PK BH 1987/277
PK BH 1987/277
1987.08.01.
Haszonélvezeti joggal kapcsolatos perekben a pertárgy értékének meghatározása [Pp. 24. §; Ptk. 616. § (4) bek.; 1986. I. tv. 52. §; 11/1966 (VI. 29.) PM. sz. r. 162. és 163. §; PK 132. sz.].
A felperesek – az örökhagyó gyermekei – keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az örökhagyó második házastársa, az alperes az örökhagyó után a törvényes öröklésből kiesett, mert tényleges házastársi együttélés soha nem volt a házastársak között, illetőleg a hagyaték megnyílásakor az életközösség nem állt fenn közöttük, és ezért az alperest az özvegyi haszonélvezeti jog nem illeti meg. A felperesek a pertárgy értékét - minthogy a kereseti kérelmük megállapítására irányult - 5000 forintban jelölték meg, és 300 forint kereseti illetéket rótták le.
A hagyatéki leltár szerint az örökhagyó hagyatékához tartozó két ingatlan becsértéke összesen 1 490 000 forint. A hagyatéki eljárásban vitás volt továbbá az örökhagyó gyermekei és második házastársa között, hogy milyen további nagy értékű ingó vagyon tartozik a hagyatékhoz.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperesek által megjelölt pertárgy értékére figyelemmel kötelezte a felpereseket, hogy az alperest képviselő ügyvédi munkaközösség pénztárába 15 napon belül 1000 forint perköltséget fizessenek meg.
Az ítélet ellen csak a felperesek fellebbeztek, az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a per főtárgya és az alperesnek fizetendő perköltség vonatkozásában helybenhagyta, a pertárgy értékét azonban 500 000 forintba állapította meg, és a felpereseket arra kötelezte, hogy leletezés terhe mellett rójanak le 29 700 forint kereseti illetéket. Kötelezte továbbá a felpereseket arra is, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek az őt képviselő ügyvédi munkaközösség pénztárába 8000 forint másodfokú perköltséget, és 8 nap alatt leletezés terhe mellett rójanak le 14 850 forint fellebbezési eljárási illetéket. A másodfokú ítélet indokolása utal arra, hogy a felperesek a pertárgy értékét tévesen jelöltek meg 5000 forintban. „Kereseti kérelmük alapján az alperes haszonélvezete a pertárgy értékének az alapja. Ennek az értéknek a meghatározásánál azt kell figyelembe venni, hogy a házastársat haszonélvezete megváltása esetén a megváltásra kerülő vagyonból egy gyermek törvényes része illetné. A felperesek által örökölt hagyaték értéke 1 500 000 forint, így a pertárgy értékét a másodfokú bíróság a Pp. 26. §-a alapján 500 000 forintban határozta meg. A PK 202. számú polgári kollégiumi állásfoglalás a Ptk módosulása folytán már meghaladottá vált, hiszen a Ptk 616. §-ának (4) bekezdése a haszonélvezet értékét az örökösök vonatkozásában tételesen szabályozza, míg a 11/1976. (VI. 29.) [helyesen: 11/1966. (VI. 29)] PM számú rendelet 162. és 163. §-ai általában és illetékkiszabási szempontból határozzák meg a haszonélvezet értékét”. Minthogy azonban az alperes az elsőfokú ítélet ellen nem fellebbezett, a pertárgy értékének megváltozása csak a felperesek által fizetendő másodfokú perköltség, valamint a le nem rótt illeték mértékében jelentkezik.
A másodfokú ítéletnek a pertárgy értékét és ehhez kapcsolódóan az illetékfizetési és perköltség fizetési kötelezettséget megállapító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 24. §-a határozza meg azt, hogy polgári perben a pertárgy értékének meghatározásánál milyen érték az irányadó. E jogszabályhely (2) bekezdésének e) pontja szerint dologi jogi perekben a vitás dolog (rész), illetőleg dologi jog értékét kell számításba venni.
Arra az esetre, ha a per haszonélvezet iránt folyik (annak fennállása a jogvita tárgya), a PK 132. számú állásfoglalás ad iránymutatást a pertárgy értékének meghatározásához. Az állásfoglalás kifejezte, hogy a haszonélvezettel terhelt vitás dolog értéke általában nem azonos a haszonélvezeti jog értékével. E jog értékének megállapításához a 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet 162. §-ának c/1. pontjában, és a 163. §-ának (3) bekezdésében foglaltak adnak iránymutatást. Az állásfoglalásban felhívott jogszabálynak 1986. július 1-jével történt hatályon kívül helyezése folytán a megfelelő rendelkezéseket az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény 52. §-a tartalmazza, és a Legfelsőbb Bíróság a PK 132. számú állásfoglalását a PK 271. számú állásfoglalásával megfelelően módosította.
A pertárgy értékének meghatározására vonatkozó fenti rendelkezések és a kollégiumi állásfoglalás alkalmazása szempontjából közömbös, hogy a perben vitás haszonélvezeti jog milyen polgári jogi jogcímen keletkezett, azt szerződés, jogszabály, bírósági vagy hatósági rendelkezés hozta-e létre.
Még kevésbé hat ki a fenti eljárásjogi szabályra az a körülmény, hogy a Polgári Törvénykönyv módosítása - az 1977. évi IV. törvény a haszonélvezeti jog törvényen alapuló öröklése esetén lehetővé tette a haszonélvezet egyoldalú kérelemre történő megváltását. A megváltás esetében a házastársat megillető rész meghatározására vonatkozó anyagi jogi szabály nem befolyásolja tehát a fenti eljárásjogi szabály érvényesülését, azt nem tette meghaladottá. A megváltás esetén járó örökrész értéke csak akkor lesz irányadó a pertárgy értékének a meghatározásánál, ha maga a megváltás a per tárgya.
Az adott esetben azonban nem erről van szó, a perben a túlélő házastárs törvényen alapuló haszonélvezeti jogának a fennállása volt vitás. Téves tehát a másodfokú bíróságnak a pertárgy érték meghatározására vonatkozó álláspontja és ehhez kapcsolódóan a le nem rótt illeték és a perköltség megfizetésére kötelező rendelkezése.
A módosított PK 132. számú állásfoglalás értelmében a per tárgya értékének meghatározásához először a haszonélvezeti joggal terhelt dolog értékét kell megállapítani, és ennek egy huszad részét a haszonélvezeti jog jogosultjának életkora, szerint alkalmazandó szorzószámmal kell szorozni. Az így kapott eredmény azonos lesz a per tárgya értékével.
Ezt a szabályt az adott perre alkalmazva: a haszonélvezettel terhelt hagyaték értéke 1 500 000 forint. Ennek egy huszad része 75 000 forint, amely - a felperes életkorára tekintettel irányadó ötös szorzószám alkalmazása mellett - 375 000 forintot eredményez. Ez a per tárgyának az értéke.
Ilyen perérték mellett a kereseti illeték 22 500 forintot, a fellebbezési illeték pedig 11 250 forintot tesz ki. Figyelembe kell azonban venni azt, hogy a felperesek 300 forint kereseti és 150 forint fellebbezési illetéket már lerótták. Így a megtérítési kötelezettségük 22 200 forintra, illetőleg 11 100 forintra módosul.
A pertárgy értékéhez képest módosítást igényelt a felpereseket terhelő fellebbezési eljárási költség mértéke is, míg az elsőfokú eljárási költséget a Legfelsőbb Bíróság nem érintette, miután az alperes az erre vonatkozó rendelkezés ellen nem fellebbezett, sőt kifejezetten az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletének a törvényességi óvással megtámadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és a fentieknek megfelelően határozott (P. törv. II. 20 908/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás