GK BH 1987/246
GK BH 87/07/246
1987.07.01.
Sikeresen támadható meg az az általános szerződési feltétel, amely a vállalkozó részére bizonytalan időre köti ki az egységárak észrevételezésének jogát [Ptk. 209. § (1) bek.; 13/1982. (IV. 22.) MT sz. r. 6. §].
A felperes keresetében a Ptk. 209. §-ára hivatkozással annak megállapítását kérte, hogy az alperes maximált árformába tartozó építési szerződéseinek tartalmául szolgáló általános szerződési feltételek 2., 25/II/b. pontjai és 48. pontja indokolatlan előnyt biztosítanak az alperes részére, ezért a szerződési feltételek érvénytelenek.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a 13/1982. (IV. 22.) MT sz. rendelet alapján a vállalkozói díj az általános szerződési feltételekben írt módon meghatározottnak minősül, hiszen a szerződő felek megállapodtak a díj változásának lehetőségeiben, feltételeiben és mértékében. Állította, hogy az általános szerződési feltételek támadott pontjai jogszabályt nem sértenek, és indokolatlan egyoldalú előnyt sem biztosítanak. Közölte azonban, hogy a jövőben a támadott feltételeket nem fogja alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy az alperes általános építési szerződési feltételeinek a 2. pontja, a 25. pont II./b) pontja és a 48. pontja – annak utolsó mondatának kivételével – érvénytelenek. Az ítélet szerint az indokolatlan előnyt biztosító szerződési feltételek a következők.
A 2. pont szövege: „A fenti vállalkozói díj az észrevételezési eljárást követően a felek által, egyezően elfogadott összegre módosul”.
A 25. pont: „A szerződő felek megállapodtak abban, hogy a kivitelező vállalat rendelkezésére bocsátott tervdokumentációra vonatkozóan észrevételezését az alábbiak szerint teheti meg... II. Egységár-észrevételezését: ... b) a szerződéskötésre nem kötelezett munkáltatóknál az alvállalkozói és szállítói munkák kivételével 19 ... hó ... napig. A vállalkozó jogosult alvállalkozói, szállítói és egyéb közreműködői egységár-észrevételt a kézhezvételtől számított 30 napon belül az építtetőhöz jóváhagyás végett továbbítani. Az észrevételezés jóváhagyásának időtartama – építtető részéről – 30 nap. Kivitelező egységár-észrevételezését 7 pld-ban küldi meg az építtetőnek, amelyből 4 példányt az építtető cégszerűen, aláírásával ellátottan 30 napon belül jogvesztés terhével a kivitelezőhöz visszaküldeni köteles. Véleményeltérés esetén a felek a kivitelező kezdeményezése alapján egyeztetést tartanak”.
48. pont: „Felek megállapodnak abban, hogy a célszerűbb műszaki megoldás alapján készülő munkáknál jelentkező megtakarítás – újítási díjjal és az egyéb vonatkozó költségekkel csökkentett – összege a következők szerint oszlik meg: A célszerűbb műszaki megoldást kezdeményező szerződő felet a megtakarítás összegének 80 %-a, míg a hozzájárulást megadó felet a megtakarítás 20 %-a illeti meg. A felek az így megvalósuló munkarészeket az érvényes rendeleteknek megfelelően szabad áron számolják el”.
A bíróság rámutatott arra, hogy vannak olyan kényszerítő gazdasági körülmények, amelyek miatt a generálkivitelezői szerződés megkötésekor a végleges vállalkozói díjat még nem lehet mindig mindenre kiterjedően tisztázni és azt a szerződésben rögzíteni, hiszen a vállalkozó és a megrendelő sem láthat előre minden olyan körülményt, amely a gazdasági feltételek változásából bekövetkezhet, a lehetőségekhez képest reális vállalkozói díj meghatározása azonban a felektől elvárható. Erre tekintettel a 2. és a 25. (II/b) pontokban rögzített szerződési feltételek jogszabálysértők. Az alperes által hivatkozott 13/1982. (IV. 22.) MT sz. rendelet 6. §-a csak arra ad lehetőséget, hogy a szerződő felek a szerződésben rögzített díjat az árszabályozó rendelkezésekkel összhangban később módosítsák. A generálkivitelezőnek egyébként egyoldalú szerződésmódosításra lenne lehetősége, ami indokolatlan előny lenne.
A bíróság az általános szerződési feltételek 48. pontjával kapcsolatban többek között megállapította, hogy az a célszerűbb műszaki megoldás alapján jelentkező megtakarítás összegét a hatályos jogszabályokkal ellentétesen osztja fel, és ez szintén egyoldalú előnyt biztosít. A 48. pont utolsó mondata azonban azért nem jogszabálysértő, mert megfelel a 3/1980. (I. 19.) ÉVM-ÁH sz. rendeletben foglaltaknak.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy a 13/1982. (IV. 22.) MT sz. rendelet 6. §-a lehetőséget nyújt a felek számára arra, hogy az ún. ár-észrevételezési lehetőségben állapodjanak meg. Utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiumának 36. sz. állásfoglalása nem kívánta az ítéletben foglalt álláspontot elfogadni. Kérte ezért az ítélet megváltoztatásával az általános szerződési feltételek taralmának jogszerűségét megállapítani a szerződés 2. és 25/II/b. pontjai vonatkozásában. Azt nem vitatta, hogy a jogvesztés kikötése érvénytelen.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes által használt általános szerződési feltételeiben a megtámadott 2. és 25/II/b. pontokban rögzített kikötések indokolatlan előnyt biztosíthatnak az alperesnek. A 2. pontnak az a tartalma, hogy „a fenti vállalkozási díj az ár-észrevételezési eljárást követően a felek által egyezően elfogadott összegre módosul”, azt jelenti, hogy a felek a vállalkozói díjban nem állapodtak meg. Ebből viszont az következik, hogy a felek szerződése a díjban való megállapodás hiányában nem is jött létre. Ugyanez lenne a következménye a 25/II/b pontnak is.
A szerződési kötelezettség körén kívül a vállalkozó önállóan dönt abban a kérdésben, hogy a megrendelésre tesz-e ajánlatot. Az ajánlatnak azonban minden lényeges szerződési feltételre ki kell terjednie, így a vállalkozói díjra is. A vállalkozónak ajánlata megtétele előtt kell tisztáznia feltételeit, így azt is, hogy az alvállalkozókkal és más közreműködőkkel miképpen tud megállapodásra jutni. Ami e közreműködők szolgáltatásainak ellenértékét illeti, az ármaximális körében az alvállalkozókra is ez az árforma az irányadó. Az anyagár-változások kockázatáról pedig az árszabályozó rendelkezések a vállalkozó szempontjából is megfelelő intézkedéseket tartalmaznak.
Nem helytálló tehát az alperesnek az az állítása, hogy a különböző közreműködők ajánlata ismeretének hiánya teszi indokolttá a szerződéskötés teljesen bizonytalan időre való elodázását. Másrészről nem lehet a megrendelőket tetszés szerinti időre bizonytalan helyzetben tartani afelől, hogy létrejön-e a szerződés és milyen feltételekkel. Az indokolatlan előny abban nyilvánul meg, hogy a kérdéses általános szerződési feltételek mellett a vállalkozó tetszésére lenne bízva, hogy mikor, milyen lépéseket tesz a díjak tisztázása érdekében, és tulajdonképpen mindaddig a szerződési ajánlatát is függőben tartaná.
A fentiek szerint érdemben helyesen döntött az elsőfokú bíróság akkor, amikor a Ptk. 209. §-ára való hivatkozással mindenkire kiterjedő hatállyal kimondta, hogy az alperes által használt szerződési feltételek megtámadott pontjaiban szereplő feltételek érvénytelennek. Azok tehát általános szerződési feltételként az alperes szerződéseiben nem szerepelhetnek.
Előfordulhat azonban kivételes eset is, amikor a szerződés megkötésekor olyan helyzetben van a vállalkozó, hogy az alvállalkozóit nem is ismeri, és alvállalkozókkal kötött szerződés nélkül az árban való megállapodás és a kikötött áron való teljesítés a vállalkozó lényeges jogos érdekét sértené. Indokolt lehet olyan eseti megállapodás a megrendelővel, amely kilátásba helyezi a szerződésben megjelölt vállalkozói díjnak az alvállalkozói, szállító és egyéb közreműködő egységár-észrevétele figyelembevételével történő kialakítását. Mindez azonban nem változtat azon, hogy a fentiek általános szerződési feltételként nem szerepelhetnek.
A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – indokainak helyesbítésével – a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 30 732/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás