GK BH 1987/283
GK BH 1987/283
1987.08.01.
A gazdálkodó szervezet működésében mutatkozó hiányosság nem tekinthető olyan körülménynek, amelynek alapján a szervezet pénzkövetelése elévülésének nyugvását lehetne megállapítani [Ptk. 326. § (2) bek.].
A felperes keresetet indított az alperes ellen 625 000 Ft és késedelmi kamata iránt, mert az a vendéglője bővítési és felújítási munkáiról jogosulatlanul nyújtott be számlát, az abban feltüntetett munkákat nem végezte el. A visszafizetésre a felperes eredménytelenül szólította fel az alperest.
Az elsőfokú eljárás során megtartott tárgyaláson az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes részére a perbeli létesítmény munkáin kívül egyéb munkákat is végzett, amelyek elszámolása a vitás számlában történt.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértői vélemény szerint a perbeli létesítmény munkáin kívül más munkákkal kapcsolatos számlafizetés nem történt, és a szakértői módszerekkel megállapítható túlfizetés összege a felperes követelésével azonos.
Az alperes ezután arra is hivatkozott, hogy a felperes követelése elévült. Előadta, hogy a kifizetés 1983. november 3-án történt, ettől számított egy éven belül a felperes nem követelte vissza az összeget. Első ízben 1985. január 7-én kelt levelében jelezte a felperes a követelését.
A felperes nem vitatta az 1983. november 3-án történt kifizetést, de hivatkozott az 1984. augusztus 24-i számlára is annak bizonyítására, hogy a felek között egyeztető tárgyalások folytak, majd előadta, hogy 1984. december 14-én kelt levelében az elszámolással kapcsolatban egyeztetési ajánlatot tett. Végül hivatkozott arra, hogy akadályoztatás is felmerült, hiszen az egyeztetést kezdeményező levél rajta kívül álló okból elintézetlen maradt, így az 1985. március 20-i egyeztető tárgyalásig bízhatott abban, hogy megállapodás jön létre a felek között.
A tárgyaláson az alperes utóbb már arra hivatkozott, hogy a visszakövetelt összeg kifizetése 1983. június 28-án történt, álláspontja szerint az elévülés akkor kezdődött.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 625 000 Ft-ot és ezen összeg késedelmi kamatait. Az ítélet indokolása szerint a bíróság megállapította, hogy az alperes elévülési kifogása nem alapos, „ugyanis 1984. augusztus 31-én az alperes 175 000 Ft összegű hiánypótlási számlát adott, azonban az alperes semmiféle hiánypótlási munkát nem végzett”. Az indokolás szerint „felperes 1984. decemberében felszólította az alperest a számlavita rendezésére, ekkor alperes azt válaszolta, hogy az elvégzett munka felmérésére, egyeztetésére készséggel áll felperes rendelkezésére”. A bíróság megállapítása szerint „nem kétséges, hogy elévülés nem következett be” és az sem, hogy az alperes az általa végzett 1 651 396 Ft ellenértékű munkára 2 276 396 Ft-ot vett fel, ezért a túlfizetés összegét az alperes köteles felperesnek megfizetni.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, és kérte az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását. Elsősorban arra hivatkozott, hogy szerinte tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a felperes követelése nem évült el. Előadása szerint 1983. október 28-án végszámlát nyújtott be a felperesnek 1 651 396 Ft összegről és a felperes 1983. november 3-án visszatartásokkal 696 396 Ft-ot utalt át az alperes részére. A végszámla benyújtását követően az alperes munkákat nem végzett. Álláspontja szerint tehát az elévülési időt a végszámla kifizetésének időpontjától kell számítani. Az egyéb kifizetések, illetőleg egyeztetések a per tárgyát nem érintő számlákkal, illetőleg a hiánypótlásra visszatartott 175 000 Ft-tal kapcsolatban történtek. Ismét hangsúlyozta, hogy a felperes csak 1985. január 15-én kézhez vett levélben kérte a visszafizetést.
A fellebbezés alapos.
A felperes a fellebbezési tárgyaláson is hivatkozott arra, hogy az elévülés nyugvása megállapítható. Ennek alátámasztására előadta, hogy a végszámla benyújtása előtt a pénzügyi osztálya előlegeket fizetett ki, amiről a műszaki osztálynak nem volt tudomása. Ennek következménye, hogy a végszámla benyújtásakor a felperes részéről nem történt intézkedés a számla ellenőrzése, illetőleg csökkentése iránt. A tárgyaláson bemutatott jegyzőkönyv alapján megállapítható volt, hogy a perbeli létesítmény műszaki átadás-átvétele 1983. július 2-án megtörtént.
A per adatai szerint a végszámla kifizetése 1983. november 3-án megtörtént. Megállapítható az is, hogy az ezt követő egy éven belül a felperes részéről nem történt elévülést megszakító jogcselekmény, és az alperes sem tett az elévülés megszakítására alkalmas nyilatkozatot. Mint hogy a felperes állításával ellentétben az elévülés nyugvása, illetőleg a követelés érvényesítése elmulasztásának menthető oka nem állapítható meg, a felperes követelése elévült. A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint ugyanis gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában a pénzkövetelések elévülési ideje egy év. Az elévülési idő lejárta után a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint csak abban az esetben lehetséges a követelés érvényesítése, ha azt a jogosult menthető okból nem tudta időben érvényesíteni. A felperes által előadott körülmények a saját szervezetének működésében jelentkező hiányosságok, amelyek ezért nem tekinthetők menthető oknak. A Ptk. 325. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet, a felperes keresetét tehát el kellett utasítani. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta (Legf. Bír. Gf. V. 30 679/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás