BK BH 1987/273
BK BH 1987/273
1987.08.01.
I. A magánvádas eljárásban a személyes meghallgatás során eljáró népi ülnök az ügyek egyesítése tárgyában határozat meghozatalára nem jogosult [Be. 318. § (6) bek.].
II. A személyes meghallgatásról készített jegyzőkönyv adatai felhasználásának korlátai a tárgyalási jegyzőkönyv elkészítésénél [Be. 160. § (4) bek., 318. § (5) bek.].
A másodfokú bíróság a könnyű testi sértés vétsége miatt indított eljárásában hozott elsőfokú városi bíróság ítéletet felülbírálva a következőket észlelte.
Az elsőfokú bíróság a jelen bűnügyben 1986. október 6. napján tartott személyes meghallgatást, a jegyzőkönyvből kitűnően a meghallgatás során népi ülnök járt el.
Az eljáró népi ülnök megállapította, hogy az I. r. vádlott feljelentése folytán a városi bíróság előtt az ügy magánvádlója ellen könnyű testi sértés vétsége miatt büntetőeljárás van folyamatban. A feljelentés szerint az események egyazon helyen és időben történtek, amelyet a jelen bűnügyben a magánvádló a feljelentés tárgyává tett.
Az eljáró népi ülnök végzést hozott, és a Be. 32. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással a két ügy egyesítését rendelte el.
A népi ülnök ezután mind a két személyt feljelentettként teljes részletességgel kihallgatta, mégis azzal a kivétellel, hogy az elkövetés helyét és idejét a jegyzőkönyv nem tartalmazza.
Az elsőfokú bíróság az ügyben 1986. október 21. napján érdemi tárgyalást tartott, és a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a vád ismertetése után a vádlottak a meghallgatás során felvett jegyzőkönyvben foglaltakkal egyezően „nyilatkoztak”, illetve a II. r. vádlott e nyilatkozatát kiegészítette. Ezután mindkét vádlott észrevételt tett, illetve a II. r. vádlott sérüléseiről fényképet csatolt.
Végül a jegyzőkönyv azt rögzítette, hogy a vádlottak között elrendelt szembesítés eredményre nem vezetett.
A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság az említett eljárások során több eljárási szabályt is megsértett.
A Be 318. §-ának (6) bekezdése értelmében a bíróság e §-ban meghatározott teendőit népi ülnök és bírósági titkár is elláthatja, és jogosult a Be. 319. §-ának (1) bekezdése szerinti határozat meghozatalára.
A Be 319. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint pedig a bíróság az eljárást megszünteti, ha a feljelentő a személyes meghallgatáson nem jelent meg és magát kellően nem mentette ki, vagy azért nem volt idézhető, mert lakcímének megváltoztatását nem jelentette be, vagy ha a feljelentését visszavonta.
Az említett törvényi rendelkezésekből az következik, hogy az eljáró népi ülnök az ügynek egyesítését illetően törvényszerűen nem hozhatott volna határozatot, hanem az egyesítés megfontolása végett az iratokat a bíróságnak kellett volna bemutatnia.
Ezen túlmenően az eljáró népi ülnök nem a törvénynek megfelelően járt el akkor sem, amikor a feljelentetteket részletesen kihallgatta, és ennek során a cselekmény motívumára, az italfogyasztásra és az elkövetés módjára vonatkozóan is kérdéseket tett fel.
A Be. 318. §-ának (3) bekezdése szerint az eljáró népi ülnök a meghallgatás bekövetkezésekor köteles megállapítani a feljelentő és feljelentett személyazonosságát, ismertetnie kell a feljelentés lényegét, és – ha annak feltételei fennállnak – figyelmeztetni kell e feljelentettet a viszontvád lehetőségére. Ezt követően meg kell kísérelni a feljelentő és feljelentett kibékítését. Ha a békítés - mint a jelent ügyben is - eredménytelen marad, felveszi a feljelentett személyi adatait, majd kérdést intéz hozzá, hogy bűnösségét elismeri-e, s védekezésének alátámasztására milyen bizonyítási eszközöket jelöl meg. Szükség esetén megállapíthatja, hogy melyik sértett jár el magánvádlóként, illetőleg a magánvádlót. Felhívja továbbá a feljelentőt a bizonyítási eszközeinek megjelölésére.
A magánvádas ügyek ezen előkészítő szakaszában az ellenérdekű felek mind feljelentő, illetve feljelentett szerepelnek, akiket a bírósági eljárásnak ebben a szakaszában csak meghallgatják, ami tartalmilag nyilatkozatnak tekinthető, ezért vádlottként történő kihallgatásról, illetve vallomásról nem lehet ilyen esetben szó.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az első érdemi tárgyalás során sem járt el törvényszerűen a vádlottak kihallgatása alkalmával. Változatlan ugyanis az a korábbi bírói gyakorlat, amely szerint a személyes meghallgatás nem pótolhatja a vádlottnak a tárgyaláson történő részletes kihallgatását (BJD 1963. sz.). Az elkövetés helyének és idejének megjelölése pedig egyik hivatkozott jegyzőkönyvben sem történt meg.
A Be. 160. §-ának (4) bekezdése értelmében nem kell rögzíteni a vallomásnak vagy szakvéleménynek azt a részét, amely az ügyben a korábban készült bírósági jegyzőkönyv tartalmával megegyezik, ehelyett erre a jegyzőkönyvre kell utalni.
A korábban kifejtettek szerint a személyes meghallgatás során a feljelentett nyilatkozatot tesz és nem vallomást. Ezért a jegyzőkönyv rögzítésének az a módja, hogy a személyes meghallgatáson tett nyilatkozatra utalással - akár egyező előadás esetén is - a vádlott vallomásának rögzítését mellőzik, nem felel meg a Be. rendelkezéseinek.
Tekintettel arra, hogy a vétségi eljárásban a Be. 261. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezésnek nincs helye [Be. 275. § (1) bek.]. a másodfokú bíróság csupán az eljárásjogi szabálysértések észlelésére szorítkozhatott. (Baranya Megyei Bíróság 2. Bf. 773/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás