25/1987. (VII. 28.) MT rendelet
25/1987. (VII. 28.) MT rendelet
a Magyar Népköztársaság 1 Kormánya és a Svéd Királyság Kormánya között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről szóló megállapodás kihirdetéséről2
2014.09.05.
1. § A Minisztertanács a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Svéd Királyság Kormánya között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről Stockholmban, 1987. évi április hó 21. napján aláírt megállapodást e rendelettel kihirdeti.
2. § A megállapodás hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
Megállapodás
a Magyar Népköztársaság Kormánya
és a Svéd Királyság Kormánya között
a beruházások elősegítéséről és kölcsönös
védelméről
a Magyar Népköztársaság Kormánya
és a Svéd Királyság Kormánya között
a beruházások elősegítéséről és kölcsönös
védelméről
A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Svéd Királyság Kormánya,
ATTÓL AZ ÓHAJTÓL VEZETVE, hogy fokozzák a két ország számára kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést és kedvező feltételeket teremtsenek az egyik Szerződő Fél beruházói által a másik Szerződő Fél területén megvalósuló beruházások számára,
FELISMERVE, hogy ezen beruházások elősegítése és védelme kedvez a két Szerződő Fél közötti gazdasági kapcsolatok bővítésének és ösztönzi a beruházási kezdeményezéseket,
AZ ALÁBBIAKBAN ÁLLAPODTAK MEG:
1. cikk
A Megállapodás szempontjából:
(1) A „beruházás” kifejezés minden olyan vagyoni értéket jelent, amely gazdasági tevékenységgel kapcsolatos és amelyet az egyik Szerződő Fél beruházói a másik Szerződő Fél területén fektettek be, feltéve, hogy a beruházást az utóbbi Szerződő Fél törvényeinek és rendelkezéseinek megfelelően valósították meg, és magában foglal különösen, de nem kizárólag:
a) ingó és ingatlan tulajdont, valamint minden egyéb vagyonjogot, mint a jelzálogjog, zálogjog, kézizálogjog, haszonélvezet és hasonló jogok;
b) részvényt és a vállalati érdekeltség egyéb formáit;
c) pénzre vagy gazdasági értékkel bíró bármely szolgáltatásra szóló követelést;
d) ipari tulajdonjogot, technikai eljárásokat, kereskedelmi neveket, know-how-t és más szellemi tulajdonjogot, valamint a good-will-t;
e) törvény vagy szerződés alapján nyújtott üzleti koncessziót, ideértve a természeti erőforrások kutatására, művelésére, kitermelésére vagy kiaknázására vonatkozó koncessziót.
(2) A „beruházó” kifejezés jelent:
a) bármely természetes személyt, aki az egyik Szerződő Fél törvénye szerint annak állampolgára;
b) bármely jogi személyt, amelyet az egyik Szerződő Fél törvényhozásának megfelelően alapítottak.
2. cikk
Amennyiben az egyik Szerződő Fél, teljes diszkrecionális jogkört gyakorolva, olyan jogi személy általi beruházást engedélyezett területén, amelyre az 1. cikk (2) bekezdés b) pontjának meghatározása nem terjed ki, amelyben azonban a részvények többsége a másik Szerződő Fél beruházójának tulajdonában van, az ilyen beruházásra a Megállapodás rendelkezései alkalmazandók.
3. cikk
(1) Mindegyik Szerződő Fél mindenkor igazságos és méltányos elbánásban részesíti a másik Szerződő Fél beruházóinak beruházásait, és nem akadályozza meg indokolatlan intézkedésekkel azok irányítását, fenntartását, használatát, élvezetét vagy a beruházás feletti rendelkezést.
(2) Mindegyik Szerződő Fél a külföldi beruházásokra vonatkozó általános politikájának megfelelően elősegíti a másik Szerződő Fél beruházói által a területén megvalósuló beruházásokat és törvényhozásának megfelelően engedélyezi az ilyen beruházásokat.
(3) A Szerződő Fél törvényeinek és rendelkezéseinek megfelelően létrehozott beruházások, amelynek területén azok megvalósultak, a Megállapodás teljes védelmét élvezik.
4. cikk
(1) Egyik Szerződő Fél sem részesíti kedvezőtlenebb elbánásban a másik Szerződő Fél beruházóinak a területén levő beruházásait, mint amit harmadik állam beruházói által megvalósított beruházásoknak nyújt.
(2) Nem érintve e cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit, a Szerződő Fél
a) amely megállapodást kötött vámunió vagy szabadkereskedelmi övezet létrehozására, vagy
b) amely kölcsönös gazdasági segítségnyújtás céljából sokoldalú gazdasági együttműködési megállapodást kötött,
szabadon nyújthat előnyösebb elbánást azon állam vagy államok beruházóinak beruházásai számára, amelyek részesei a fent említett megállapodásoknak, vagy ezek közül egyes államok beruházóinak beruházásai számára.
(3) E cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit nem lehet úgy értelmezni, mint amelyek kötelezik az egyik Szerződő Felet, hogy terjessze ki a másik Szerződő Fél beruházóira azt a kedvezményes elbánást, előnyt vagy kiváltságot, amely bármely, kizárólag vagy főként adózásra vonatkozó nemzetközi megállapodás vagy megegyezés, illetőleg bármely kizárólag vagy főként adózásra vonatkozó belső törvényhozás alapján áll fenn.
5. cikk
(1) Egyik Szerződő Fél sem hoz olyan intézkedést, amely közvetlenül vagy közvetve megfosztaná a másik Szerződő Fél beruházóit beruházásaiktól, kivéve, ha az alábbi feltételek teljesülnek:
a) az intézkedéseket közérdekből és megfelelő törvényes eljárás keretében hozzák;
b) az intézkedések nem megkülönböztetőek; és
c) az intézkedéseket azonnali, megfelelő és tényleges kártalanítás fizetését előíró rendelkezések követik, a kártalanítás szabadon átutalható.
(2) E cikk (1) bekezdésének rendelkezései alkalmazandók a beruházásból származó folyó jövedelmekre, valamint felszámolás esetén, a felszámolásból származó bevételekre.
6. cikk
Bármelyik Szerződő Fél beruházói, akiknek beruházásai a másik Szerződő Fél területén háború vagy egyéb fegyveres összeütközés, forradalom, nemzeti szükségállapot, lázadás, felkelés vagy zendülés következtében kárt szenvednek, a helyreállítás, kártalanítás, kárpótlás vagy más rendezés tekintetében nem részesülnek kedvezőtlenebb elbánásban, mint amelyben harmadik állam beruházói részesülnek. Az ezekből eredő fizetések késedelem nélkül szabadon átutalhatók.
7. cikk
(1) Mindegyik Szerződő Fél törvényeinek és rendelkezéseinek megfelelően engedélyezni konvertibilis valutában a késedelem nélküli szabad átutalást:
a) a másik Szerződő Fél beruházói által megvalósított beruházásokból származó folyó jövedelmek, beleértve különösen, de nem kizárólag, a tőkehozadékot, a nyereséget, a kamatokat, az osztalékot, a jogdíjat vagy egyéb díjakat;
b) az olyan kölcsönök visszafizetésére szolgáló összegek, melyet mindkét Szerződő Fél beruházásnak ismert el;
c) a másik Szerződő Fél beruházója által megvalósított beruházás teljes vagy részleges felszámolásából származó bevételek; és
d) a területén megvalósuló beruházással kapcsolatosan a másik Szerződő Fél engedéllyel dolgozó állampolgárainak keresete
tekintetében.
(2) A Szerződő Felek e cikk (1) bekezdésében hivatkozott átutalások tekintetében nem nyújtanak kedvezőtlenebb elbánást, mint amelyben a harmadik állam beruházói által megvalósított beruházásokból származó átutalások részesülnek.
8. cikk
Amennyiben az egyik Szerződő Fél vagy annak egyik szerve a másik Szerződő Fél területén megvalósuló beruházással kapcsolatosan általa nyújtott garancia alapján az előbbi Szerződő Fél bármely beruházójának fizetést teljesít, az utóbbi Szerződő Fél, az előbbi Szerződő Fél 10. cikken alapuló jogainak sérelme nélkül, elismeri az ilyen beruházó jogainak és követeléseinek az előbbi Szerződő Félre vagy annak szervére történő átszállását, valamint az ilyen jogok és követelések tekintetében az előbbi Szerződő Fél vagy annak szervének jogutódlását.
9. cikk
A Megállapodás nem értelmezendő oly módon, hogy az bármiben is korlátozná az egyik Szerződő Fél beruházója által a nemzeti vagy nemzetközi jog alapján a másik Szerződő Fél területén élvezett jogokat és kedvezményeket.
10. cikk
(1) A Szerződő Felek között a Megállapodás értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban felmerülő vitákat, lehetőség szerint, a két Szerződő Fél kormánya közötti tárgyalások útján rendezik.
(2) Amennyiben a vita ily módon nem rendezhető a tárgyalásokra irányuló kérelem időpontjától számított hat hónapon belül, azt bármelyik Szerződő Fél kérésére választottbíróság elé terjesztik.
(3) A választottbíróságot minden egyes esetben a következő módon alakítják meg: mindegyik Szerződő Fél kijelöl egy-egy tagot és ez a két tag megállapodik a bíróság Elnökének személyére nézve egy harmadik állam állampolgárában, akit a két Szerződő Fél kormánya jelöl ki. A tagokat két hónapon belül, az Elnököt pedig négy hónapon belül kell kijelölni, attól az időponttól számítva, amikor az egyik Szerződő Fél értesítette a másik Szerződő Felet azon szándékáról, hogy a vitát választottbíróság elé terjeszti.
(4) Amennyiben e cikk (3) bekezdésében hivatkozott határidőket nem tartják be, bármelyik Szerződő Fél, egyéb megállapodás hiányában, felkéri a Nemzetközi Bíróság Elnökét a szükséges kijelölés megtételére.
(5) Amennyiben a Nemzetközi Bíróság Elnöke akadályoztatva van e cikk (4) bekezdésében jelzett feladatának ellátásában, vagy a Szerződő Felek egyikének állampolgára, az Alelnököt kérik fel a szükséges kijelölések megtételére. Amennyiben az Alelnök akadályoztatva van említett feladatának ellátásában, vagy a Szerződő Felek egyikének állampolgára, a Bíróság azon rangidős tagját kérik fel a szükséges kijelölések megtételére, aki nincs akadályoztatva, vagy a Szerződő Felek egyikének sem állampolgára.
(6) A választottbíróság határozatait szavazattöbbséggel hozza, a határozat végleges és kötelező a Szerződő Felekre nézve.
(7) Mindegyik Szerződő Fél viseli az általa kijelölt tag, valamint a választottbírósági eljárásbeli képviseletének költségeit. Az Elnök költségeit, valamint az egyéb költségeket a két Szerződő Fél egyenlő részben viseli, kivéve, ha a választottbíróság másként nem dönt. Minden egyéb vonatkozásban a választottbíróság eljárását maga a választottbíróság határozza meg.
11. cikk
(1) Mindegyik Szerződő Fél ezennel hozzájárul ahhoz, hogy a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja elé terjeszti az Állam és más államok természetes és jogi személyei közötti beruházási viták rendezéséről szóló 1965. március 18-i Egyezmény (a továbbiakban: „Washingtoni Egyezmény”) szerinti békéltető vagy választottbírósági eljárás útján való rendezés céljából a Megállapodás 5. cikke alapján az egyik Szerződő Fél és a másik Szerződő Fél beruházója között az utóbbi által az előbbi területén megvalósított beruházással kapcsolatban felmerülő jogvitákat. Amennyiben a vitában álló felek véleménye eltér a tekintetben, hogy a békéltető vagy a választottbírósági eljárás-e a megfelelőbb rendezési mód, a beruházó lesz jogosult választani.
(2) Az e cikk (1) bekezdésében nem hivatkozott, az egyik Szerződő Fél és a másik Szerződő Fél beruházója között az utóbbi által az előbbi területén megvalósított beruházással kapcsolatban felmerülő viták esetén, feltéve, ha a vitában álló felek ilyen alávetésben megállapodtak, a vitákat a Washingtoni Egyezmény alapján a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja elé terjesztik békéltető vagy választottbírósági eljárás útján való rendezés céljából.
(3) E cikk szempontjából azt a jogi személyt, amelyet az egyik Szerződő Fél törvényhozásának megfelelően alapítottak, és amelyben a vita felmerülését megelőzően a részvények többsége a másik Szerződő Fél beruházóinak tulajdonában van, a Washingtoni Egyezmény 25. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a másik Szerződő Fél beruházójaként kell kezelni.
12. cikk
A Megállapodás rendelkezéseit az egyik Szerződő Fél beruházója által a másik Szerződő Fél területén 1972. december 31. után létrehozott beruházásokra kell alkalmazni.
13. cikk
A Szerződő Felek képviselői, szükség esetén, összeülnek annak érdekében, hogy áttekintsék a Megállapodás végrehajtását. Az ilyen tanácskozásokra az egyik Szerződő Fél javaslatára, diplomáciai úton egyeztetett helyen és időben kerül sor.
14. cikk
(1) A Megállapodás aláírásakor lép hatályba.
(2) A Megállapodást húszéves időszakra kötötték. Feltéve, ha a Megállapodást nem mondják fel ezen időszak lejárta előtt legalább hat hónappal, a Megállapodás hatálya határozatlan időtartamra meghosszabbodik. Ebben az esetben bármelyik Szerződő Fél felmondhatja a Megállapodást legalább hat hónappal korábban kelt előzetes értesítéssel.
(3) Azon beruházások tekintetében, amelyeket a Megállapodás hatályának lejárta előtt létesítettek, a Megállapodás hatályának lejártától számított további húsz évre az 1-13. cikkek rendelkezéseit alkalmazni kell.
Készült Stockholmban, 1987. április 21-én, két eredeti példányban, angol nyelven.
(Aláírások.)
Stockholm, 1987. április 21.
a Magyar Népköztársaság
külügyminisztere
Uram,
Hivatkozással a Svéd Királyság Kormánya és a Magyar Népköztársaság Kormánya között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről kötött Megállapodásra, Svédország Kormánya nevében van szerencsém javasolni, hogy a Svédország által 1965. augusztus 27-én Elefántcsontparttal, 1966. április 2-án Madagaszkárral, 1967. február 24-én Szenegállal kötött Kereskedelmi Megállapodás alapján a beruházóknak nyújtott elbánást ne lehessen alapul venni a Svédország és Magyarország közötti Megállapodás 4. cikke szerinti legnagyobb kedvezményes elbánás szempontjából.
Amennyiben ez a javaslat elfogadható a Magyar Népköztársaság Kormánya számára, van szerencsém javasolni, hogy ez a levél és az arra adott válasz megállapodást képezzen ebben a kérdésben.
Fogadja Uram legmélyebb nagyrabecsülésem kifejezését.
a Svéd Királyság
külügyminiszter-helyettese
külügyminiszter-helyettese
Stockholm, 1987. április 21.
a Svéd Királyság
külügyminiszter-helyettese
Asszonyom,
Van szerencsém igazolni az Ön 1987. április 21-én kelt levelének vételét, amelynek tartalma a következő:
„Hivatkozással a Svéd Királyság Kormánya és a Magyar Népköztársaság Kormánya között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről kötött Megállapodásra, Svédország Kormánya nevében van szerencsém javasolni, hogy a Svédország által 1965. augusztus 27-én Elefántcsontparttal, 1966. április 2-án Madagaszkárral, 1967. február 24-én Szenegállal kötött Kereskedelmi Megállapodás alapján a beruházóknak nyújtott elbánást ne lehessen alapul venni a Svédország és Magyarország közötti Megállapodás 4. cikke szerinti legnagyobb kedvezményes elbánás szempontjából.
Amennyiben ez a javaslat elfogadható a Magyar Népköztársaság Kormánya számára, van szerencsém javasolni, hogy ez a levél és az arra adott válasz megállapodást képezzen ebben a kérdésben.”
Van szerencsém megerősíteni, hogy az Ön javaslata elfogadható a Magyar Népköztársaság Kormánya számára, valamint azt, hogy az Ön levele és ez a válasz megállapodást képez ebben a kérdésben.
Fogadja Asszonyom legmélyebb nagyrabecsülésem kifejezését.
külügyminiszter
3. § (1) E rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1987. április 21-étől kezdődően kell alkalmazni.
(2)3 A rendelet végrehajtásáról a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokért felelős miniszter gondoskodik.
1
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.
2
A rendeletet a 2021. évi XXX. törvény 6. §-a hatályon kívül helyezte 2021. június 30. napjával.
3
A 3. § (2) bekezdése a 221/2014. (IX. 4.) Korm. rendelet 100. §-a szerint módosított szöveg.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás