PK BH 1987/280
PK BH 1987/280
1987.08.01.
A hagyatéki eljárás során érvényesített házastársi közös vagyoni igény megítélésének szempontjai ingó és ingatlan vagyon esetén [6/1958. (VII. 4.) IM. sz. r. (He.) 64. § (1), (3) és (4) bek.].
Az örökhagyó 1985. január 17-én végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt. Törvényes örököse két gyermeke: T. J. és kk., T. Zs., míg az örökhagyó túlélő házastársát haszonélvezeti jog illeti meg.
A hagyatéki leltár szerint az örökhagyó hagyatékához tartozott „Lakóház, udvar és kert, Hétvezér út 23. szám” megjelölésű ingatlan 1/2 része. Az örökhagyó hagyatékaként vették leltárba továbbá az ott felsorolt ingóságok (személygépkocsi befizetés) egészét is.
Az állami közjegyző előtt indult hagyatéki eljárásban a túlélő házastárs előadta, hogy az örökhagyóval 1965. október 30-án kötött házasságot, és „a hagyatéki vagyonként felvett vagyontárgyak részben szerzeményiek”. Az örökhagyó nagykorú gyermeke: T. J. elismerte a túlélő házastárs közös vagyoni igényét, a kiskorú törvényes örökös részére kirendelt ügygondnok azonban úgy nyilatkozott, hogy a „kiskorú rovására jogokat elismerni nem tud”. Ezt követően a közjegyző felhívta a túlélő házastársat, hogy vagyonközösségi igényét 45 napon belül per útján érvényesítse, majd e határidő eredménytelen eltelte után rendelkezett a hagyaték átadásáról. Megállapította, hogy a házas ingatlan 1/4 része, valamint az ingóságok 1/4 része a túlélő házastárs tulajdona közös vagyon jogcímén, míg a házas ingatlan 3/4 részét és az ingóságok 3/4 részét törvényes öröklés jogcímén egymás között egyenlő arányban az örökhagyó két gyermekének adta át a túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten.
A megyei bíróság a közjegyző végzését indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős hagyatékátadó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet (He.) 50. §-ának (1) bekezdése szerint a hagyatéki tárgyalás alapján a hagyaték átadása kérdésében a tényállást hivatalból kell megállapítani.
A tényállás egyik lényeges eleme, hogy mi tartozik az örökhagyó hagyatékához, mi a hagyaték tárgya.
Olyan esetben, amikor az örökhagyó túlélő házastársa a hagyatéki vagyontárgyak egy részére házastársi közös vagyon jogcímén igényt tart, a közjegyző eljárását elsősorban az szabja meg, hogy az érintett vagyontárgy ingóság vagy ingatlan. Ingóság esetében a közjegyző eljárására a He. 64. §-ának (1) bekezdésében foglaltak irányadók. Ha pedig a túlélő házastárs közös vagyon jogcímén az örökhagyó tulajdonaként bejegyzett ingatlanra (vagy annak egy részére) tart igényt, a közjegyző eljárását a He. 64. §-ának (3), illetőleg (4) bekezdése szabályozza.
Az adott esetben azonban valójában az örökhagyó hagyatékaként leltárba vett házas ingatlanilletőség hagyatékhoz tartozását senki nem vitassa, azzal kapcsolatban a túlélő házastárs vagyonközösségi igényt nem érvényesített. A hagyatéki leltárhoz csatolt tulajdoni lap másolat szerint ugyanis a házas ingatlant az örökhagyó és házastársa 1967-ben vétel jogcímén szerezte meg, és annak 1/2-1/2 arányban lettek a tulajdonosai. Ezért a hagyatéki leltár értelemszerűen csak az ingatlan 1/2 részét tüntette fel az örökhagyó hagyatékaként.
Az eljáró közjegyző azonban a hagyatékátadó végzésben – nyilvánvalóan tévedésből – az egész ingatlanról rendelkezett és ezt a tévedést a megyei bíróság sem észlelte. Ezért a hagyatékátadó végzésnek az ingatlanra vonatkozó rendelkezése – a fenti körben – törvénysértő.
De törvénysértő a hagyatékátadó végzésnek az ingóságokra vonatkozó rendelkezése is.
A túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti joga törvényes öröklési jog, e vonatkozásban tehát a házastárs is örökös. A He. 64. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából az átlagörökösök és a haszonélvezeti jog örököse közötti vita örökösök közötti vitának minősül, így a túlélő házastárs által érvényesített vagyonközösségi igény esetében a fenti jogszabályhely első fordulata irányadó.
A közjegyző tehát akkor járt volna el helyesen, ha a túlélő házastársat részletesen megnyilatkoztatja az egyes ingóságok közös vagyoni vagy különvagyoni jellegére, majd a házastársi közös vagyonhoz tartozónak állított ingóságok fele részét a hagyatékból kihagyja.
A közjegyző azonban nem így járt el, ezért a hagyatékátadó végzés ez okból is törvénysértő és egyben megalapozatlan is.
A közjegyző és a megyei bíróság által elfoglalt jogi álláspont mellett is téves a jogerős hagyatékátadó végzésnek az örökrészek arányára vonatkozó rendelkezése.
Az örökös ugyanis csak örökrésze erejéig jogosult a hagyatékkal rendelkezni, jogokat elismerni, kötelezettségeket vállalni. Ez a nyilatkozata örököstársára nem hat ki.
Ha tehát T. J. örökösnek a túlélő házastárs közös vagyoni igényét egyedül elismerő nyilatkozatára tekintettel valóban csak a vagyontárgyak 1/4 részét lehetett volna a hagyatékból kihagyni, a fennmaradó 3/4 részben a két gyermek nem egyenlő arányban örököl: kk. T. Zs-nak ugyanis a teljes örökrészét meg kellett volna kapnia.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. § (3) bekezdése alapján a megyei bíróság végzését a közjegyző hagyatékátadó végzésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a közjegyzőt új eljárásra és új határozat hozatalára utasította (P. törv. II. 20 851/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás