BK BH 1987/269
BK BH 1987/269
1987.08.01.
Halált okozó testi sértést valósít meg, ha az elkövető „tréfából”olyan állatgyógyászati szert kever a sértett italába, amely annak a halálához vezet [Btk. 170. § (5) bek. 2. ford.].
A megyei bíróság a vádlottat halált okozó testi sértés bűntette miatt bötrönben végrehajtandó 4 évi szabadságvesztésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyidejűleg a kényszergyógyítását is elrendelte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az idült alkoholista vádlott az italbolt törzsvendége. Az italbolt törzsvendégei rendszeresen megtréfálták egymást.
A sértett egy alkalommal a vádlott italába olyan hatásfokú szert csempészett, amitől a vádlottnak erős hasmenése támadt.
A vádlott a községi állatorvostól lovának bélférgessége gyógyítására kért orvosságot. Az állatorvos Tetramisol granulátumot írt fel receptre, melyet 5 grammos kiszerelt tasakokban kapott kézhez a vádlott a helyi patikában. A vádlott tudta, hogy lónál 100 testsúly-kilogrammhoz kell egy csomagot alkalmazni. A kérdéses gyógyászati hatóanyagot a humán gyógyászatban Decaris néven alkalmazzák. Felnőtt személyt alapul véve az egy alkalommal beadható gyógyszermennyiség 150 milligrammban van meghatározva. A Tetramisolnak mind ez ideig nincs ismert ellenszere.
A vádbeli napon a sértett társaságában italozott, és amikor a sértett kiment a helyiségből, a vádlott úgy határozott, hogy visszaadja a legutóbbi „kölcsönt”: és a zsebében volt 7 zacskónyi Tetramisol granulátumból az egyik zacskó tartalmából halálos dózisnak megfelelő mennyiséget töltött bele a sértett italába.
A felszolgáló észrevette a vádlott mozdulatát, kérdezte is a vádlottól, hogy mit tett a sértett italába, aki erre azt válaszolta, hogy gilisztahajtót, amelytől a sértettnek hasmenése lesz.
Amikor a sértett visszatért, és az italát fogyasztani kezdte, az asztalnál ülök egy része megpróbálta visszatartani a fogyasztástól, mások pedig tréfálkozva tanácsolták, hogy a temető irányába távozzék haza.
A sértett már ezen a napon erőteljes hasmenést tapasztalt, mely az elkövetkező két napon egyre erőteljesebben érvényesült. A sértettet a körzeti orvos szalmonellafertőzés gyanújával kórházba szállította.
A kórházi ellátás során a kezelőorvosok a hozzátartozóktól és a sértettől értesültek arról, hogy a vádlott valamilyen szert töltött a sörébe, azonban - mert annak mibenlétét nem tudták meg - a mérgezéses tünetek esetén szokásos kezelést alkamaztak.
A sértett egyre rosszabbodó állapotáról és a „tréfáról” értesülve a körzeti állatorvos felkereste a vádlottat, és arra kérte, hogy ha tett valamit a sértett italába, akkor tárja fel a való tényeket őszintén. A vádlott ez alkalommal azonban tagadta, hogy bármiféle szert öntött volna a sértett sörébe.
A sértett szervezetébe jutott Tetramisol granulátum megtámadta a szívizomzatot, és szívelégtelenség miatt néhány nap múlva a sértett meghalt.
A megyei bíróság a megalapozott tényállás alapján okszerű következtetést vont a vádlott bűnösségére, és cselekményét az anyagi jogi szabályok hibátlan alkalmazásával minősítette halált okozó testi sértés bűntettének. A vádlott elkövetési szándékát kétségkívül az a törekvés determinálta, hogy a sértett egészségében kárt okozzon.
A cselekménye alkalmas volt és ki is váltotta a célzott eredményt. Amikorra megállapíthatóvá vált a sértett válságos állapota, a vádlott félelmében nem mondta meg a körzeti állatorvosnak, hogy féregűző szert tett a sértett italába. A sértettnek beadott vegyi anyagot semlegesítő hatású szer nincsen. Így a sértett halála bekövetkeztetésében az elhallgatás nem töltött be meghatározó szerepet: az elhárítás lehetetlensége miatt a vádlottnak ez a magatartása csupán mint morális hiányosság vehető a terhére figyelembe a büntetés kiszabása során.
A vádlott szándéka tehát az őt ért korábbi sérelem azonos természetű viszonzására irányult. A vádlottnak azonban tudnia kellett – és az eljárás természetéből adódóan tudta is – , hogy az állatgyógyászatban használatos, nagyobb dózist kitevő szer beadásával úgy idézi elő a sértett székletzavarát, hogy a szervezet belső egyensúlyát egyfajta mérgezéssel borítja fel. A vádlott a sértett halála bekövetkezéséért legalább a negligensia folytán a gondatlansága miatt tartozik felelősséggel.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezést sem.
A vádlott korábbi büntetettsége növeli a személye társadalomra veszélyességének a mértékét. Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság által figyelembe vett enyhítő körülmények nyomatéka jelentős, azonban a sértett halála határozza meg a cselekmény tárgyi súlyát. A halálos eredmény miatt a törvényi büntetési tétel keretei között kiszabott büntetés szükséges a büntetési cél eléréséhez, ezért a Legfelsőbb Bíróság nem talált indokot annak enyhítésére, és az elsőfokú ítélet helybenhagyta (Legf. Bír. Bf. IV. 569/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás