PK BH 1987/242
PK BH 87/07/242
1987.07.01.
I. Az osztályos egyezség alkalmazásának szempontjai [PK 118. sz.].
II. Az örökhagyó halála után meghalt örökös hagyatéki ügyét a már folyamatban levő hagyatéki ügyhöz kell egyesíteni [Ptk. 673. §; 6/1958. (VII. 4.) IM sz. (He) 28. § (4) bek.].
M. János I. r. örökhagyó 1951. május 24-én, M. Jánosné II. r. örökhagyó 1954. november 24-én végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt. Az örökhagyók törvényes örökösei gyermekei: M. Márton, M. Mária, valamint M. András. Minthogy M. András 1977. január 30-án ugyancsak meghalt, utána gyermekei: M. András, M. János és M. József jogosultak örökölni.
Az I. és II. r. örökhagyó két gyermeke, továbbá M. András gyermekei 1985. június 10-én az állami közjegyzőnél bejelentették, hogy az I. és II. r. örökhagyók 1/4-1/4 részben tulajdonosai voltak a solymári 633 m2 területű, kert művelési ágú ingatlannak, valamint a solymári 636 m2 területű, kert művelési ágú ingatlannak. Tudomásuk szerint az I. és II. r. örökhagyó után a hagyatéki eljárás még nem volt lefolytatva. Bejelentették továbbá, hogy osztályos egyezséget kívánnak kötni oly módon, hogy az egész ingatlanhagyatékot M. József örökölje. Kérték egyben a hagyatékot tárgyalás nélkül átadni.
Az eljáró közjegyző végzésével felhívta M. József törvényes örököst: 5 nap alatt igazolja, hogy tulajdonszerzési korlátozás alatt nem áll. Ellenkező esetben, a nyilatkozatban foglalt egyezséget figyelmen kívül hagyja, és a hagyatékot a törvényes öröklés rendje szerint fogja átadni. A végzésre a törvényes örökösök bejelentették, hogy osztályos egyezséget kívánnak kötni, amely nem minősül élők közötti jogügyletnek, így álláspontjuk szerint „záradékolt ingatlanszerzési nyilatkozat nem szükséges”.
A közjegyző az ezt követően meghozott végzésével a fenti két ingatlanilletőségből álló hagyatékot a törvényes öröklés rendje szerint adta át az I. r. és a II. r. örökhagyó leszármazóinak. A végzés rögzíti, hogy az ingóságokat nem leltározták, hagyatéki terheket nem jelentettek be. A végzés indokolása utal arra, hogy „az örökösök egyezsége élők közötti jogügylet, nem minősül osztályos egyezségnek”, ezért a többlettulajdont szerző örököstárs ingatlanszerzési képességét az illetékes tanács által kiállított záradékolt nyilatkozattal köteles lett volna igazolni.
A megyei bíróság végzésével a közjegyző végzését helybenhagyta. A megyei bíróság kiemelte, hogy a 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet (He) 53. §-ának (4) bekezdése osztályos egyezségnek az olyan egyezséget tekinti, ahol a hagyatékban való részesedés mellett történik az örököstársak megegyezése, és csak az arányok nem vizsgálhatók. Az adott esetben azonban az egyezség szerint a hagyatéki vagyonnak a kizárólagos örököse M. József lett volna, így az egyezség nem minősül osztályos egyezségnek.
A jogerős hagyatékátadó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet (He) 50. §-ának (1) bekezdése szerint a hagyaték átadása kérdésében a tényállást hivatalból kell megállapítani. A He 52. §-ának (3) bekezdése értelmében a közjegyző köteles a feleknek a felmerülő jogi kérdésben útbaigazítást adni és gondoskodni arról, hogy a felek a tárgyaláson nyilatkozataikat azok jogkövetkezményeinek teljes ismeretében tegyék meg.
Ügyletértelmezési szabály, hogy a jogügyleteket tartalmuk szerint kell elbírálni.
A Legfelsőbb Bíróság PK 118. számú állásfoglalása értelmében a hagyatéki tárgyaláson létrejött osztályos egyezség az örököstársaknak olyan megállapodása, amelyben a törvény vagy végrendelet alapján rájuk szállt hagyaték megosztása tárgyában – a hagyaték megnyíltának időpontjára visszaható hatállyal – a törvényes vagy a végrendeleten alapuló öröklés rendjétől eltérően rendelkeznek. Az ilyen egyezség nem minősül élők között létrejött szerződéssel való átruházásnak, feltéve, hogy az örököstársak között a hagyatéki vagyontárgyakra vonatkozóan jön létre. Ha azonban az örököstársak a megállapodásukban öröklési kapcsolaton kívülálló személyt is bevonnak, vagy az osztályos egyezséget a hagyatékba nem tartozó vagyontárgyakra is kiterjesztik, ez az egyezség már élők között létrejött szerződéssel való átruházásnak minősül.
A törvényes örökösök írásbeli nyilatkozataiból kitűnik, hogy a szóban levő kert művelésű ingatlanilletőséget nem kívánták megörökölni, azt átengedték M. József örököstársuknak. Az örököstársaknak ez a nyilatkozata arra utal, hogy megállapodtak a hagyatéknak a törvényes öröklés rendjétől eltérő megöröklésére, és így ez a megállapodásuk osztályos egyezségnek minősülhet.
Az adott esetben azonban a rendelkezésre álló adatok alapján az örökösök egyezségi nyilatkozata nem bírálható el. Nincs ugyanis tisztázva, hogy az I. és II. r. örökhagyó hagyatékához egyéb vagyontárgyak – ingóságok, esetleg készpénz – nem tartoztak-e. Erre vonatkozóan a közjegyző a törvényes örökösöket nem nyilatkoztatta meg, csupán azt rögzítette, hogy „ingóságokat nem leltároztak”.
A közjegyző tehát akkor járt volna el helyesen, ha az osztályos egyezség feltételeiről a törvényes örökösöket tájékoztatja, egyben a hagyatéki vagyontárgyak körére és az abban való részesedésre megnyilatkoztatja őket. E nyilatkozatok birtokában lett volna lehetőség arra, hogy a törvényes örökösök osztályos egyezség kötésére irányuló nyilatkozatát érdemben elbírálja. A közjegyző azonban nem így járt el, ezért a jogerős hagyatékátadó végzés megalapozatlan.
A közjegyző eljárási szabályt is sértett, amikor az egyezség mellőzésével a hagyatékot a He 69. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak ellenére tárgyalás kitűzése nélkül adta át.
De törvényt sértett a közjegyző és a megyei bíróság akkor is, amikor az I. és II. r. örökhagyó hagyatékának 1/3 részét közvetlenül M. András leszármazóinak adta át.
A Ptk. 673. §-a értelmében az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg. Az örökös az öröklés megnyíltával a hagyatékot, illetőleg annak neki jutó részét vagy meghatározott tárgyát (örökség) – elfogadás vagy bármely más jogcselekmény nélkül – megszerzi.
A rendelkezésre álló adatok szerint M. András az I. és II. r. örökhagyó után halt meg 1977-ben, így a hagyatékuk 1/3 részét örökölte, az vagyonának a részévé vált, függetlenül attól, hogy a hagyatéki eljárás lefolytatására és a tulajdonjog bejegyzésére a nevezett életében került-e sor, vagy sem. M. András mint III. r. örökhagyó hagyatéki ügyét tehát – a He 28. §-ának (4) bekezdése értelmében – a már folyamatban levő hagyatéki ügyhöz kellett volna egyesíteni, és a hagyatéki (esetleg póthagyatéki) eljárást a nevezett után is le kellett volna folytatni. Ennek során elsősorban tisztázni kellett volna, hogy M. András után végintézkedés maradt-e, és így a hagyatékában a végintézkedés vagy a törvényes öröklés rendje szerint van-e helye öröklésnek. Jelentősége van annak is, hogy a nevezett után túlélő házastárs maradt-e. A túlélő házastársat ugyanis özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg az I. és II. r. örökhagyó megörökölt ingatlanhányadon is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős hagyatékátadó végzést a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a közjegyzőt új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 608/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás