BK BH 1987/294
BK BH 1987/294
1987.08.01.
I. Folytatólagosság téves megállapítása szolgálat alóli kibúvás vétsége esetén [Btk. 12. § (1) bek., 346. § (1), (2) bek.].
II. A különböző alkalmakkor megvalósított jogtalan távollétek időtartama összeadásának és ez alapján a szolgálat alól hat napot meghaladó időleges kibúvás megállapításának nincs helye [Btk. 346. § (1), (2), (3) bek.].
A katonai bíróság a honvéd vádlottakat folytatólagosan elkövetett szolgálat alóli kibúvás vétsége miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
A tényállás szerint a vádlottak kérelmükre az illetékes elöljárótól engedélyt kaptak a helyőrségben működő üzletvezető-képző tanfolyamra történő beiratkozásra. Később szándékuktól elálltak, az iskolába nem iratkoztak be, de hetente két alkalommal iskolalátogatás címén szolgálati helyükről távol voltak. Általában délelőtt 10–11 óra körül távoztak el, és a következő nap a hajnali órákban tértek vissza. Az I. r. vádlott ilyen módon 43, a II. r. vádlott pedig 55 alkalommal volt, távol alakulatától. Elöljárói intézkedésre minden alkalommal külön kellett engedélyt kérniük az eltávozásra, és a kérelmet minden alkalommal elbírálták.
I. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottak jogellenes távollétében megnyilvánuló tevékenységét folytatólagosan elkövetettnek minősítette.
A Btk. 12. §-ának (2) bekezdése szerint folytatólagosság megállapítására akkor kerülhet sor, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt, azonos sértett sérelmére, rövid időközökben többször, egységes elhatározással követ el.
A tényállásból megállapíthatóan a vádlottak azonos bűncselekményt valósítottak meg ugyan többször rövid időközönként, s azzal azonos katonai érdeket is sértettek, az egységes akaratelhatározás viszont nem állapítható meg náluk. Az elöljáró a tanfolyamra való beiratkozást azzal engedélyezte, hogy a vádlottaknak minden alkalommal külön kell engedélyt kérniük az azon való megjelenésre. A kérelem előterjesztése pedig függött a vádlottak szolgálati elfoglaltságától, az engedély megadása ezen túlmenően az érdemességtől is. Végeredményben tehát a saját körülményeikre, szolgálati és egyéb elfoglaltságra is tekintettel, ezeket is értékelve, minden alkalommal elő kellett terjeszteni kérelmüket. Előtte pedig nyilvánvalóan a kérelem előterjesztésére nézve akaratelhatározásra jutni. Ilyen módon tehát az egységes akaratelhatározás valamennyi jogtalan távollétre nem állapítható meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért a folytatólagosság megállapítását mellőzte.
II. Nem volt elfogadható ugyanakkor az az álláspont, amely szerint a vádlottak jogtalan távollétének idejét össze kell vonni, és ilyen módon terhükre a hat napot meghaladó szolgálat alóli ideiglenes kibúvás [Btk. 346. § (3) bek. 1. tétel] megállapítására kerülhet sor.
A tényállás nem hagy kétséget az iránt, hogy a vádlottak egy-egy alkalommal csupán néhány órára kívántak az alakulattól jogtalanul távol lenni. Minden egyes bűnös magatartás tanúsítása után oda visszatértek, folytatták a beosztásukból reájuk háruló feladatok ellátását, és később - mint erről a fentiekben már volt szó - újabb akaratelhatározás folytán hagyták el szolgálati helyüket. Minden alkalommal maradéktalanul újból megvalósították a bűncselekmény valamennyi tényállási elemét. Ilyen módon pedig az egyes cselekmények önállóan jelentkeznek, és a szolgálati helyüktől jogtalanul távol töltött idő összevonására nincs lehetőség.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az I. r. vádlott cselekményét 43 rb., a II. r. vádlottat pedig 55 rb. – a Btk. 346. §-ának (2) bekezdésében írt – szolgálat alóli kibúvás vétségének minősítette (Legf. Bír. Katf. III. 297/1986.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás