GK BH 1987/253
GK BH 87/07/253
1987.07.01.
A vasúti fuvarozó a saját kezdeményezéséből vagy az átvevő kívánságára végzett áruellenőrzés alkalmával felvett kárjegyzőkönyvben a csomagolt árunak nemcsak a külsérelmi jegyeit, hanem a csomagolási egységen belüli sérülés mértékét is köteles pontosan feltüntetni. Az átvevő viszont köteles ezt a fuvarozótól megkövetelni, és ennek teljesítéséig az áru átvételét megtagadhatja [114 058/19/6. I/8. E (KK 25.) sz. hirdetménnyel közzétett megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SzMGSz) 16. cikk 3. §, 35. cikk, valamint a megállapodás 34. cikke alapján elfogadott és kiadott Szolgálati Utasítás 56. 2. pontja; 3/1960. (V. 13.) KPM sz. rendelettel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 62. cikk 4. §].
A felperes megbízója, a beruházási vállalat részére a Szovjetunióból 1983. július 27-én 12 láda transzformátor érkezett. Az 1/2. jelű láda elmozdult, és a körülmény kiváltásakor kiszolgáltatás előtti jegyzőkönyv azt rögzítette, hogy egy láda talpazatáról elmozdult, külsőleg törés nyomai nem látszanak. Az áruátvevő a MÁV értesítő és vétlevélen feltüntette, hogy a láda sérült, hiány vagy sérülés csak a láda felbontása után állapítható meg. A felperes megbízója a telephelyén 1983. július 29-én tanácsi jegyzőkönyvet vettek fel, amelyben rögzítették öt transzformátor sérülését és az alkatrészhiányokat. Az 1983. augusztus 4-én készült MERT-bizonylat a tanácsi jegyzőkönyvvel megegyezően sérüléseket és hiányokat állapított meg. A felperes az így kimutatott 9 145,45 Rbl. kárának megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperesnek kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyvet kellett volna felvetetnie; ezt nem tette, és ezért igényét nem érvényesítheti. Hivatkozott arra is, hogy a vasút által felvett jegyzőkönyv szerint a láda csak elmozdult a helyéről.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes elmulasztott kiszolgáltatás utáni jegyzőkönyvet felvetetni, ezért igénye megszűnt. A meghallgatott tanúk vallomásából pedig az volt megállapítható, hogy a kiszolgáltatás körülményei és a felperes kára nem voltak tisztázottak, illetve bizonyítottak.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, és annak megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Álláspontja szerint nem következett be igénymegszűnés, mert kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyvet nem volt köteles felvetetni. Előadta: az a körülmény, hogy kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv rögzítette a sérülés lehetőségét, továbbá az, hogy az árut átvevő dolgozója az áru átvételekor a fuvarlevélre rávezette, hogy a láda sérült, bizonyítják, hogy fuvarozói rendellenesség vagy mulasztás okozta a kárt.
A fellebbezés az alábbiak szerint részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a perbeli küldemény 2 ládából állott. Ezek közül az egyik a belföldi kiszolgáltatás alkalmával sérült volt, és emiatt a rendeltetési állomáson kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyvet vettek fel. Ez a kárjegyzőkönyv azonban csak a láda sérülésére utal, többé-kevésbé azt részletezi, de hogy a ládán belül az áru mennyiben károsodott, arról nem tesz említést, mert a tartalmat a felek nem vizsgálták meg.
Az SZMGSZ 16. cikkének 3. §-a szerint, ha a vasút a saját kezdeményezéséből vagy az átvevő kívánságára végzett áruellenőrzés során az áru részleges vagy teljes elveszését vagy megsérülését állapítja meg, köteles kereskedelmi jegyzőkönyvet felvenni és annak másolatát az átvevőnek kiszolgáltatni.
Az idézett rendelkezés a vasút kötelezettségét nemcsak abban állapítja meg, hogy a csomagolt áru külsérelmi jegyeit kell leírni a kárjegyzőkönyvben. A rendelkezésnek tartalmi követelményei is vannak, nevezetesen az, hogy a sérülés mértékét pontosan rögzíteni kell. Ez azonban nemcsak magából az SZMGSZ 16. cikkének 3. §-ából következik, hanem a Szolgálati Utasítás ehhez fűzött előírásaiból is. A Szolgálati Utasítás 56.2 pontja szerint a kereskedelmi jegyzőkönyvben pontosan le kell írni az áru állapotát, továbbá azokat a körülményeket, amelyek között a fuvarozás közben felmerült hiányosságokat is megállapították, valamint az áru megsérülését vagy megromlását előidéző okokat... Ezen túlmenően még a kár összegét is a rendeltetési állomáson kell megállapítani, szükség esetén pedig szakértői szemlét kell tartani.
A Szolgálati Utasítás előírásai tehát teljes mértékben fedik azt a megállapítást, hogy a vasút az SZMGSZ 16. cikke értelmében jegyzőkönyvezési kötelezettségének nemcsak formálisan köteles eleget tenni, hanem a kárt gyakorlatilag a legpontosabb mértékben tartozik feltárni. Mindezen kötelezettségének az alperes nem tett eleget a már ismertetett tartalmú kiszolgáltatás előtti jegyzőkönyv felvételével.
A kárjegyzőkönyv nem vitásan bizonyítja, hogy a küldeményt az alperes sérülten szolgáltatta ki. A sérülés mértéke megállapításának elmaradása azonban az összegszerűség tekintetében bizonytalanná teszi a felperesi követelést, amely bizonytalanság nemcsak az alperes terhére írható a fentiekben írt mulasztásai révén, hanem a felperesnél is kimutatható, mivel a sérülés felfedezése után meg kellett volna követelnie az állomástól a Szolgálati Utasítás szerinti eljárását. Erre az SZMGSZ 35. cikke szerint alkalmazandó VÁSZ 62. cikkének 4. §-a alapján még olyan mértékben is módja lett volna, hogy az áru átvételét mindaddig megtagadja, amíg a ládán belüli kár pontos feltárására és rögzítésére nem kerül sor.
Bizonyítottnak tekinthető tehát, hogy az alperes sérülten, következésképpen károsodással szolgáltatta ki az árut, de nem teljes mértékben bizonyított a kár összege. A kár mértéke az átadást követően is növekedhetett, az alperes pedig csak a kiszolgáltatás-kori állapotok szerint terheli a felelősség. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp 206. §-ának (3) bekezdése alapján mérlegelési jogkörében eljárva 4 500 Rbl-nek megfelelő összegben marasztalta az alperest a felszólamlástól számított kamatfizetési kötelezettséggel, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság az alperesnek a jogvesztésre vonatkozó álláspontját nem fogadta el, mert kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv felvételére sor került, annak tartalmi hiányosságaiért pedig nagyrészt az alperes felelős [SZMGSZ 35. cikke szerint alkalmazandó VÁSZ 63. cikk 2. § c) pont].
Az összegszerűség tekintetében az 1983. július 29-én felvett tanácsi jegyzőkönyv pontos kimutatást tartalmaz a kár mértékéről, és azt az alperes a peres eljárás során egyszer sem kifogásolta, és nem tette vitássá. A kár mérlegelés útján való megállapítása miatt ennek a kérdésnek egyébként is csupán közvetett jelentősége van.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a keresetnek a fentieknek megfelelően részben helyt adott. (Legf. Bír. Gf. III. 30 420/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás