GK BH 1987/250
GK BH 87/07/250
1987.07.01.
Gazdálkodó szervezetek között a fizetési kötelezettséget – jogszabályeltérő rendelkezése vagy más fizetési módban történt megállapodás hiányában – átutalással kell teljesíteni [408/1976. (PK 23.) MNB tájékoztató 36. pont].
A felperes 208 000 Ft-ra és kamatára fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes ellen, mert az az iparcikkboltjában vásárolt ezer-ezer pár munkavédelmi kesztyű ellenértékéről szóló számláit nem egyenlítette ki.
Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban az alperes egyfelől arra hivatkozott, hogy a számlát nem kapta meg, másfelől pedig arra, hogy a felperesnek a követelést beszedési megbízással kellett volna érvényesítenie.
Időközben az alperes a főkövetelést kiegyenlítette, ezért a felperes a keresetét a késedelmi kamatokra szállította le.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a leszállított keresettel egyezően 14 018 Ft késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az alperes dolgozója a számlákat átvette, amelyek a fizetés teljesítéséhez szükséges egyéb adatok mellett tartalmazták a fizetés módjára vonatkozó rendelkezést is. E szerint az alperesnek a számlaköveteléseket átutalással kellett volna teljesítenie. Miután az alperes fizetési kötelezettségének késedelmesen tett eleget, a követelt késedelmi kamatot meg kell fizetnie.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Fenntartotta azt a korábbi álláspontját, amely szerint a felperesnek a számlakövetelést – a gyakorlatnak megfelelően – beszedési megbízással kellett volna érvényesítenie. Ebből következően fizetési késedelembe nem esett, és a bírói út igénybevétele is indokolatlan volt.
A fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság a Pp 206. §-a (1) bekezdésének megfelelően rögzített tényállás alapulvételével, a per anyagának, különösen pedig a feleknek a fizetés módjára vonatkozó megállapodását tartalmazó számlák adatainak helyes értékelésével, jogszabálysértés nélkül hozta meg az alperest marasztaló határozatát. Ezzel szemben az alperes – amellett, hogy megismételte az alapeljárásban már kifejtett álláspontját – a fellebbezés során sem terjesztett elő olyan további bizonyítékot, amely az elsőfokú ítélet megváltoztatását, illetve más határozat hozatalát indokolná.
Az alkalmazandó fizetési módra vonatkozó alperesi érveléssel kapcsolatban az elsőfokú ítélet indokolásán túlmenően meg kell jegyezni, hogy a fizetési mód alapesete az átutalás [l. a 406/1985. (PK 5.) MNB közleménynek 4. pontjával módosított 408/1976. (PK 23.) MNB tájékoztató 36. pontját, amely ebben a körben kötelező rendelkezésnek minősül], feltéve, hogy jogszabály vagy a felek közös megegyezése valamely más (pl. beszedési megbízás) fizetési mód alkalmazását nem írja elő. A jelen perbeli esetben a felek ilyen, az alapesettől eltérő fizetési módban nem állapodtak meg, ellenkezőleg, az adásvétel kapcsán kiállított mindkét perbeli számla tartalmazza a fizetés módját, vagyis azt, hogy a fizetés átutalással történik. Ebből a szempontból természetszerűen nem lehet perdöntő jelentőséget tulajdonítani annak, hogy a felek egyéb alkalmakkor más fizetési mód, beszedési megbízás alkalmazásában állapodtak meg.
A felperest érintő jogosulti késedelemre történt alperesi hivatkozás tehát [Ptk. 302. §-a b) pontja] alaptalannak bizonyult, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján a fizetési késedelemben levő alperest 14 018 Ft késedelmi kamat megfizetésére kötelező elsőfokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 992/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás