GK BH 1987/249
GK BH 87/07/249
1987.07.01.
A postai szolgáltatásokkal kapcsolatban nem lehet az alkalmazottért való kárfelelősség címén követelést támasztani, mert a posta, mint jogi személy kerül jogviszonyba a feladóval, és a küldemény kézbesítése során okozott kárért a külön jogszabályban korlátozott mértékig felelős [Ptk. 348. § (1) bek.; 1964. évi II. tv 14. § (1) bek., (2) bek. c) pont; 1/1966. (V. 15.) KPM sz. r-tel közzétett Postaszabályzat 92. § h) pont].
Az elsőfokú bíróság a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésére történő hivatkozással kártérítés címén 11 700 Ft és annak késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte az alperest. Ítéletében tényként állapította meg, hogy az alperes alkalmazottja munkaviszonyával összefüggésben kárt okozott a felperesnek oly módon, hogy a felperes által feladott tértivevényes levélpostai küldemény kézbesítése során elkövetett tévedése miatt a felperes joggal hihette, hogy a címzett a küldeményt megkapta, és a bizományi értékesítésre beadott árucikknek a szerződésben kikötött árnál alacsonyabb áron történő értékesítését nem kifogásolja. A megbízó azonban a küldeményt nem kapta meg, ezért a felperes 11 700 Ft-ot kényszerült részére megfizetni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. A postai kezelés szabálytalanságát nem vitatta, ellenben arra hivatkozott, hogy a vonatkozó jogszabályok értelmében az ún. közvetett károkért nem felel.
A fellebbezés alapos.
A felperes követelése a postai szolgáltatás nem megfelelő teljesítésével összefüggésben keletkezett kár megtérítésére irányult. A Magyar Posta és a postai szolgáltatást igénybe vevők jogait és kötelezettségeit, valamint a posta felelősségét külön jogszabály, a postáról és távközlésről szóló 1964. II. tv. tartalmazza. A felek jogviszonyának elbírálására tehát speciális jogszabály irányadó, ezért nem alkalmazhatók a Ptk. szabályai, különösen nem a szerződésen kívüli károkozásra vonatkozó azon rendelkezései, amelyek a harmadik személynek kárt okozó alkalmazott felelősségére vonatkoznak; ugyanis a posta, mint jogi személy került szerződéses kapcsolatba a felperessel. A hivatkozott törvény 14. §-ának (1) bekezdése, illetve (2) bekezdésének c) pontja értelmében a szolgáltatás nem vagy nem megfelelő teljesítése esetén sem felel a Magyar Posta a közvetett kárért, az elmaradt haszonért. Azonos rendelkezést tartalmaz az 1/1966. (V. 15.) KPM számú rendelettel kiadott Postaszabályzat 92. §-ának h) pontja, amely a kártérítési felelősség alól kivett esetek között sorolja fel a közvetett kárt. Mindebből tehát az következik, hogy a posta kártérítési felelőssége, amennyiben a szolgáltatást nem megfelelően teljesíti, csupán a küldemény igazolt, illetve névleges értéke erejéig áll fenn, a további ún. „tapadó” vagy közvetett károkért való felelősségét a törvény kizárja.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. I. 31 048/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás