PK BH 1987/279
PK BH 1987/279
1987.08.01.
A hagyatéki eljárás során hivatalból vizsgálni kell a hagyatékátadás alapjául megjelölt jognyilatkozatok érvényességét. A hagyatékkal szemben tulajdoni igényt bejelentő személy részére megfelelő határidőt kell biztosítani arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan nyilvántartásba bejegyezzék. Ha ez eredményes lesz, és egyéb vagyon nincs, úgy a hagyatéki eljárást meg kell szüntetni, és a feleket jogaik érvényesítési lehetőségéről tájékoztatni kell. [Ptk. 207. § (2) bek., 218. § (1) bek.; 6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. (HE) 50. § (1) bek., 64. § (2) bek., 32. § (2) bek.]
Az örökhagyó 1985. március 3-án végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt. Törvényes örökösei gyermekei és korábban elhalt T. J. nevű fiának leszármazói: T. J., T. E. és T. É. továbbá az ugyancsak korábban elhalt T. L. nevű fiának két gyermeke: T. L. és T. I.
A hagyatéki leltár szerint az örökhagyó hagyatékához tartozott a 718 m2 területű, „Lakóház, udvar és gazdasági épület” megjelölésű ingatlan.
Az állami közjegyző előtt indult hagyatéki eljárásban az örökhagyó gyermeke: T. M. bejelentette, hogy a hagyatéki leltárban felvett ingatlan nem tartozik az örökhagyó hagyatékához, mert azt az örökhagyó az 1972. április 12-én kelt ajándékozási szerződéssel neki ajándékozta. A tulajdonjog bejegyzésére azért nem került sor, mert az örökhagyó kívánsága az volt: a szerződés csak a halála után érvényesüljön.
Az örökhagyó többi törvényes örököse az ajándékozási szerződést „nem kifogásolta, azzal egyetértettek, és tudomásul vették”. Ezt követően a közjegyző a hagyatékátadó végzéssel az ingatlant törvényes öröklés és ajándék jogcímén teljes hatállyal T. M-nak adta át. A végzés indokolása utal arra, hogy az ajándékozási szerződés „tartamát és létét” a többi örökös nem kifogásolta, így a hagyaték átadására annak alapján került sor.
A hagyatékátadó végzés ellen T. L. és T. I. fellebbeztek. Arra hivatkoztak, hogy az ajándékozási szerződés – minthogy nem végintézkedés – a hagyaték átadására alapul nem szolgálhat. Sérelmezték továbbá, hogy a köteles rész iránti igényük érvényesítésére a közjegyző nem adott lehetőséget.
A megyei bíróság végzésével a hagyatékátadó végzést helybenhagyta. A végzés indokolása szerint a törvényes örökösök a hagyatéki tárgyaláson az ajándékozási szerződést nem kifogásolták, és tudomásul vették „anyagi jogi szempontból” T. M-nek „meghatározott jogcímre alapított öröklési igényét”. Ezt a nyilatkozatukat pedig utóbb a PK 261. számú állásfoglalás értelmében nem vonhatják vissza.
A jogerős hagyatékátadó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet (He.) 50. §-ának (1) bekezdése értelmében a hagyatéki tárgyalás alapján a hagyaték átadása kérdésében a tényállást hivatalból kell megállapítani.
A He. 64. §-ának (2) bekezdése szerint az ingatlan nyilvántartásban az örökhagyó tulajdonként bejegyzett ingatlant abban az esetben lehet a hagyatékból kihagyni, ha az ingatlan tulajdonjogára igényt tartó személy igényét az ingatlan nyilvántartásba való bejegyzésre alkalmas okirattal, bírói vagy államigazgatási határozattal igazolja, illetőleg ha a közjegyző által engedélyezett megfelelő határidő alatt tényleges birtoklási eljárás útján vagy más módon a tulajdonjogot javára az ingatlan nyilvántartásba bejegyzik.
Az adott esetben az egyik törvényes örökös, T. M. a közte és az örökhagyó között létrejött ajándékozási szerződésre hivatkozott, és az ajándékozási szerződést is becsatolta, a tulajdonjog bejegyzésének elmaradását pedig azzal indokolta, hogy az ajándékozás az örökhagyó kívánsága szerint csak halála után érvényesülhetett.
A közjegyzőnek tehát azt kellett volna megállapítania, hogy az ajándékozási szerződés megfelel-e a Ptk. 218. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak. Ha a szerződés érvényes, a közjegyző eljárására a He. 64. §-a (2) bekezdésének első fordulata irányadó.
A megajándékozottnak az az előadása ugyanis, hogy az örökhagyó az ajándékozás érvényesülését a halála időpontjához kívánta fűzni, az írásbeli szerződés tartalmával szemben az okirat végintézkedés jellegének a megállapítására nem alkalmas, így tehát a hagyaték átadásának alapjául nem szolgálhat.
Ha pedig a közjegyző azt állapította meg, hogy a fentiekre tekintettel az ingatlan nem tartozik a hagyatékhoz és az érdekeltek nyilatkozata szerint egyéb hagyatéki vagyon nincs, a hagyatéki eljárást a He. 32. §-ának (2) bekezdése értelmében meg kell szüntetni.
Törvényt sértett tehát a közjegyző és a megyei bíróság akkor, amikor az adott esetben nem a fentiek szerint járt el.
Egyébként téves a megyei bíróságnak az a megállapítása is, hogy T. L. és T. I. örökösök a köteles rész iránti igényük érvényesítésével valójában az ajándékozási szerződés létrejöttét elismerő nyilatkozatukat kívánták visszavonni.
A nevezetteknek az ajándékozási szerződés érvényességét elismerő jognyilatkozatát ugyanis olyan kiterjesztő módon nem lehet értelmezni, hogy ezzel együtt a köteles rész iránti igényükről is lemondtak volna [Ptk. 207. §-ának (2) bekezdése]. Így tehát nincs jogszabályi akadálya annak, hogy az ajándékozási szerződésre tekintettel a törvényes örökösök köteles rész iránti igényt érvényesítsenek. Ha azonban a hagyatéki eljárást hagyatéki vagyon hiányában - meg kell szüntetni, az érdekeltek ezt az igényüket csak polgári perben érvényesíthetik.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp 274. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával az állami közjegyző hagyatékátadó végzésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte a megyei bíróság végzését, és a közjegyzőt új eljárásra és új határozat hozatalára utasította (P. törv. II. 20 479/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás