MK BH 1987/258
MK BH 87/07/258
1987.07.01.
Nem vagyoni kárpótlás összegének meghatározásánál irányadó körülmények vizsgálata [Mt 62. §, 16. sz. Irányelv].
Az alperes 10 éve állt a felperes alkalmazásában, mint rakodó az 1983. november 21-én elszenvedett balesetéig.
A baleset időpontjában vasúti kocsiból deszkát raktak nyerges gépkocsira. Az alperes a vezetőfülke felőli oldalon, a tehergépkocsi platóján állt, és irányította a daruval emelt deszkakötegeket. A deszkaköteg egyik vége mintegy 30 cm-re volt a vezetőfülkétől, a másik vége kb. egy méterrel túlnyúlt a platón. A rakodás alatt álló gépkocsi mögül ki akart tolatni egy másik tehergépkocsi. A tolató gépkocsi irányítás ellenére megtolta a platóról kilógó deszkaköteget, és az az alperes bal lábát a platóajtónak nyomta. Ennek következtében bal lábán súlyos – darabos, elmozdulásos, töréses és más – sérüléseket szenvedett. 1983. december 23-ig, majd 1983. december 28-tól 1984. január 13-ig kórházi kezelés alatt állott, és 1984. április 6-ig keresőképtelen volt.
Az alperes balesetéből eredő munkaképesség-csökkenését a társadalombiztosítási szerv 40 %-ban határozta meg, és ennek alapján III. fokozat szerinti baleseti járadékot állapított meg részére. Az alperes 37 éves volt a baleset időpontjában.
Elszenvedett sérülése a szakszerű orvosi ellátás ellenére is maradandó elváltozással gyógyult. Szövődményként bőrelhalás, álizület-képződés alakult ki. A bokaizület mozgathatósága megnehezült, a lábfej kóros helyzetben rögzült – úgynevezett lólábtartás –, az állás, járás fájdalommal jár. Eredeti munkakörében nehéz fizikai munkavégzésre képtelen.
Az alperes maradandó sérülései miatt a felperesnél rehabilitált munkakörben dolgozik, mint forgalmi szolgálattevő.
A felperes a balesetért az Mt 62. §-ának (1) bekezdése alapján elismerte a teljes anyagi felelősségét.
Az alperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében 100 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kérte kötelezni a felperest.
A munkaügyi döntőbizottság a kérelemnek helyt adott, és a felperest 100 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kötelezte.
A döntőbizottság határozatának megváltoztatása és a kérelem elutasítása iránt a felperes keresettel élt a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott. A munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek nem vagyoni kártérítés címén 60 000 forintot. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a peradatok és az igazságügyi orvos-szakértői vélemény alapján tény, hogy az alperes maradandó testi fogyatkozást szenvedett. A bal láb terhelhetősége nagymértékben csökkent, fájdalmas, torzult, sorvad. Állapotjavulás bekövetkezése nem várható, egészségkárosodása tartós és súlyos. Emiatt élete és a társadalma életben való részvétele tartósan és súlyosan megnehezült. A fennálló hátrányok együttesen megalapozzák a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó igényt az Mt. V. 83. §-ának (1) bekezdése alapján. Ennek összege az eset összes körülményeinek értékelésével 60 000 forint, amely az alperes oldalán jelentkező nem vagyoni hátrányok kompenzálására alkalmas.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelyben a nem vagyoni kárigény elutasítását, másodlagosan a kártérítés összegének további mérséklését kérte.
A megyei bíróság helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. Az alperes egészségkárosodását, annak tartós és súlyos voltát figyelembe véve megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által megítélt összeg inkább csekély, mint túlzott mértékű.
A jogerős ítéletnek a nem vagyoni kár összegére vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A nem vagyoni kárért való felelősség csak súlyos nem vagyoni hátrány okozása esetén állapítható meg. Annak elbírálásánál, hogy a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként az életét tartósan vagy súlyosan megnehezítette-e, általában a társadalmi életben való részvétel lehetőségét, a fizikai és pszichikai létet, a mindennapos élettevékenységet gátló vagy súlyosító körülményeket, továbbá az említett szempontból jelentős egyéb körülményeket összességükben kell mérlegelni.
Körültekintően kell vizsgálni, hogy a testi sérülés következményei az üzemi balesetet szenvedett számára milyen súlyos megterhelést jelentenek, és milyen mértékű változás várható az állapotában. Ebből a szempontból jelentősége van – többek között – annak, hogy a károkozás következtében mennyire szűkültek be a társadalmi kapcsolatok kielégítésének lehetőségei. Figyelemmel kell lenni a károsult korára, egyéniségére indokoltnak tekinthető igényeire és korábbi életvitelére is, valamint arra, hogy a károsodás következményei korlátozzák-e az életvitel korábbi lehetőségeit, a társadalmi érintkezést.
Peradat, hogy az alperes egészségi állapotában javulás nem várható. A törést követően a lábfej kóros helyzete alakult ki, a lábszár feltűnően sorvadt, feltűnőek a hegek, járása kórosan megváltozott, a lábszár sérült területének a bőre minden kicsi erőbehatásra is érzékeny, a láb torzulása az alperes megjelenését, küllemét esztétikai szempontból is hátrányosan érinti.
A Legfelsőbb Bíróság 16. számú Irányelve 5. pontjában kifejtettek szerint a magánszemélynek járó nem vagyoni kártérítés összegét az ebből a szempontból jelentős valamennyi tényező együttes és gondos mérlegelésével, valamint kellő mértéktartással kell meghatározni. A döntésnél mérlegelni kell az elszenvedett sérelem jellegét és mértékét, valamint azt is, hogy konkrétan miben mutatkozik meg a társadalmi életben való részvétel és az élet tartós, súlyos megnehezülése. A kártérítési összeg meghatározásánál figyelemmel kell lenni a nem vagyoni kár megtérítésére vonatkozó jogszabályi rendelkezés céljára, hogy elősegítse a károsultat életvitelének és életviszonyainak a megváltozott körülményekhez való alakításában, lehetővé tegye számára a nem vagyoni sérelemből eredő nehézségei leküzdését, az elveszett lehetőségeinek más lehetőségek megteremtésével való pótlását.
A munkaügyi bíróság megfelelően tárta fel az alperest ért sérelem jellegét és mértékét, a körülmények mérlegelésénél azonban nem kellő súllyal értékelte azt, hogy az alperes, aki a balesetet megelőzően rendszeresen utazott külföldre, rokonlátogatásra és saját kedvtelésére, s a magasabb kereset elérése érdekében nehéz fizikai munkát végzett, az emberi lét egyik alapvető elemét, a mozgás lehetőségét jóformán teljesen elvesztette, hiszen sérülése miatt szűk környezetéhez van kötve, a lakásához közel eső autóbuszmegállóhoz is csak nagy nehézséggel, fájdalommal jut el.
Kialakult mozgáskorlátozottsága miatt a munkahelyére is nehézségek árán jut el, végképp le kellett mondania az utazásról, továbbá arról, hogy az ismerkedésre, társas kapcsolatok kialakítására lehetőséget adó helyeket látogassa.
Az említett körülményeket a munkaügyi döntőbizottság értékelte helytállóan és marasztalta a felperest, a munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja nem felel meg a jogszabályoknak. (M. törv. I. 10 232/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás