GK BH 1987/284
GK BH 1987/284
1987.08.01.
Az építési szerződések körében az árkülönbözet kétféle módon való elszámoltatása nem megengedett [3/1980. (I. 19.) ÉVM-ÁH sz. r. 15. § (2) bek.].
A felperes keresetet indított az alperes ellen 280 583 Ft-nak és késedelmi kamatának megfizetése iránt arra hivatkozással, hogy az alperes a telephelyén végzett fűtésfelújítási munkák díjának egy részét nem fizette meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és arra hivatkozott, hogy a szerződés részét képező költségvetésben meghatározott összegeket meghaladó követelés nem megalapozott. Előadta, hogy a felperes nem kérte a szerződés módosítását, és napló útján sem tájékoztatta őt a költségnövekedésről. A felperes által benyújtott részszámlát kollaudálás nélkül fizette ki, de a végszámla kollaudálása során kifogásolta a magasabb árakat.
Az elsőfokú eljárás során a felperes előadta, hogy a szerződés megkötése, illetőleg a költségvetés elkészítése során tévedésben volt, ugyanis elavult árjegyzéket vett figyelembe. Hivatkozott azonban arra, hogy a szerződéskötés, illetőleg az organizációs bejárás során felhívta az alperes figyelmét a gépek beszerzési áron való számlázására. Ezzel kapcsolatban az alperes azt adta elő, hogy a felperes nem tájékoztatta arról, hogy a költségvetésben foglaltakhoz képest lényegesen magasabb áron tudja a berendezéseket beszerezni. Arra is hivatkozott, hogy a szerződés tartalma szerint a beszerzési ár érvényesítéséhez előzetes naplóbejegyzés szükséges. Ez azonban nem történt meg. Ez utóbbira vonatkozóan a felperes azt adta elő, hogy csak 1984 szeptemberében szerzett tudomást a gépészeti berendezések áráról, amelyet az ugyanez év decemberében kiállított részszámlában érvényesített.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakvélemény szerint a részszámlában szereplő árak a tényleges beszerzési árak alapján kerültek meghatározásra. A gépészeti berendezéseket a terv szerint előre megrendelték, és a hasonló típusokhoz viszonyított árkülönbözetet a tartalékkeret fedezte. A szakértő véleménye szerint a berendezések elszámolása helyes árakon történt, a felperes csupán „nem adminisztrált következetesen”.
Az elsőfokú eljárás során megtartott folytatólagos tárgyaláson a felperes bejelentette, hogy a szakvéleményt elfogadja, az alperes pedig előadta, hogy a szakvéleményt nem vitatja, bár álláspontja szerint a felperes a szerződés megkötésekor is ismerte a berendezések árát.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 280 583 Ft-ot és ennek az 1985. augusztus 7. napjától számított évi 20%-os késedelmi kamatát.
Az ítélet indokolása szerint a vitatott árkülönbözet abból eredt, hogy a felek 1984. januári árszinten kötötték meg a szerződést, a berendezések árai azonban a beszerzésig terjedő idő alatt megváltoztak. A szerződésből, illetőleg a költségvetési főösszesítőből az tűnik ki, hogy a felperes tételes elszámolás útján érvényesíthette a gépi berendezések ellenértékét. Megállapítást nyert az is, hogy a felperes a terveknek megfelelő típusú berendezéseket szerezte be, és a fentiek szerint jogszerűen érvényesítette azok árait. Megjegyezte a bíróság, hogy a magasabb árak már a részszámlában is szerepeltek, ezért azokról az alperes már korábban is tudomást szerezhetett. A felperes kellő gondossággal már a költségvetésbe is beállíthatta volna a magasabb árakat, az ezzel kapcsolatos mulasztása azonban követelésének jogosságát nem érinti.
Az alperes fellebbezést nyújtott be, és kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását. Kifejtette, hogy véleménye szerint az elsőfokú bíróság ítélete nem megalapozott, mert az annak alapjául szolgáló szakértői vélemény aggályos. Szerinte a felperes elszámolása helytelen volt. Azon túlmenően, hogy a szerződés szerint az építési naplóban közlendő beszerzési ár volt elszámolható, a felperes pedig elmulasztotta a naplóbejegyzést, a költségvetésben árkockázati fedezetet is meghatároztak a felek a kivitelezés időszakára összesen 6,8%-os mértékben. Egyébként a felperes a végszámlában az ennek megfelelő árkockázati fedezetet 131 009 Ft összegben beállította, és annak kifizetése meg is történt. Hangsúlyozta, hogy a jogszabály szerint az ún. vegyes elszámolás nem lehetséges, a felperes tehát csak az árkockázati fedezetre tarthat igényt.
A felperes fellebbezésére észrevételeket közölt. Ebben arra hivatkozott, hogy a naplóbejegyzés elmulasztása nem járhat azzal a következménnyel, hogy a gépi berendezések árából eredő követelését ne érvényesíthesse. Megjegyezte, hogy az alperes jogalap nélkül gazdagodna, ha nem a tényleges beszerzési árat fizetne meg a felperes részére. Mindezek alapján az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alapos.
Az építési szerelési árakról szóló 3/1980. (I. 19.) ÉVM–ÁH számú rendelet 15. §-ának a perbeli elszámolás időszakában hatályos (2) bekezdésében foglaltak szerint a felek az árformára tekintet nélkül megállapodhatnak abban, hogy a költségvetésben foglalt valamennyi munka árkülönbözetet az előirányzott árkockázati fedezet időarányos részével vagy pedig a közvetlen anyagokra vonatkozó tételes elszámolással érvényesítik. A per adataiból az eljárás során megállapítható volt, hogy a felek szerződésbe foglalt megállapodása bizonytalanságokat rejtett, ezért is keletkezhetett vita az árkülönbözet elszámolása során. Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy az építési szerződés keretében az árkülönbözetek kétféle módon való elszámolása megengedett.
Az alperes a fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a felperes nem érvényesítheti tételes elszámolás útján az árkülönbözetet, amint azt az elsőfokú bíróság megállapította, hiszen a szerződésben a felek árkockázati fedezetet határoztak meg, amely elszámolásra is került. Ezzel kapcsolatban a felperes még a fellebbezési tárgyaláson is állította, hogy a per tárgyát képező gépekre vonatkozóan az árkockázati fedezetet nem érvényesítette. A végszámla megvizsgálása alapján azonban maga a felperes is elismerte, hogy ebben a gépekre számított 6,8%-os árkockázati fedezetet is felszámította.
Annak ellenére, hogy az árkülönbözet elszámolásának módja, illetőleg az ezzel kapcsolatos szerződési kikötés vitás volt a felek között, a felperes azzal, hogy az árkockázati fedezetet az elszámolás során érvényesítette, megtette a jogszabályban meghatározott lehetőségek közötti választást, amelyhez az alperes hozzájárult. Meg kell jegyezni, hogy a felperes azon túlmenően, hogy az árkülönbözet kétszeres érvényesítésével jogtalan anyagi előnyt kísérelt meg érvényesíteni, nem tanúsított jóhiszemű pervitelt, amikor megalapozatlanul állította még a fellebbezési eljárás során is hogy a gépi berendezések tekintetében az árkockázati fedezetet nem érvényesítette. Mivel pedig az árkülönbözet kétszeres elszámolása nem lehetséges, az árkockázati fedezet elszámolásán kívül a felperesnek ezen a jogcímen további követelése nem lehet.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította (Legf. Bír. Gf. V. 30 614/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás