozatlanok.
A Legfelsőbb Bíróság abban a kérdésben, hogy az I. r. alperes tulajdonjogának bejegyzése – tényleges birtoklás jogcímén – a jogszerzéshez megkívánt sajátjakénti birtoklási idő letelte és a tulajdonszerzés akadálytalansága hiányában érvénytelen volt, mindenben egyetértett az elsőfokú bíróság ténybeli és jogi álláspontjával. Az igényérvényesítési határidő tekintetében a következőkre mutat rá.
Az Iny. tvr. 38. §-a szerinti bejegyzés feltétele a bejegyzett tulajdonos, illetve örökösei személyére vonatkozó, a (2) bekezdésben szabályozott rendelkezések megvalósulása mellett a 10 éves sajátjakénti, megszakítás nélküli birtoklás, azzal, hogy a rendelkezésre álló adatok az elbirtoklás útján történő tulajdonszerzést nem zárják ki.
A földhivatal tehát a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzésénél vizsgálja a 38. § (2) bekezdése szerinti feltételek fennállását, valamint azt, hogy az igazolt tényleges birtoklásnak letelt-e az elbirtokláshoz szükséges megszakítás nélküli 10 éves határideje, és ha igen, ez a 10 éves birtoklás sajátjakénti birtoklás volt-e. Ha az elbirtoklás útján való tulajdonszerzést a rendelkezésre álló adatok (pl. tulajdonszerzési akadály fennállása) nem zárják ki, és az iratok alapján az állapítható meg, hogy az elbirtoklásnak a Ptk. 121. §-a (1) bekezdése szerinti anyagi jogi feltételei megvalósultak, a földhivatalt az a kötelezettség terheli, hogy az ingatlan-nyilvántartásba a tényleges birtokos tulajdonjogát bejegyezze.
Ez a határozat azonban nem tulajdonba vételt elrendelő, a Ptk. 120 §-a szerinti, hanem a tényleges birtokos ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzését megállapító határozat, mert a tulajdonszerzés az elbirtoklás tényével és nem annak bejegyzésével keletkezett.
Ez a határozat azon túl, hogy a 38. § (2) bekezdése szerinti feltételek fennállását, valamint az Iny. tvr. 41. §-ának (2) bekezdése szerinti, a 27/1972. (XII. 31.) MÉM. sz. rendelet (Iny. Vhr.) 137-138. §-aiban szabályozott engedélyek megadását tanúsító hatósági igazolásokon alapul, feltételezi a tényleges birtokos olyan egyoldalú jognyilatkozatát, amely az elbirtoklás anyagi feltételeinek megvalósulását állítja. A határozatnak így jognyilatkozati alapja van, ez a jognyilatkozati alap a tényleges birtokosnak az az egyoldalú előadása, hogy az elbirtoklása, amely tulajdonszerzési akadályba nem ütközött, bekövetkezett.
Az ezen alapuló és csupán megállapító jellegű földhivatali határozattal okozott érdek- és jogsérelem nem peres eljárásban – az erre nyitva álló határidők betartása mellett – akkor orvosolható, ha magából a tényleges birtokos egyoldalú nyilatkozatából és a megkívánt hatósági igazolásokból kitűnik, hogy az elbirtoklás anyagi jogi, illetve az Iny. tvr. 38. §-ának (2) bekezdése szerinti egyéb feltételei nem valósultak meg, vagy ezeket a feltételeket (pl. a tulajdonszerzés akadálytalanságát) a földhivatal – eljárási szabályt sértve – nem vizsgálta. Ha azonban az iratokból valamennyi megkívánt igazolás beszerzése ellenére sem tűnik ki az elbirtoklás megállapíthatóságának kizárt volta, mert a tényleges birtokos – jóllehet a birtoklása nem volt 10 évi, szakadatlan és sajátjakénti birtokolás – a bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozatában ezt állítja, az ezen alapuló megállapító határozattal okozott jogsérelem peren kívüli eljárásban nem, hanem az Iny. tvr. 30. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti kereset előterjesztése esetén orvosolható.
Ezt a keresetet azzal szemben, akinek az elbirtoklással bekövetkezett tulajdonszerzését a földhivatal megállapította, a megállapító határozat alapjául szolgáló jognyilatkozat érvénytelenségének a megállapíthatóságáig lehet előterjeszteni [Iny. tvr. 31. § (1) bek.]
Ha a jognyilatkozat jogszabályba ütközőként a Ptk. 199. §-ára tekintettel a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis, erre a semmis jognyilatkozat alapján tulajdonosként feltüntetett személlyel szemben a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése értelmében határidő nélkül lehet hivatkozni.
A későbbi jogszerző tekintetében a Iny. tvr. 31. §-ának (2) bekezdésében szabályozott – az ingatlan-nyilvántartási közhitelesség elvének védelmét szolgáló – határidők az ingyenes szerzővel szemben nem alkalmazhatók, így a jogelőd tulajdoni bejegyzésének eredeti érvénytelenségére alapított fenti, határidő nélküli igény vele szemben is bármikor érvényesíthető.
Mindezekre tekintettel helyes volt tehát az elsőfokú bíróság döntése, amellyel a bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozat anyagi jogi érvénytelensége alapján előterjesztett törlési keresetet időben benyújtottnak tekintette, és az eredeti tulajdoni állapot helyreállítását elrendelte.
A döntés helyességét a II. r. felperes időközbeni költekezése nem érintheti.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján rendelkezett a fellebbezési költség viseléséről. (Legf. Bír. Pf. I. 20 701/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás