BK BH 1987/297
BK BH 87/09/297
1987.09.01.
A bűnösségi körülmények száma mellett azok nyomatékának is jelentősége van a büntetés kiszabásánál [Btk. 83. §, 166. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a terhelt bűnösségét emberölés bűntettében, közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében és különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés bűntettében állapította meg, és ezért halmazati büntetésként börtönben végrehajtandó 5 évi szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A büntetlen előéletű, agresszív természetű, jogtanácsos foglalkozású terhelt ellen már több esetben indult szabálysértési eljárás garázdaság és botrányos részegség miatt. 1985. szeptemberéig – amíg alkoholelvonó kezelésre nem jelentkezett – naponta rendszeresen fogyasztott szeszes italt, és nemegyszer le is részegedett. 1981. évben kötött házasságot második feleségével, aki szintén italozó természetű, és akit a terhelt több esetben bántalmazott együttélésük ideje alatt.
a) F. J-né sértett a terhelt munkahelyi főnöke volt. A terhelt és a felesége, valamint a sértett és az élettársa több esetben megfordultak egymás lakásán.
A vádbeli napon a terhelt arról értesült, hogy a testvére meghalt. Az esti órákban felkereste a sértettet, hogy tőle a temetéssel kapcsolatos kiadások fedezése érdekében pénzt kérjen, aki egy 7 dl konyakot tartalmazó üveget felbontott, és az italt ketten elfogyasztották. A sértett 17 éves leánya a szobájában tartózkodott, amíg a terhelt és a sértett a konyhában italoztak. A terhelt házastársa szeszes ital hatása alatt levő állapotban este 22 óra tájban, taxival érkezett a sértett lakására, s a megérkezése után a sértett újabb üveg konyakot bontott fel, majd a terhelt felesége részére egy vizespohárnyi mennyiséget öntött. A terhelt, a felesége és a sértett ezután meztelenre vetkőztek a konyhában, és közöttük – ma már meg nem állapítható – „szexuális játék” kezdődött.
Az elfogyasztott szeszes ital hatása alatt a terhelt házastársa teljesen leittasodott, és a földre került. A terhelt erre pofozni kezdte a feleségét, mire a sértett kérte, hogy hagyja abba feleségének a bántalmazását.
A terhelt erre durva hangon válaszolt, a sértettet meglökte vagy megütötte, aminek következtében az hanyatt esett, és a fejét valamely kemény tárgyba beütötte, majd néhány pillanatra magatehetetlen állapotba került.
A terhelt – félve attól, hogy a sértett ismét a felesége védelmére kel és esetleg kiáltozik – egy pontosan meg nem határozható textilanyaggal a sértett száját, illetve orrnyílását befogta, és a légzőnyílásokat mintegy két percig vagy ennél valamivel hosszabb ideig leszorítva tartotta, aminek eredményeként a sértett megfulladt. Amikor a terhelt észlelte, hogy a sértett meghalt, igyekezett a nyomokat eltüntetni, a sértett hüvelyét kimosta, miközben azt meg is sértette.
A sértett leánya több esetben be akart menni a konyhába – mivel onnan gyanús zajokat észlelt –, de ebben őt a terhelt megakadályozta. Ekkor a sértett leánya a többi lakó segítségét kérte, de a terhelt a lakókat sem engedte be a konyhába, sőt az időközben értesített mentőket sem akarta oda beengedni, és késsel fenyegetőzve rájuk támadt. A mentők értesítésére, a helyszínre érkezett rendőrök végül is a terhelttel szemben gáz-sprayt használtak.
A nyomban ezt követően végrehajtott vérvétel adatai alapján megállapítható volt, hogy a terhelt vérében az elkövetés idején 2,2-2,54 ezrelék; a terhelt felesége vérében súlyos fokú befolyásoltságot eredményező 3 ezreléket meghaladó alkoholtartalom volt; ugyanakkor a sértett vérében 1,76 ezreléknek megfelelő alkoholtartalom volt kimutatható, amely közepes fokú befolyásoltsági állapotot eredményezett.
A sértett a tarkóján, a bal arcfelén, a járomív feletti területen, a homlok bal oldalán, mindkét szemhéjon, a felső-ajak belső részében és a száj nyálkahártyáján szenvedett el különféle sérüléseket, ezenfelül a jobb oldali II., III. és IV. bordája is megrepedt. A sértett halála fulladás folytán állt be.
b) A terhelt a lakásán a feleségével együtt társaságot fogadott, és nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott. Az ugyancsak ittas állapotba került házastársa elálmosodott, és meztelenre vetkőzve lefeküdt, majd elaludt. A terhelt a feleségét durva szavak hangoztatásával lerángatta az ágyról, miközben azzal vádolta, hogy az egyik ismerősükkel közösült. Ököllel ütlegelte a súlyosan ittas asszonyt, a radiátorhoz lökte, majd a földre esett sértettbe többször belerúgott. Ezután az asszonyt az ágyneművel együtt az éléskamrába zárta, és innen csak akkor engedte ki, amikor a sértett a rendőrséggel fenyegetőzött.
A terhelt magatartása folytán a terhelt feleségén legalább 16-17 rendbeli sérülés keletkezett, amelyek egyébként – külön-külön – 8 napon belül gyógyulóak voltak, együttes hatásukban azonban ezek gyógytartama kb. két hétre tehető.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosításért, a terhelt és védője pedig az emberölési cselekmény tekintetében a tényállás téves megállapítása miatt és felmentésért, továbbá a cselekmény téves minősítése miatt és enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész a súlyosításért bejelentett fellebbezést visszavonta, az emberölési cselekmény tekintetében a terhelt felmentését indítványozta; egyebekben pedig a b) pont alatt jelzett cselekmény tekintetében indítványozta a terhelt bűnösségének személyes szabadság megsértése vétségeként történő minősítését is.
A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Határozatának indokolásában az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását annyiban helyesbítette, hogy mellőzte azt a ténymegállapítást, amely szerint a terhelt felesége érdekében őt figyelmeztető sértettet meglökte, vagy megütötte, továbbá hogy a terhelt a magatehetetlen állapotból éledni látszó asszonyt – tartva annak esetleges hangos reakciójától – fojtotta meg úgy, hogy a légzőszerveit elzárta.
A Legfelsőbb Bíróság – a fellebbezési tárgyaláson felvett bizonyítás során feltárt adatokat is figyelembe véve – tényként azt rögzítette, hogy a jelentősnek nem mondható ittas állapotban levő sértett a fején ismeretlen körülmények között létrejött sérülés folytán rövid időre vált magatehetetlenné, és ekkor történt, hogy a terhelt – pontosan nem tisztázható indítékból – az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított módon a sértett légzőnyílásait leszorította, elfedte.
A büntetés kiszabása tekintetében a Legfelsőbb Bíróság végzésének indokolásában kifejtette, hogy a cselekmény tárgyi súlyához és a büntetés kiszabásánál figyelembe jövő egyéb körülményekhez képest a terheltre kiszabott büntetés törvénysértően enyhe, de – az ügyészi fellebbezés visszavonása folytán, a súlyosítási tilalomra tekintettel – ennek csupán a megállapítására szorítkozhatott.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen, a terhelt terhére, a határozatok büntetést kiszabó rendelkezései miatt emelt törvényességi óvást az Elnökségi Tanács alaposnak találta.
Az eljárt bíróságok megalapozottan állapították meg a tényállást, és okszerűen vontak következtetést a terhelt bűnösségére. A bizonyítási eljárás során a közvetett bizonyítékok egész sorát tárták fel, és vonták értékelésük körébe, és mindezek alapján olyan ténybeli következtetésen alapuló megállapítást tettek, hogy teljességgel kizárt a bűncselekménynek más által vagy más módon történt elkövetése. A közvetett bizonyítékok – mint objektív jellegű adatok – az adott esetben teljesen összefüggő, zárt logikai láncot alkottak, és minden kétséget kizáró határozottsággal alapozták meg azt, hogy az ölési cselekményt a terhelt valósította meg. Az orvos-szakértői vélemény adatai alapján egyértelműen kizárt volt, hogy a sértett nem természetes halál-ok folyamán vesztette életét, vagy pedig oxigénhiány, illetőleg szénmonoxid-mérgezés vezetett ehhez, ugyancsak kizárt a szexuális kielégülés halálos következményhez vezető inger-foka, a sértett önkezűsége, és ugyancsak kizárt a gondatlanságból folyó következmény beállása is.
A halál orvos-szakértőileg egyértelműen alátámasztott oka a sértett fulladása volt, amelyet csak idegenkezűség hozhatott létre úgy, hogy a légzőszerveket puha textil-anyaggal befedték, az arcot hasonló anyaggal perceken keresztül – megszakítottság nélkül – leszorítva tartották.
Végül a terhelttől eltérő más személy – így a házastársa – mint a bűncselekmény elkövetője ugyancsak nem jöhet szóba, minthogy szeszes italtól súlyos fokban befolyásolt állapota erre teljességgel képtelenné tette.
A bűncselekménynek a terhelt által történt elkövetését – az említett közvetett bizonyítékokon kívül – alátámasztják az olyan ráutaló tények is, mint pl. hogy a terhelt megtiltotta a sértett leányának és az általa helyszínre érkező lakóknak, de még a mentőknek is, hogy az elkövetés helyszínére bemenjenek; pontosan meg nem határozható módon és eszközzel – de már a sértett halálának a bekövetkezése után – hüvelyöblítést végzett; a terhelt egész egyéniségére az agresszivitás a jellemző, és az erőszakos, durva magatartás tanúsítása a személyiségétől nem idegen.
Az a körülmény, hogy az eljárt bíróságoknak – éppen a terhelt tagadása folytán – nem volt módjuk a cselekmény indító-oka tekintetében megállapítást tenni, az ügy érdemi elbírálására semmiféle kihatással nem lehet.
Mind az élet elleni, mind pedig a házastársa sérelmére elkövetett testi sértési cselekményben, végül a közfeladatot ellátó személyek elleni erőszakos bűncselekményben a terhelt bűnösségének a megállapítása tehát törvényes, és a cselekmények jogi minősítése is megfelel a törvényi rendelkezéseknek.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a terhelttel szemben a legsúlyosabb bűncselekményre megállapított törvényi büntetési tétel legalacsonyabb mértékében határozta meg a szabadságvesztés tartamát.
A terhelt által elkövetett bűncselekmények közül különösen az ölési magatartás, és a házastársa sérelmére elkövetett testi sértés társadalomra veszélyessége kimagasló. Cselekményével egy kiskorú leánygyermek édesanyjának az életét oltotta ki.
Ugyanakkor nemcsak a terhelt cselekményében, hanem a terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyesség foka is jelentős. Annak ellenére, hogy korábban még büntetve nem volt, garázdaság, majd botrányos részegség miatt folyt ellene szabálysértési eljárás. A terhelt egész életvitelét a gátlástalan italozás, az agresszív, durva magatartás jellemezte, mely megfigyelhető volt a korábbi házassága idején a volt házastársa irányában megnyilvánult cselekményeiben is.
Az adott esetben valamennyi bűncselekmény erőszakos jellegű, magán viseli a terhelt szociopáthiás személyiségének jellemző vonásait, s ez a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező terhelt esetében – mint javára szóló bűnösségi körülmény – figyelembe nem vehető.
Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a terhelt javára az emberölési cselekmény tekintetében az eljárás elhúzódását, az ezzel kapcsolatos időmúlást, eltartásában álló 3 kiskorú gyermekes családos állapotát, büntetlen előéletét és az ölési cselekmény esetében az eshetőleges szándékkal való elkövetést. Ugyanakkor a terhelt terhére jelentkező súlyosító körülmény a cselekményeinek többszörös halmazata, az ittas állapotban való elkövetés ténye, a súlyos testi sértési cselekmény vonatkozásában a hozzátartozó sérelmére elkövetés, továbbá az is, hogy ezt a cselekményt az ellene folyamatban volt büntetőeljárás ideje alatt valósította meg. Ezeknek a súlyosító körülményeknek a nyomatékát azonban az elsőfokú bíróság nem értékelte kellően.
A büntetés kiszabásánál figyelembe jövő körülmények együttes értékelése alapján nyilvánvaló, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetés nem kellő súlyú, és alkalmatlan a büntetés céljának elérésére. Helyesen utalt a másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az erőszakos jellegű bűncselekmények elszaporodottságára is tekintettel súlyosabb szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása lenne indokolt. A már említett eljárásjogi akadályok miatt a másodfokon eljárt bíróság ennek csupán a megállapítására szorítkozhatott, így a büntetés kiszabása tekintetében a másodfokú bírósági határozat is törvénysértővé vált.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozata a büntetés kiszabására vonatkozó részében törvénysértő, ezért az említett határozatok szóban levő rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és a cselekmény előbbiekben jellemzett kiemelkedően nagy fokú társadalomra veszélyességére, a terhelt személyében rejlő veszélyesség fokára, a bűnösség mértékére és a már említett bűnösségi körülményekre tekintettel úgy találta, hogy 9 évi szabadságvesztés és ugyanilyen időtartamú közügyektől eltiltás alkalmazása szolgálja a büntetés céljának elérését. (Eln. Tan. B. törv. 538/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás