GK BH 1987/281
GK BH 1987/281
1987.08.01.
I. Gazdálkodó szervezet bélyegzőjének birtoklása és az a tény, hogy a vásárló személy a gazdálkodó szervezet dolgozója, önmagában nem bizonyítja a gazdálkodó szervezet képviseletére való jogosultságot. A jogosultság megállapításához a vásárló személy munkaköri beosztásának vizsgálata nem nélkülözhető [Ptk. 219. §].
II. Gazdálkodó szervezet bélyegzőjének és dolgozója személyi iratainak jogtalan eltulajdonítása útján okozott kár esetén a dolgozó gondatlanságáért a gazdálkodó szervezet munkáltatóként felelősséggel tartozik [Ptk. 348. § (1) bek.].
III. Gazdálkodó szervezettől jogtalanul eltulajdonított bélyegző felhasználásával okozott kár esetén a károsult és a bélyegző tulajdonosa között – közrehatásuknak, illetőleg magatartásuk felróhatóságának arányában – kármegosztásnak van helye [Ptk. 340. § (1) bek., 348. § (1) bek.].
Ismeretlen tettes 1985. február 5-én az alperes egyik dolgozójának személygépkocsijából eltulajdonította annak kézitáskáját személyi igazolványával, az alperesi szövetkezet bélyegzőjével és csekkfüzetével együtt. A következő napon - február 6-án - az anyagátvételre is feljogosító bélyegző felhasználásával többféle árut vásárolt a felperestől 5757 Ft értékben.
A felperes keresetében ennek az összegnek, valamint 1985. február 25-től járó évi 20% kamatának megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, arra hivatkozott, hogy a kár megelőzése, illetve elhárítása érdekében elvárható módon járt el; mind ő, mind alkalmazottja a büntetőfeljelentést megtette, és a bélyegző elvesztését is közzétette.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes maga okozta a kárát, amikor nem győződött meg kellő körültekintéssel a vásárló személyazonosságáról, ugyanakkor azt sem tudta bizonyítani, hogy az alperes felróható módon járt el, ezért kártérítésre a Ptk 340. §-ának (1) bekezdésére tekintettel nem jogosult.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a vásárló személyazonosságának vizsgálatánál kellő gondosságot tanúsított, ellenben az alperes nem bizonyította alkalmazottja vétlenségét, ugyanis a táska eltulajdonítása - mint ahogyan a nyomozati anyag alapján megállapítható - nyitott gépkocsiból történt. Az alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés részben alapos.
Nem kétséges, hogy az alperes nevében olyan személy kötötte meg a szerződést, aki képviseleti joggal nem rendelkezett, ezért a szerződés a peres felek között nem jött létre, tehát az alperes a vételárat nem köteles megfizetni. A Ptk. 339. §-a (1) bekezdésének a szerződésen kívüli károsodásra vonatkozó szabálya szerint azonban felelnie kell az alperesnek az okozott kárért akkor, ha az ő felróható magatartása is közrehatott abban, hogy nevében az álképviselő eljárhatott. Ezt a kérdést az elsőfokú bíróság nem vizsgálta kellő alapossággal.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes bizonyítási indítványára tekintettel beszerezte az illetékes rendőrkapitányság iratait. A nyomozati eljárás adataiból azonban nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy az alperes dolgozójának gépkocsiját feltörték-e, vagy pedig nyitva felejtették. Ettől függetlenül azonban a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperes alkalmazottja nem járt el kellő körültekintéssel akkor, amikor legfontosabb személyi iratait, munkáltatója bélyegzőjével és értékpapírjaival együtt gépkocsija hátsó ülésén hagyta. Gondatlanságát maga a lopás ténye bizonyítja, amit nappal, forgalmas helyen, igen rövid idő alatt végre tudtak hajtani. Ilyen körülmények között, minthogy az okozott kár a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett, az alperes felelőssége a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján megállapítható.
Helyesen állapította meg viszont az elsőfokú bíróság, hogy a felperes alkalmazottai sem jártak el kellő gondossággal a vásárló személyazonosságának, illetve képviseleti jogosultságának vizsgálatakor. Önmagában a bélyegző birtoklása és az a tény, hogy a vásárló a szövetkezet dolgozója, még nem bizonyítja, hogy annak képviseletére jogosult (Ptk 219. §). Bizonyos munkakörökkel, így pl. az anyagbeszerzői foglalkozással együtt jár, hogy a dolgozó a vállalat nevében rendszeresen tesz jognyilatkozatot, a perbeli esetben azonban a felmutatott személyi igazolványban „lakatos” munkakör szerepelt, tehát már önmagában ez is indokolta volna, hogy a felperes alkalmazottai a képviseleti jogot körültekintőbben vizsgálják, illetve írásbeli meghatalmazás felmutatását kérjék.
A Legfelsőbb Bíróság a peres felek magatartásának felróhatóságát mérlegelve – figyelemmel a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésére – a felperesre terhesebben 60-40%-os kármegosztást talált alkalmazhatónak. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében kötelezte az alperest a kár arányos részének viselésére valamint a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint járó késedelmi kamat megfizetésére. (Legf. Bír. Gf. I. 30 941/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás